Két szemed két lobogó máglya,
két kezed két hűs vizű patak,
felperzsel tekinteted lángja,
s körém úsznak csiklandó halak.
Te vagy a tűz, és te vagy a víz,
tombolnak benned az elemek,
bár volna még kezed tízszer tíz,
s lobbanna rám százezer szemed!
Ha egyszer majd messze kell mennem,
szemedből lángnyelvet lopok,
s hogy kezedet sose feledjem,
megölelek minden patakot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése