Szabó T. Anna - Dal a szülőkről

Lettünk kerített kertek

a világ vadonában,

megóvtak, kik szerettek,

a vad ösztönök ellen,

 

húztak erős palánkot,

ültettek jó gyümölcsfát,

tiszta kutakat ástak,

oltsa vándorok szomját.

 

Mibennünk menta zöldell,

citromfű, rozmaring,

a lomb közt rigó fészkel,

ringló és alma ring,

 

s ők járnak-kelnek bennünk

a fejlő fák alatt,

ollójuk metsz, de közben

a kezük simogat.

 

Ők beszélnek belőlünk,

övék a mag, a szó,

mi csak a föld lehettünk,

a virághordozó,

 

és lettünk olyan kertté,

hogy örül, aki lát,

s palánkkal tartja távol

támadó vadonát.

 

Forrás