(Feleségemnek)
Érteni alkonyi kedvem,
oldani bennem a szót.
Láttál-e tó-sima csendben
siklani vízre hajót?!
S látod-e: szélrül a fáknak
lombjai hullnak alá,
értük a jó-anya ágak
karjai nyúlnak alá?
Nézed-e: fönn a november
veszti az égi csatát;
nyílnál-e, mint az a tenger,
nyelni a nap sugarát?
Nyílnál-e, mint a tenger,
mint az a nyíltszivü ég?
Tavaszt igéz ma november,
lopja ezernyi szinét . . .
Így vagyok én, s ez az évszak
látszatra váltakozó,
lángunk nem éget, de nézd csak:
láttató és lobogó!
Hívében ízleled, érzem,
szónál a tiszta zenét:
fogd föl szivedben a vérem
felszabadult ütemét!
Bennem is, halld, zene támad
s nincs aki értse szavát:
vedd hát e szómuzsikának
részegitő italát,
s érteni alkonyi kedvem,
oldd meg ma bennem a szót!. . .
Láttál-e tó-sima csendben
siklani vízre hajót?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése