2020. december 16., szerda

Dévai Varga István - A szívvel dobbanok


Nem tudom hol lakom,
már nem is kutatom,
megyek utamon.
 
Hív a fény, repít a szél,
tavasz, nyár, ősz és tél,
egybeolvad a nap és év.
 
Nem tudom ki vagyok,
már nem is akarok,
névtelen kanyarok.
 
Megyek és maradok,
szállok, szaladok,
szótlanul haladok.
 
A csenddel dalolok,
a hanggal maradok,
a szívvel dobbanok.
 
Végtelen szerelem,
áldás, kegyelem.
Éntelen szerelem,
áldás, kegyelem.
 
Forrás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése