Rumi - Hallottad, hogy vége a télnek?

 

Christian Schloe - "In Bloom"

 

Hallottad, hogy vége a télnek?

A bazsalikom és a szegfű

nem tudja abbahagyni a nevetést.

A fülemülét, vándorútjáról visszatérve,

énekes-mesterré választották a madarak.

A fák nyújtózva ünnepelnek.

A lélek áttáncol a királyok kapuján.

A kökörcsinek elpirulnak

a rózsa meztelensége láttán.

A tavasz, az egyetlen igazságos bíró

besétál a tárgyalóterembe,

mire néhány decemberi tolvaj eloson.

A tavalyi év csodája nemsokára feledésbe merül.

Új teremtmények perdülnek elő a nemlétből,

galaxisok szóródnak szét lábaik körül.

Találkoztál már velük?

Hallod, ahogy a kisded Jézus

halkan dudorászik bölcsőjében?

Királyi birodalmak felügyelőjévé neveztek ki

egyetlen nárciszt.

Ünnep van. Hallgasd!

A szél tölti a bort!

 

Rumi - Cseppek a borból

Napfonat - Ahol én elmegyek

Ahol én elmegyek,
még a fák es sírnak,
még a fák es sírnak,
levelek lehullnak.

még a fák es sírnak,
még a fák es sírnak,
levelek lehullnak.

Hulljatok levelek,
rejtsetek el engem,
mer az én édesem
mást szeret, nem engem.

rejtsetek el engem,
mást szeret, nem engem.

Lefekhettünk volna
ketten egy párnán es,
ketten egy párnán es,
még a jég hátán es.

ketten egy párnán es,
még a jég hátán es.
ketten egy párnán es,
még a jég hátán es.
ketten egy párnán es,
még a jég hátán es.

Szerethettél volna,
ha szép nem voltam es,
mer én szerettelek,
ha szegény voltál es.

Szerethettél volna,
még a jég hátán es.
Szerethettél volna,
még a jég hátán es.
Szerethettél volna,
még a jég hátán es.

Bajdázó - Lekapcsolom a villanyt a fejemben

Lekapcsolom a villanyt a fejemben,
Mécsest gyújtok a szívemben, fényeljen!
Ha a világ botránkozik énrajtam,
Akkor tudom jófelé visz az utam.

 

A szerelem az egyetlen igazság,
Az eget is szerelemmel ragasztják,
Hanem azzal a csillag is lepottyan,
Kőtáblává hasad széjjel a porban!

 

Megszületni a világra gyönyörű,
Benne lenni a világban gyönyörű,
De kiszületni a világból az a szép,
Elhagyni a csónakot a tengerért!

 

Sorsa felől mért aggódik az ember,
Úgyis csak az lesz, aminek lenni kell,
Mint a Duna érkezik az életünk,
Folyjék ahogy folyni akar nélkülünk.

 

Nincsen kívül, belül élünk egyedül,
Fénnyel hintett ágyon forgók, mint kiszül,
Magunk álma, képzelete fogva tart,
Nem ázunk, de viseljük a zivatart!

 

Illatokat megtagadni, de nehéz.
Rántott hús és bodzavirág az ebéd,
Azt álmodjuk, hogy sírunk és nevetünk,
Ágyunk fölött, mint a fecske fecsegünk.

 

Van mennyország és a síron nő virág,
Fölkel a nap minden reggel ragyog ránk,
Dirib-darab himnuszolja a madár,
Napról napra ágról ágra beljebb száll.

Fodor Ákos - Kimittud

Van, ki gyorsan fut. 

Van, ki gyorsan olvas, ír. 

Én gyorsan érzek.

A talaj a lábuk alatt ...

Meg kellene tanítani a gyermekeiteknek, hogy a talaj a lábuk alatt a nagyszüleik hamvai. Hogy tiszteljék a földet, el kell mondanotok a gyermekeiteknek, hogy a föld tele van őseink életével. 

 

You must teach you children that the ground beneath their feet is the ashes of our grandfathers. So that they will respect the land, tell your children that the earth is rich with the lives of our kin. 

 

Navajo bölcsesség - Chief Seattle's Speech (1972)

Pilinszky János - A hazaérkezésről

 

[...] nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. 

Advent

Kányádi Sándor - Gyermekkor

Hóharmaton mezítláb jártam,

ólmos esőben bőrig áztam;

éjjel az erdőn, félelmemben,

hol sírtam, hol meg énekeltem.

 

S mindez úgy tűnik - most, hogy emlék -,

mintha egy tisztás szélén mennék

fütyörészve, hol alkonyatkor

őzek ittak ezüst patakból.

Rumi - Ne aludj vissza

 

A hajnali szellő titkokat rejt neked.

Ne aludj vissza.

 

Kérned kell azt, amit igazán akarsz.

Ne aludj vissza.

 

Az emberek ide-oda közlekednek a küszöbön,

ahol a két világ érintkezik.

 

Az ajtó tárva nyitva.

Ne aludj vissza.

 

~~o~~

The breeze at dawn has secrets to tell you.
Don’t go back to sleep.

 

You must ask for what you really want.
Don’t go back to sleep.

People are going back and forth across the doorsill
where the two worlds touch.

The door is round and open.
Don’t go back to sleep.

 

Dzsalál ad-Dín Rumi

A rossz ajtóról

Jobb, ha bevallod, hogy a rossz ajtón mentél be, mintha a rossz szobában töltenéd az életed.  

Better to admit you walked through the wrong door than to spend your life in the wrong room. 

Forrás

 

Eredete ismeretlen

Fodor Ákos - Igazság

Annyi történet
van, ahányan elmondják
– és mind érvényes.

Kormányos Sándor - Létra

Falaidhoz ha létrát támaszt

és átkandikál a képzelet

majd rádöbbensz, hogy Te vagy kívül

s a bezárt világot kémleled…

 

Forrás

A kiútról

Christian Schloe

 

Ha a kiutat keresed az életed körülményeiből, 

tudnod kell, hogy a kiút befelé vezet.

 

...eredete ismeretlen...

Ágai Ágnes - Szó, ami szó

Nagyon egyszerűen kellene szólni

ebben az agyonbonyolított világban.

Veretes, tiszta, igaz beszéddel

lehántva a sallangokat,

az utánzatok idegen koloncát,

a cifra cikornyák vadhajtásait.

Fehér szavak kellenének,

újra felfénylő, megtalált szavak,

lesikált, erős tölgyfa szavak,

masszívak, faraghatóak,

kemények, érthetők.

Vissza kell adni hitelét,

becsét, szépségét a szónak,

a szóra érdemes szavaknak,

melyekkel szót válthatunk,

és szót érthetünk egymással

jó szóban szűkölködő korunkban.

 

Forrás

Hamvas Béla - A szemről

A szem rendszerben lát: az egyik szem a fegyház rendszerében, a másik a bordély rendszerében, a vásár rendszerében, a gyermekszoba, a statisztika, a kettős könyvelés, a grafikon rendszerében. Hihetetlenül kevés a tiszta szem, amely a tenger és csillagos ég rendszerében lát, és úgy él, mint a fák testvére.

Hamvas Béla - Patmosz II

Parancs János - Ismét a tavasz

 

A jószagú levegő. A csicsergő,

a csivitelő, a füttyögő madarak.

Az opál ég alatt a könnyű pára.

A tavaszi napsütéstől kótyagos,

cikázó rovarok, lepkék, bogarak.

Kibuknak a földből a füvek, a csírák,

tündökölnek és illatoznak az ibolyák,

az ismeretlen nevű, apró virágok.

Erjed és pezseg újra a természet,

ki tudja hanyadszor, hány ezer éve,

hogy kihordja és világra szülje

az esélyt, a folytatás reményét legalább.

Ez az évszak a bizalomé, a bizakodásé;

ilyenkor röstellem, hogy gyanakvó,

hitetlen és erőtlen lélek vagyok.

Mert gyönyörű ez a lázas igyekezet és lobogás,

gyönyörű ez az önfeledt, csapongó szárnyalás,

ez a lebírhatatlan, ösztönös és vegetatív remény.

 

Parancs János

Forrás