2025. augusztus 31., vasárnap

Jancsó Ágnes - Cenzúrázatlanul

 

Közhírré teszem,
hogy soha nem voltam elég
bátor, hogy árnyékként kullogok
magam után, ráadásul félhomályban,
nehogy túl sokan vegyék észre,
hogy létezésem 33 éve 7 hónapja és 22 napja alatt megközelítőleg 230 ezer köbméter oxigént vontam el másoktól,
hogy hiába tudok nyolc nyelven bemutatkozni, mégis szégyellem
azt, akit szerintem elsőre vagy másodszorra vagy mindörökre láthatnak bennem,
hogy akárhányszor a gázra lépek, nyomom a féket is,
hogy legszívesebben egy számmal kisebb cipőt választanék a maratonhoz,
nehogy könnyű legyen, ami lehet nehéz is,
hogy a ki nem mondott szavaimat hatalmas bőröndökbe zárva húzom magam után,
nehogy mások viseljék azoknak a súlyát,
hogy féltem az írás közben lemeztelenedő lelkemet,
ezért inkább cenzúrázom a gondolataimat,
hogy valójában mindentől féltem a lelkemet,
ezért inkább cenzúrázom a gondolataimat,
hogy szeretnék szőke lenni és piros rúzst viselni,
de akkor talán már túl sokan vennék észre,
hogy egy nagyjából 168x70x50 centiméternyi téglatestet veszek el a térből,
hogy néha szeretnék csak egy könnycsepp lenni,
érzelmektől túlcsordulva lefolyni egy arcon,
és örökre felszívódni egy zsebkendőbe,
mennyire egyszerű,
nem kellene megfelelni
valaminek, amiről azt sem tudom, micsoda,
és nem kellene félni például attól sem,
hogy most rányomjak a küldés gombra,
hogy bárki olvashassa cenzúrázatlan gondolataimat,
amiknek a súlyát még megsaccolni sem tudom.

Nagy László - Az én szívem



Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik szívvel tündérkedik
hajnalhasadásig.

2025. augusztus 29., péntek

Juhász Gyula - Falusi alkony

 
 

A házak és a lelkek csendje jön,
A béke száll nagy, szürke lepedőn.

Bús táj fölött, bárányfelhők alatt
Ezüstöt önt az estbe a harang.

Ballag a nyáj, elbődül boldogan,
Már minden lélek s kapu tárva van.

A mezőkről az illat lopva jár,
Most legbujább, mert elmúló a nyár.

A padokon pipázás, mély a csend,
A kutak gémje kék magosba leng.

A tetőn a nap arany csókja ég,
Ó nap, derű, öröm! maradj ma még!

2025. augusztus 25., hétfő

László Noémi - Behelyettesítés


Nem tudom, hogy lélegzem, vagy lélekzem.
Éveimmel mozdultam, vagy fékeztem.
Választottam, vagy csak kettészakadtam.
Lék vagyok, vagy töltelék a szavakban.

Sík mezőben jobbik felem mit fájlal.
Mire várok hajam minden szálával.
Mitől hull el, mitől őszül egy-egy szál.
Mókás kedvű képzeletem hol kószál.

Hová hajlok forrásvizet kortyolni.
Mi ez a sok felaggatott lomholmi.
Ősgerincek múzeumi műfényben.
Kerül minden, mikor nincs rá szükségem.

Könnyű vagyok, mint a fölfújt nejlonzsák.
Atomokban leng bennem a boldogság.
Kivetítve nagyon szép az árnyéka.
Bolyhosodik üres szívem tájéka.

László Noémi

Forrás

Markovics Anita - Záróakkord

 

itt belül
ahol voltál
elült
minden szitok
és zsoltár

itt belül
ahol éheztek a szavak
a csended
csontomhoz
tapadt

2025. augusztus 18., hétfő

Juhász Gyula - Tündér Ilonának

Hintsen utadra mindenütt a végzet
Fehér rózsákat, szép, fehér leány,
S úgy szálljon csak bú szűzi homlokodra,
Mint sugaras mezőre enyhe árny.
Legyen könnyű tánc életednek útja,
Melyet kisér üdvösség halk zenéje,
S ha menni kell - fehéren és mosolygón,
Mint hulló csillag - úgy suhanj az éjbe!

(Részlet)

2025. augusztus 16., szombat

Anaïs Nin - A bátorságról


Az élet a bátorságunk mértékében zsugorodik vagy tágul.

Life shrinks or expands in proportion to one's courage.

Leonard Peltier - megmenteni a világot ...


Nem tudom, hogyan lehetne megmenteni a világot. Nincsenek válaszaim, sem a végső válasz. Nem rendelkezem titkos tudással arról, hogyan lehetne kijavítani a múlt és a jelen generációinak hibáit. Csak azt tudom, hogy ha nem tanúsítunk együttérzést és tiszteletet a Föld minden lakója iránt, akkor egyikünk sem fogja túlélni – és nem is érdemeljük meg, hogy túléljük.

I don’t know how to save the world. I don’t have the answers or The Answer. I hold no secret knowledge as to how to fix the mistakes of generations past and present. I only know that without compassion and respect for all of Earth’s inhabitants, none of us will survive—nor will we deserve to.

Leonard Peltier - Prison Writings

2025. augusztus 15., péntek

Szabó T. Anna - Ének minden anyához

Nagyboldogasszony


Rejtelmes nyár-éjszaka
tündérfényes csillaga,
szerelmes fény teremjen
felhőfüstös szemedben.

Déli napfény illata,
búzaföldek asszonya,
virágcsokor nevessen
sarlóvágta kezedben.

Bölcsőnk fölé hajoló,
altatódalt dúdoló,
ne engedd el a kezünk,
szívedből nőtt életünk.

2025. augusztus 14., csütörtök

Feldmár András - A megengedésről


Mindig a másik a tükör. Nincs önmagában, azaz egyedül senki és semmi. A szeretet türelem és kíváncsiság, megengedi két embernek, hogy áthidalják a köztük lévő szakadékot, a kimondhatatlan és leírhatatlan másságot. Mindegyikünknek vannak privát élményeink, amiket képviselnünk kell, nekem a saját élményeimet, neked a tiéidet. A szeretet tehát munka, aktivitás, cselekvés: teremtünk egy világot magunknak, ahol együtt lehetünk anélkül, hogy neked el kellene árulnod a te élményeidet, és nekem az enyéimet. Tágasnak kell lennie a mi közös világunknak, és a szeretet megadja azt a tágasságot, amiben nincs benne az a dominancia, hogy az én élményeimet éljük, és te csendben (vagy hangosan) gyűlölsz engem a szeretet álarca mögött.

Feldmár András - Szeret, nem szeret

2025. augusztus 13., szerda

Rumi - A szeretetről


Egy igazság, ami finoman áthat mindent: amit szeretsz, az te magad vagy.

This is a subtle truth. Whatever you love, you are.

2025. augusztus 12., kedd

Szabó T. Anna - Kővers


Kőben a lyuk,
benned az ős üresség:
tanuld meg elfogadni.

Kőben a lyuk,
benned az ismeretlen:
tanuld meg észrevenni.

Kőben a lyuk,
benned az orv sötétség:
tanuld meg fényre vinni.

Kőben a lyuk,
benned a túli lámpa:
tanulj a fénybe nézni.

Kőben a lyuk,
benned a hang, a bátor:
tanuld meg átengedni.

Ahogy a szél, a hullám
átleng a szilárd formán,

ahogyan kő-idődön
az időtlenség átjár:

ne félj,
csak engedd:
szóljon.

2025. augusztus 2., szombat

Dan Millman - A szenvedésről


A fájdalom egy viszonylag objektív, fizikai jelenség; a szenvedés a történésekkel szembeni pszichés ellenállásunk. Az események fizikai fájdalmat okozhatnak, de önmagukban nem okoznak szenvedést. Az ellenállás hozza létre a szenvedést. A stressz akkor jelentkezik, amikor az elméd ellenáll annak, ami van... Az egyetlen probléma az életedben az elméd által tanúsított ellenállás az élettel szemben, ahogyan az kibontakozik.

Pain is a relatively objective, physical phenomenon; suffering is our psychological resistance to what happens. Events may create physical pain, but they do not in themselves create suffering. Resistance creates suffering. Stress happens when your mind resists what is... The only problem in your life is your mind's resistance to life as it unfolds.

2025. augusztus 1., péntek

Feldmár András - A Buddha-természetről


Nem akarattal faragom magam. A választ arra, hogy mi a maximum, ami én tudok lenni, mindig a relaxáción keresztül tudom meg, nem az erőfeszítésen keresztül. Nem azt mondom, hogy a relaxálás azt jelenti, hogy semmit sem csinálok, hanem azt, hogy nem erőltetek semmit. Ha futok, akkor megkeresem, mi az én ritmusom. Belerelaxálok önmagamba. Minél mélyebben el tudom engedni magam, annál közelebb kerülök ahhoz, aki valóban vagyok. A buddhisták tudják, hogy mindannyian Buddhák vagyunk, tehát neked nem kell semmit faragnod, te már egy Buddha vagy. Csak el kell engedned magad. Ne félj attól, hogy nem vagy tökéletes, hanem szeresd magad, örülj magadnak, és egyszerre csak sugározni fog belőled a Buddha-természet.

Forrás