Egy nagyon prózai virág
És távolléted: annak bűnhődése és bánata.
Talán minden logika ellenére mégiscsak mosolygok, mert tetőtől-talpig újjászülettem benned.
Úgy, amint az minden teljes értékű szerelemtől megkívántatik.
Oly sok kedveset kaptam tőled: majdnem mindent.
Oly keveset adhattam neked: majdnem mindenem.
Mosolyogj hát te is, ha tudsz, mert elvégre
mégiscsak győztünk, bár nehezen.
Zárjam hát ennek folytán levelem, látszólag laposan,
mondván, hogy „őszinte tisztelettel és szeretettel üdvözöllek”?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése