Akik megvilágítják a lelkünk, a szellemünk.
Amit helyettünk öntenek szavakba olyan ékesen vagy olyan magától értetődő egyszerűséggel. Olyan szívderítően vagy olyan inspirálóan. Olyan finoman vagy olyan leplezetlenül, pontosan. És akik eldalolják azt.
2014. október 16., csütörtök
Juhász Gyula - Dedikáció
Késő szüret, de sors és ember Amit szőlőmben meghagyott, Annál becsesebb és érettebb S belőle bárkinek adok. Ez az én vérem: gyönyör és gyász Bora, bíbora benne ég, Fájó tavasz, szomorú szép nyár Emléke ott zsong benne még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése