2022. november 21., hétfő

2022. november 15., kedd

Feldmár András - A szokásokról

 

Minden szokás - akár tudod, hogy az, akár nem - megszüntetése kemény munka. Ha tudod is, hogy az, aligha tudsz vele megküzdeni. Viszont, ha már rájöttél, és észreveszed, amikor csinálod, akkor meg tudod állítani. Ez nem egyszerű feladat. El lehet képzelni úgy, hogy van egy útelágazás. Az a szokásom, hogy mindig jobbra megyek. Mivel tudom az utat, olyan gyorsan megyek, hogy nem is látom meg a választás lehetőségét. Nem veszem észre, hogy le lehet térni a főútról, és akkor más úton, talán a magam útján mehetek.
Az első dolog, hogy az embernek le kell lassulnia, ha ki akar lépni egy szokásból. Lassan és figyelmesen kell mennem ahhoz, hogy észrevegyem az útelágazást, amit korábban nem is láttam. Persze, minden sejt a testemben arra akar menni, amerre addig ment. Keményen meg kell küzdenem magammal, hogy arra menjek, amerre még sosem jártam. Ha egyszer másfelé megyek, mint általában, akkor másodszorra kicsit könnyebb, harmadszorra pedig még könnyebb lesz. És ha úgy akarom, ez lehet az új szokásom.

2022. november 13., vasárnap

Johann Wolfgang von Goethe - A formálásról

 
Mindenki a saját kezében tartja a szerencséjét, mint egy szobrász a nyersanyagot, amelyből alakot formál. De nem csak a művészi tevékenységgel van ez így, hanem minden mással is: születésünkkor csupán a formálás képességét kapjuk meg. A készséget, hogy az anyagot olyanná formáljuk, amilyenné akarjuk, meg kell tanulni és figyelmesen művelni.
 
Johann Wolfgang von Goethe

2022. november 10., csütörtök

2022. november 7., hétfő

Marianne Williamson - A beszűkültségről

 
Ha nem edzed a testedet, az izmaid összehúzódnak. És ha nem edzed az elmédet, a hozzáállásod beszűkültté válik. Semmi nem korlátozza annyira az életedet, mint a gondolataid beszűkülése. Behatárolja a lehetőségeidet és határt szab az örömeidnek. 
 

2022. november 3., csütörtök

Szabó T. Anna - Dal a szülőkről



Lettünk kerített kertek
a világ vadonában,
megóvtak, kik szerettek,
a vad ösztönök ellen,
 
húztak erős palánkot,
ültettek jó gyümölcsfát,
tiszta kutakat ástak,
oltsa vándorok szomját.
 
Mibennünk menta zöldell,
citromfű, rozmaring,
a lomb közt rigó fészkel,
ringló és alma ring,
 
s ők járnak-kelnek bennünk
a fejlő fák alatt,
ollójuk metsz, de közben
a kezük simogat.
 
Ők beszélnek belőlünk,
övék a mag, a szó,
mi csak a föld lehettünk,
a virághordozó,
 
és lettünk olyan kertté,
hogy örül, aki lát,
s palánkkal tartja távol
támadó vadonát.