2011. október 18., kedd

Horatius, Sebő Ferenc - Lydiához

Míg én voltam a kedvesed,
s felfénylő nyakadat még nem ölelte más
ifjú, míg veled éltem én,
nálam jobban a dús perzsa király sem élt.

Ana-nana-na ana, ana-nana-na ana
Ana-nana-na ana, na-nana-na-nana.

Míg más nem hevített, csak én,
míg el nem ragadott tőlem a trák Chloé,
rólam szólt a dalod s olyan
híres voltam, akár hajdani ősanyánk.

Ana-nana-na...

Lantot penget a szép Chloé,
fenséges szerető és dalosajkú is;
hogy megváltsam az életét,
vállalnám a halált boldogan érte én.

Ana-nana-na...

Engem meg Calais szeret,
testem most vele ég egy szerelem tüzén,
hogy megváltsam az életét,
vállalnám a halált kétszer is érte én.

Ana-nana-na...

S mit szólnál, ha a régi láng
fellobbanna ma és szőke Chloé helyett
hozzád kötne a vágy megint,
ajtóm újra neked nyílna ki Lydiám?

Ana-nana-na...

Szép csillag Calais ragyog,
náladnál meg a bősz Ádria sem vadabb,
nád sem hajladozóbb, de nézd!
csak véled tudok én halni is, élni is!

Ana-nana-na...

(Radnóti Miklós fordítása)

1 megjegyzés:

  1. Ezt a verset valamikor Palya Bea énekével hallottam először, amit azóta sajnos elnyelt az Internet...ha valaki egyszer megtalálná, nagyon örülnék. Mennyivel több élet volt az ő énekében....

    VálaszTörlés