2016. december 11., vasárnap

Csepeli Szabó Béla - Pattogó kályhatűznél


1.
- Nézd kedvesem, milyen korán
beköszöntött a tél...
Hallod, hogy vacog kint a táj?
Már minden csupa dér...
De hallgasd, a tűz énekét
mily erő hatja át:
Körénk lebbenti Dél egét
s a kék tájak nyarát.
A tűz. A selymes, sárga tűz.
Mi lenne nélküle?
Ó, hideg árny, hiába dűlsz
a küszöbünkre le!
Tiéd a Tér, a nagy hegyek,
a sarkmezők hona,
de íme, szembeszáll veled
ez a kis kék szoba.
Ez a friss, tiszta ablakú,
vén külvárosi ház
melyben jó, almaillatú
béke s derű tanyáz,
hol őszi s téli esteken
ha együtt a család,
gondoktól hűvös lelkemen
parazsat szít
a szád...

2.
A tűz, a szelíd szirmú láng
nem hunyhat ki soha!
Melegedj fel fagyos világ,
milliárd kis szoba,
kint zúg a szél, dobjál szenet
a tűzre kedvesem,
félek, megölne a hideg,
ha nem lennél velem...


Életszomj I.-II. kötetből (1999.)
www.csepeliszabo.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése