Az ember, a költő legszemélyesebb, legtömörebb,
legemelkedettebb kifejezése a vers. A legszebb, a legszentebb játék. A
kifejezhetetlen körültáncolása, álmaink szavakba öltöztetése, ritka
míves szavak gyurmája, az álom földi mása, a legősibbnek, a dalnak
édestestvére, mely átvezet a zenéhez, képhez, szoborhoz, házhoz,
tánchoz.
A vers olyan emberi beszéd, ami a dallal, az ősi dallal rokon, rokon avval a kimondatlannal, ami már-már titkos, sámáni mesterség. A vers az ember legtöményebb megnyilvánulása, leganyagtalanabb röpülése, legforróbb vallomása a létről. A legszentebb játék. A kifejezhetetlen körbetáncolása, megidézése, ritka szertartás, míves fohász. Valami, ami születésének pillanatában, a halhatatlanságra tart igényt.
~ az 1000. bejegyzés ~ itt ~ most ~ mindenkinek ~ szeretettel ~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése