Lackfi János - Randa macska líroz ...

Randa macska líroz,
Köntör mindig falaz,
Kacska farka ringóz,
Kodik folyton ravasz. 

 

Konyha lenn a kövön,
Szun egy kutya dikál,
Fickán fejben dozik,
Séta macska fikál.

Ablakpár fenn kányon
Szlalo cicus mozik,
Csere egy pesvirág
Kóka vígan dozik.

Puha ott tolózik,
De nem ázik totoj,
Vélet szinte lenül
Bele lába botol.

Sánti rosszban ikál,
Rugasz odébb kodik,
Gömböly össze ödik,
Szunnya mint ki dozik.

Ripi törik tyára
Cserép fején kutya,
Felü ébred völtve,
Agya lesz itt bugya.

Forrás

Vaskor Gréta - A virágok titka

Farkaslaka, a Kalonda-tető nárciszmezején

 

"Sahmar, és az ifjú elértek a Narvuz hegyig, melynek a hegyoldalát illatos virágszőnyeg borította. Sahmar, a kígyókirály letépett egy virágot, és megparancsolta az ifjúnak, hogy egybe nyelje le azt, aztán pedig gyökerestül kitépett öt nárciszt. Lekaparta még a mohát a kőről, és összekeverte a kő belső részeivel, és éjszaka elkészítette a főzetet:

-Ha megiszod-mondta Sahmar kígyókirály-bármelyik virág titka feltárul előtted. Mindegyik virág magától elmondja, mit gyógyít! 

Így szólt Sahmar, a kígyókirály"

 

A virágnak titka van:

apró lila és sárgakék a narancsvörös

titok

illatos,

mély gyökér

üzenet,

bársony virág szirom

az emlékezés.

A virágnak nyelve van:

ezer titkot

suttog neked,

csak te értheted!

Figyelni, szólítani,

érinteni lehet,

kő, mohaföld, és a szél,

virág-gyökér

a mélybe ér,

Sahmar király, merre jársz, tanítani

idő van

gyógyítani,

a világ

most fáj, beteg...

A mese: A bölcs gyógyító; örmény mese

 

Forrás: Vaskor Gréta 

Szepes Mária - A felismerésről

Az ember legnagyobb tragédiája nem az, hogy szenved, hanem az, hogy nem érti meg szenvedése értelmét. Mert minden fájdalom egy kapu: mögötte ott vár a felismerés, amely nélkül a lélek nem tud továbblépni.

Szepes Mária

Tindia - Áradás

 

Kerek e káposzta

Száraz e levele

Búsul e küsleány

Nincsen szeretője

 

Ne búsulj, ne búsulj

Ne es siránkozzál

Mert rendel ez Isten

Csak jól imádkozzál

 

Hová ménsz, hová ménsz

Szép karcsú legényke

Ide s oda menek

Hol szeretőt lelek

Ide s oda menek

Hol szeretőt lelek

 

Ki az ő édesit

Igazán szereti

Nincsen olyan árvíz

Hogy fel nem keresi

 

Én es édesemet

Igazán szerettem

Nem volt olyan árvíz

Hogy fel nem kerestem

Nem volt olyan árvíz

Hogy fel nem kerestem

 

Nyilkón túl édesem

Virágos kertjébe

Virágot ültetget

Szerelem földjébe

 

Nem láttam édesem

Személyednek párját

Karcsú derekadnak

Szemem előtt mását

 

Úgy hallottam rózsám

Rózsafán termettél

Áldott az a napom

Melyen megszerettél

Áldott az a napom

Melyen megszerettél 

Tindia

Lázár Ervin - Dömdödöm

 

Réber László, grafikusművész

 

Aromo úgy meséli, hogy Dömdödöm egyszer nagyon megszeretett valakit. Igen megörült, te is tudod, mennyire megörül az ember annak, ha megszeret valakit.

El is indult Dömdödöm, hogy majd odaáll az elé a valaki elé, és azt mondja: szeretlek. 

Igen ám, de útközben látott két asszonyt. Éppen azt mondta az egyik a másiknak: „Én igazán szeretem magukat, de ha még egyszer átjön a tyúkjuk a kertembe!…” Mi az, hogy „de ha még egyszer” – gondolkozott Dömdödöm –, akkor már nem fogja szeretni? Aztán jobban odanézett, s akkor ismerte meg a két asszonyt. Világéletükben gyűlölték egymást. „Ejha!” – mondta Dömdödöm, és odaért a templomtérre. 

Ott éppen egy zsinóros zekés poroszló püfölt egy rongyos gyereket. „Én szeretem az embereket – ordította a poroszló, és zitty! a somfa pálcával –, de azt nem tűrhetem…!” – óbégatta a poroszló, és zutty! a somfa pálcával. „Már megint ez a szó, már megint ez a szeretni szó!” – mormogott Dömdödöm, és elgáncsolta a poroszlót, s amíg őkelme feltápászkodott, ő is meg a rongyos gyerek is kereket oldott. S úgy futás közben fülébe jut egy beszélgetésfoszlány. 

Egy fiú éppen azt mondja a másiknak: „Én a világon a legjobban a pirított tökmagot szeretem.” Erre már igazán elkeseredett Dömdödöm, de ez nem volt elég, mert akkor meghallotta, ahogy a ligetben egy lány azt mondja egy fiúnak: „Én igazán szeretlek.” „Mi az, hogy igazán?!– háborgott magában Dömdödöm. – Akkor talán olyan is van, hogy nem igazán? Ha nem igazán, akkor az már nem is szeretet. S ha szereti, akkor miért kell hozzá az az igazán? Vagy szeret valakit az ember, vagy sem.”

S akkor elgondolkozott ezen a szeretni szón. Mit is jelent igazából? Mit jelentett annak az asszonynak a szájából? Mit a poroszlóéból? Mit a tökmagevő fiúéból és mit a ligetbeli lányéból? Mit? De már akkor oda is ért ahhoz, akit megszeretett. Megállt előtte, rápillantott, és azt mondta: „Dömdödöm.” Azóta se hajlandó mást mondani, csak ennyit, hogy dömdödöm.

 

Lázár Ervin - A négyszögletű kerekerdő (részlet)

 

Forrás  

Szabó T. Anna - Lenni a mindent

Mit akarok? A levegőt, egészen.
Hogy áramlása bizsegessen át.
Hogy ürességet foglaljon a térben,
tűzzé telítse az energiát.
Lenni, a mindent vonzó mágnesesség
két kíméletlen pólusa között
(lenn hideg föld, fenn nappá robbanó ég)
és érezni a selymes levegőt.
Úgy bomlani ki minden mozdulatból,
mint szárnycsapásból lebegő madár,
ahogy a tágas, áramló magasból
a célra tart, a zuhanásra vár.
Telítődöm a tűzzel: lebegek.
Magamban hordom saját egemet.

 

Forrás 

Jenny Odell - Hogyan romboljuk le a hatékonyság mítoszát a digitális kapitalizmusban

Az olyan platformok, mint a Facebook vagy az Instagram, duzzasztógát módjára működnek, tőkésítik a mások iránti természetes érdeklődésünket és a közösség iránti örök igényünket, eltérítik és meghiúsítják a legbensőbb vágyainkat, és hasznot húznak belőlük. El kellene végre ismernünk, hogy az egyedüllét, a szemlélődés és a baráti hangulat nemcsak önmagukban és önmagukért létező célok, hanem elidegeníthetetlen joga mindenkinek, aki van olyan szerencsés, hogy él.

Jenny Odell - A semmittevés forradalma  10. oldal

Hogyan romboljuk le a hatékonyság mítoszát a digitális kapitalizmusban

Áprily Lajos - A somvirágos oldal

Elment a gond a hóval,

felhőn is fény nevet.

A somvirágos oldal

arannyal integet.

Ha utas jön hajóval,

a hegyre feltekint:

– Ni, somvirágos oldal…

És issza azt a színt.

Itt ős szó járta s ó dal,

a Zách-lány is dalolt,

a somvirágos oldal

sütkérezője volt.

A somvirágos oldal

lejtőjén túl, alul,

kő- és keresztfa-sorral

kis temető lapul.

Beszélgess ott a holttal,

tavasszal érzi még:

– A somvirágos oldal,

az volt gyönyörűség.

Szelíd, egyszerű szóval

kérem: míg élhetünk,

szép somvirágos oldal,

adj jó tavaszt nekünk.

Forrás 

Áprily Lajos

Dés László, Geszti Péter - Venni nagy levegőt

Az a srác a mi utcánkból, az a srác hova lett,

aki lógni az órákról veled úgy szeretett.

Az a srác, az a szélfútta, egyedül csakis ő tudta

úgy fogni a kezedet, hogy soha ne feledd.

Az a srác a mi utcánkból, az a srác hova lett,

aki küldte az udvarról fel a füttyjeleket.

Ha az éneket ő fújta, egyedül csakis ő tudta

úgy játszani el a dalt, hogy boldogan belehalt.

Az a srác a mi utcánkból, az a régi gyerek,

keresem, hogy a tükrömből, ugye visszanevet.

Ha belőlem előbújna, az eszemadta de jól tudna

úgy venni ma levegőt, mint ahogy azelőtt,

venni a levegőt, nem félni a jövőt.

Ki a térre, ki az útra, hej, ki az ég alján túlra,

kihevülve, kipirulva lépjen a srác bennem újra.

Ki a voltból, ki az újba, hej, az időt zsebre gyúrva,

nekifutva, szabadulva, el, el, a felhőket fújva

a szívem azt zúgja, hogy jó

venni a levegőt, úgy ahogy azelőtt, 

venni a levegőt, nem félni a jövőt.

Az a srác a mi utcánkból, ide nézz, kiszalad 

lekaparni a tűzfalról ócska jelszavakat.

Ma belőlem előbújva megölelne, csak ő tudja,

úgy venni a levegőt, mint ahogy azelőtt, 

venni a levegőt, nem félni a jövőt.

Ki a térre, ki az útra, hej, ki az ég alján túlra,

kihevülve, kipirulva lépjen a srác bennem újra.

Ki a voltból, ki az újba, hej, az időt zsebre gyúrva,

nekifutva, szabadulva, el, el, a felhőket fújva

a szívem azt súgja, hogy jó

venni a levegőt, úgy ahogy azelőtt, 

venni a levegőt, nem félni a jövőt.

Venni a levegőt, úgy ahogy azelőtt, 

venni nagy levegőt, nem félni a jövőt.

Feldmár András - Az életkedvről

 

Amikor az ember megérzi, hogy nem kell jobbnak, okosabbnak vagy erősebbnek mutatnia magát, akkor felszabadul az energia, amit addig a védekezés vitt el. És ebből az energiából születik az életkedv.

Forrás: Feldmár András

Jiddu Krishnamurti - A valódi látásról

Csak azok tudják, hogy mi a szépség, akik úgy tudnak nézni egy fát, a csillagokat, egy hegyi patak csillogó vizét, hogy teljesen megfeledkeznek mindenről. A valódi látásnak ez az állapota a szeretet.

Jiddu Krishnamurti

Szabó T. Anna - Röppentő

♡ Forrás: JaMese ♡

Szellőrózsa, hóvirág, 

fürtös jácint, tulipán,

táncolj, pördülj, röppenj rá,

tündérlepkén, kicsi lány,

úgy szállsz, mint a könnyű szél, 

mint a fényes kikelet,

fény legyél és szárny legyél,

én is szállok teveled. 

Szellőrózsa, hóvirág, 

fürtös jácint, tulipán,

táncolj, pördülj, röppenj rá,

tündérlepkén, kicsi lány,

nektárt inni boldogság,

öt csepp, tíz csepp nem elég, 

így lesz édes a világ, 

otthonunk a kerek ég.

(Részlet)

Tandori Dezső - III. Koan

Némaság a hang helyett.

De a némaság mi helyett?

Tandori Dezső (1938-2019)

Erma Bombeck - Az álmainkról

Elaine Bayley - 'The Song Of Spring'

Nagy bátorság megosztani másokkal az álmainkat. 

It takes a lot of courage to show your dreams to someone else.

Erma Bombeck

Forrás

Kovács-Lázók Nikoletta - szívem ciripel ...

szívem ciripel

elmém egén vadludak –

magamban otthon

Forrás / Kovács-Lázók Nikoletta

Belső késztetés a szavak gyönyörűségét, 

melegét, tisztaságát, fényét keresni és megtalálni.

Az "igét". 

2011. október 17 - 2026.március 1.

 { 2000. szóvarázs  {

Jane Goodall - Az élelmünkről

Egy nap visszatekintünk majd a mezőgazdaság ezen sötét korszakára, és fejünket rázunk majd. Hogyan hihettük, hogy jó ötlet mérgekkel termeszteni az élelmünket? 

Someday we shall look back on this dark era of agriculture and shake our heads. How could we have ever believed that it was a good idea to grow our food with poisons?

Jane Goodall - Harvest for Hope: A Guide to Mindful Eating

Eckhart Tolle - Az öntudalanságról és az őrültségről

Ha tudod, hogy öntudatlan vagy, akkor nem vagy teljesen öntudatlan. Ha tudod, hogy őrült vagy, akkor nem vagy teljesen őrült.

If you know you are unconscius, you are not totally unconscious. If you know you are insane, you are not totally insane.

Forrás 6'57 

 

Jostein Gaarder - A mi világunkról

Az embereket különös vakság sújtja. Éppen azt nem veszik észre, ami a legmisztikusabb mindenek között: a mi világunkat. Jobban érdeklik őket a marslakók meg a repülő csészealjak, mint az a titokzatos mű, mely a szemünk láttára bontakozik ki. Én azt hiszem, a világ léte nem lehet véletlen.

Forrás

Jostein Gaarder - A ​kártya titka

Weöres Sándor - A két nem

A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.

A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

A férfi – akár bölcs, vagy csizmavarga –
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
cimkék között jár, mint egy patikában.
Hiában száll be földet és eget,
mindég semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él – vagy tán csak élni látszik –
ha nők szeméből rá élet sugárzik.

A nő: mindennel pajtás, eleven
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedően fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan cimkéinek bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
ugy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség.

Miklya Zsolt - Antitézisek

A szelídség

nem kompromisszum.

Az alázat

nem megalkuvás.

Az ítélettől való tartózkodás

nem gyávaság.

Az irgalom

nem dekadencia.

A szeretet

nem szentimentalizmus.

A megbocsátás

nem gyengeség.

A Lélek erejéből való.

 

Miklya Zsolt

 

Forrás

Út a Zenhez

Egy szerzetes nagyon meg akarta tanulni a Zent és azt mondta:

- Csak nemrégiben vettek fel a testvériségbe. Lennél oly kegyes és megmutatnád az utat a Zenhez?
- Hallod a hegyi patak mormolását? - kérdezte a mester.
- Igen, hallom - mondta a szerzetes.
- Itt a bejárat - mondta a mester.

Forrás

Szabolcsi Viktória - Átjárás

Az első anyák napját, amit veled ünnepeltem,
elverte a jégeső. Mogyorónyi jégdarabok pattogtak
a fűben a gyermekláncfű között, mint megannyi
fehér bolha egy zöldszőrű állaton. Az ablakból néztük,
te minden erőddel belém kapaszkodtál, nem akartál
beleülni az etetőszékbe, amikor pedig átnyúltam előtted
valamiért, elkaptad a karom, és beleszívtál, apró
bevérzéseket hagyva ott magad után. Sokáig esett, egész
fehér lett a terasz, mint hóesésben, a gyümölcsfákról
pedig mind lement a virág. A szirmok éppúgy fehérlettek
a fűben, mint a leesett jég. Ahogy vége lett, dörzsölni
kezdted a szemed, ölbe vettelek, áfonyától kék nyálad
a blúzomra folyt, körmeid vadul belém mélyesztetted,
állad a vállgödrömbe esett, és elaludtál. Tavaly ugyanezen
a napon a kanapén kucorogtam sírva, hallgattam a neten
rendelt ultrahangkészülékkel a szívverésed, ahogy, mint
pókháló két fa közé, észrevétlen növekedsz bennem, és
nem akartam, hogy kibújj onnan. De persze kinőttél
belőlem, mint hagyma burkaiból a virág. Kongó üreg
maradtam utánad, fogtalak szorosan hónapokon át, hogy
összetarts. Most pedig úgy kell lefejtenem magamról a
karjaid, fel ne kelj, reggelente úgy kell kilopóznom az
ágyból, meg ne sejtsd, hogy épp elhagyni készüllek.
A testem, ami a te burkod volt, biciklire ültetem, és
messzire viszem, ahelyett, hogy köréd csavarnám. Este
hazajövök hozzád, te úgy örülsz, hogy belém harapsz,
hosszan gagyogsz, talán még mindig a jégesőt
meséled, talán a lehullott szirmokat, talán
egymást, vagy talán már rájöttél, hogy kettőnkből
egy vagy, és akárhogy bújhatsz, már nincsen átjárás.

Forrás 

Szabolcsi Viktória

Lackfi János - Mióta készülök ..

Reich Károly

Mióta készülök, hogy elmondjam neked,

hányféle egybeszűrt mintázat fénye-visszfénye

vagy te bennem, tükröződésekkel, falevelek

sárga tenyereivel, táncoló vízi lények

zsibongásával teleszórt felszínű patak,

melynek tarkasága elemezhetetlen,

jó, nem is elemzésre teremtetett, szalad

csupán a maga útján, soha meg nem

torpan, éppígy zajlasz te bennem

örökké változón s változatlanul.

Egy vers vékony hajtűjével próbállak

egybefogni, a szerelemtől tanul

meg az ember, ez a lelkes állat

lemondani arról az illúzióról, hogy a

dolgok megragadhatók lennének,

pedig semmi sem az. Körülbelül oda

jutok hajcsatjaimmal, annyit érek

el velük, mintha a tengert csipesz

segítségével szedegetném össze, vagy ha

a lakásban talált hajszálakból heves

izgalommal próbálnám mihaszna

módra rekonstruálni a hajzuhatagot,

melybe ujjaim ménesét annyiszor már

kicsaptam, kedvükre bóklásztak ott.

Még mindig nem tudom elmondani

neked, hogy semmi se fontosabb annál,

mikor őszintén öntöd ki azt, ami

rólam s munkáimról áll össze benned,

nem puszta visszhang a szavad,

gondosan latolod a frissen termett

szókat, egyik kiállja tekinteted tüzét,

másik ellobban, s én tanulok tőled

magammá lenni. Megannyi év,

mennyi zsákutca öklend ki engem, mire

lehetek végre valakivé, aki hasonlít rám,

akit te látsz csak tisztán, s talán te is csak

álmodó szemhéjad mögött, mikor kibontlak

a sötétből, feléd fordulva, óvakodó

ujjakkal, laza árnykását kotorva félre,

és megsemmisülhet köröttünk Pompeji,

te újra megszületsz a hamuból végre,

s heverünk itt, szerelmünk szobrai.

Forrás: János FB oldala

Bukovenszki-Nagy Eszter - Porig

Földeletlen.

Ezt mondja a villanyszerelő
– mindig villanyszeretőnek hívom –,
azért újra a rövidzárlat, a szikra.
Régi vezeték, könnyedén törik, szakad,
kész csoda, hogy nem égett porig
az egész kóceráj.

Földeletlen.
Ezt mondja az okkult telepata
– tevepatának értettem először, bocsánat –,
szóval földeletlen, vagyis
hantolatlan
– a hántolatlan szotyi jut eszembe,
makuka, mi így mondjuk Borsodban –.

Eltemetetlenség
lebeg az életében, folytatta, az kísérti,
látom az aurájában az idegen izzást,
a múlt foltja, le kéne zárni,
és nem be,
elgyászolni, majd eltemetni,
ne legyen föld feletti
– mint én voltam fél méterrel,
mikor fehér ruha,
fejemen őszi tündérkoszorú –,
különben porig égeti
– és itt körbemutat rajtam –
az egész kócerájt.

Bukovenszki-Nagy Eszter

Forrás

Varró Dániel - Maszat-hegyi naptár, Február

Esők szaladnak piszkafa-lábon,

most tiszta az égbolt, most havazgat,

a hónapvégi maszkabálon

a tél beöltözik tavasznak.

Felébred a medve kócos orral,

szemében álmok zöld csipája,

kinéz a barlangból, és ó, jaj,

bajszát a napfény megcibálja.

Forrás

Johann Wolfgang von Goethe - Aki nem leli önmagát ...

Aki nem leli önmagát, az semmit se lel maga körül.

Az ​ifjú Werther szenvedései

mi van velem mostanában ...

Megkérdezték, mi van velem mostanában.

Nem tudtam, hogyan is mondjam el, hogy épp

újjáépítem, ami a múltban összetört,

helyreállítom az idegrendszeremet,

újra tanulom, mi a biztonság,

kijövök a túlélő üzemmódból,

visszaszerzem az erőmet.

Így azt mondtam:

„Semmi különös.”

They asked what I have been up to.
I did not know how to say
rebuilding what history broke.
rewiring my nervous system.
relearning safety.
moving out of survival.
reclaiming my power.
So I said
"not much.”

Forrás - Eredete ismeretlen.

A túlélő üzemmódról

Nausicaa Twila - A művészetről

Ha ezt a káoszt művészetté tudod alakítani, akkor te, kedvesem, alkimista vagy.

If you can take this chaos and make it into art, then you, my dear, are an alchemist.

Nausicaa Twila

Palya Bea - Torkomban ég, szívemben ég

Anahíta Galéria - Főnix

Tüzet viszek, torkomban ég

Tűzből, hangból sosem elég

Tüzet viszek, torkomban ég

Hangom forró gyönyörűség

Tüzet hozok, tűz a szívem

Az ég tudja, mi lesz velem

Olvad a vas, ég az agyag

Tűzbe teszek szívet, agyat

Tüzet hozok, tűz a szívem

Félek, vajon mi lesz velem

Megégek és elolvadok

Félelmemen áttáncolok

Tüzet viszek, szívemben ég

Bátorságom gyönyörűség

Tüzet viszek, szívemben ég

Tűzből, szívből sosem elég

Tüzet viszek 3. tétel

 

Major Petra - Garantált

újjászületés:

végleg eltávozni a

félők sorából

Forrás

Doris Mühringen - Utazzunk

Utazzunk

De hová

Kérdem

Haza

De az hol van

Kérdem

Benn

Feleli a hang

Forrás

Doris Mühringen

Alain de Botton - némileg őrültek ...

Susan Seddon Boulet

Nem szükséges állandóan észszerűen viselkednünk ahhoz, hogy jól működjenek a kapcsolataink, mindössze arra kell rájönnünk, hogyan tudjuk alkalmanként jó szívvel beismerni, hogy egy-két területen némileg őrültek vagyunk.

Alain de Botton

Forrás

Szabó T. Anna - Három szonett a kilencven éves Lator Lászlónak

1.
A józanságban mennyi alkohol van,

a tiszta szemben mennyi tiszta szesz:
fakérgen gombát, bogarat a porban,
bár egészet néz, részt is észrevesz,
és megemeli, testet enyhe mámor,
átborzongatja, mint a szerelem,
kilát a térből és kilát a mából,
csak földi súlya tartja idelenn,
de nem tántorog, ismeri a járást,
a szédülésben is magára lel,
mert élvezi az érzést és a látást,
és megosztja, ha kell, mindenkivel.
Színjózanul a gyönyört elbeszéli,
aki a lelket teljes testtel éli.

2.
Aki a lelket teljes testtel éli,
és szenvedéllyel szítja szellemét,
ki észben észak, de érzékben déli,
föld rögét tudja és ég fellegét,
a szavak súlyát egyenként leméri,
a megnevezés ízét ismeri,
ki tudni tanít, és tudva reméli,
hogy ördögi nincs, de van isteni,
ki figyelemmel, okos fegyelemmel
józanságra és mámorra kapat,
mutatja, hogy lesz szellemé az ember,
és szenvedélyben párja nem akad -
kit utol nem ér a por és a kor,
ő az, csakis: a kortalan Lator.

Forrás

Részlet

Vaskor Gréta - Másét meg nem szőheted

Egy kastély, s egy szoba...benne a lány szövi a szőttesét szövi 7 évig
a madarat, szövi bele a virágot,
a világot szövi,
a menekülést.
A szoba elhagyott, ki szőheti tovább a megkezdettet, ki fejezheti be?

"Kihirdette a király az egész országban, hogy aki a megkezdett szőttest befejezi, az lesz a királyné, azt veszi feleségül!...Meghallotta ezt egy hercegkisasszony, aki a szövésben ügyes volt, és megpróbálta befejezni a félbemaradt munkát. De a hercegkisasszony a mintával sehogy nem boldogult. Ha a színén szőtte, nem fogyott a szál, ha a fonákján, akkor mindjárt elakadt...ilyen nehéz mintával még nem akadt dolgom! Holtomig itt ülhetek akkor sem tudom befejezni!"

A másét nem szőheted, befejezni nem tudod, szőheted a színén, lehet a fonákján, a mintát folytatni nem tudhatod!
A minta nem a tiéd!
Másét folytatni nem lehet
azt a világot megérteni,
nem ismeri az ujj,
nem a mozdulat!
Mégis próbálod?
Másét nem szőheted!

"S akkor a lány leült a szövőszék elé, felfejtette, amit a hercegkisasszony rosszul csinált, s aztán gyorsan haladt a munkával..."

Sződd a sajátod,
a másét csodálhatod!

Mese: Királylány a szigeten

Forrás

Bartók Béla - A dalról és a táncról

Meggyőződésemmé vált, hogy a magyar paraszt embert dalra és táncra ugyanaz az erő fakasztja, amely tavasszal a rétet virágba borítja....

Bartók Béla

Forrás: Born Gergely - Táncra lábom... A test teljes imája I. rész

Major Petra - A szeretet matematikája

Osztva szorzódik.

Major Petra

Illuva - Tél, ami ÉL

Kilian Schoenberger Photography

Halvány visszhangok

Friss hóban lüktető csend

Lélegzik a táj

Forrás

Tóth Árpád - A fa

 

Oh nézd a furcsa ferde fát,

Mint hajlik a patakon át,

Oh lehet-e, hogy ne szeresd,

Hogy benne társad ne keresd?

Már ága között az arany napot

Nem tartja, madara elhallgatott,

Virága nincs már, sem gyümölcse,

Ő mégis áll, az alkony bölcse,

Mint a tünődő, ki ily estelen

A végtelen titkába elmerűl

És testtel is szelíden arra dűl,

Amerre lelke vonja testtelen...

Márai Sándor - A rendről

 

Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben … Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra … Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között.

 

Márai Sándor - Eszter hagyatéka

Botos Orsolya - Azok látnak minket a legkevésbé ...

Azok látnak minket a legkevésbé, akik meg vannak győződve arról, hogy milyenek vagyunk.

 
Botos Orsolya

Pilinszky János - A nap születése

S amikor reggel palotája kristálytermében fölébredt a fény, s hosszan nyújtózva éledezni és emelkedni kezdett - hirtelen olyan ujjongás fogadta a földön, nagyobb, mint az első nap öröme. Mert akkor már tudhatták mindenek, hogy azután az éjszaka csak álom, amit a fénylő valóság követ.

Forrás

Részlet

Nagy László - Csönd

OPhoto

Táncol a csönd fehér tarlón,

trombitája égszin virág,

hatalmától megnémulnak

nádasok és bölömbikák.

Táncol a csönd háztetőkön,

fáradtaknak jó az álom,

ablak alatt, kertek alatt

csukott szájjal danolászom.

Részlet

Brené Brown - Érdemes vagy ...

Az idő egyre fogy. Felfedezetlen kalandok várnak rád. Nem élheted úgy az életedet, hogy azon morfondírozol, mit gondolnak mások. Érdemes vagy a szeretetre és összetartozásra a születésedtől fogva. Bátorság és merészség áramlik rajtad keresztül. Arra születtél, hogy a teljes szíveddel élj és szeress. Itt az idő, hogy megmutasd magad és láthatóvá válj.

Time is growing short. There are unexplored adventures ahead of you. You can’t live the rest of your life worried about what other people think. You were born worthy of love and belonging.
Courage and daring are coursing through you. You were made to live and love with your whole heart. It’s time to show up and be seen.

Brené Brown - The Midlife Unraveling