Szabó T. Anna - Három szonett a kilencven éves Lator Lászlónak

1.
A józanságban mennyi alkohol van,

a tiszta szemben mennyi tiszta szesz:
fakérgen gombát, bogarat a porban,
bár egészet néz, részt is észrevesz,
és megemeli, testet enyhe mámor,
átborzongatja, mint a szerelem,
kilát a térből és kilát a mából,
csak földi súlya tartja idelenn,
de nem tántorog, ismeri a járást,
a szédülésben is magára lel,
mert élvezi az érzést és a látást,
és megosztja, ha kell, mindenkivel.
Színjózanul a gyönyört elbeszéli,
aki a lelket teljes testtel éli.

2.
Aki a lelket teljes testtel éli,
és szenvedéllyel szítja szellemét,
ki észben észak, de érzékben déli,
föld rögét tudja és ég fellegét,
a szavak súlyát egyenként leméri,
a megnevezés ízét ismeri,
ki tudni tanít, és tudva reméli,
hogy ördögi nincs, de van isteni,
ki figyelemmel, okos fegyelemmel
józanságra és mámorra kapat,
mutatja, hogy lesz szellemé az ember,
és szenvedélyben párja nem akad -
kit utol nem ér a por és a kor,
ő az, csakis: a kortalan Lator.

Forrás

Részlet