Ezek a szavak a tenyeremben melegedtek,
ezek a szavak a fejem alatt aludtak,
ezek a szavak gurultak elő a vándorló szekerekből,
eltévednek de itt maradtak,
mellemen rengettem őket, akár egy parasztasszony,
jártomban etettem őket, ha sírtak,
ezek a szavak tekeredtek rám, amikor szabadságra vágytam,
ezek a szavak szöktek szilajon a magasba akár a megfékezett mén,
ezek a szavak zengtek a hatalom aranycirádái alatt,
ezek a szavak szálltak a szélben hajamba fonva mint a virágok,
ezek a szavak sírtak lerombolt falak és életek felett,
ezek a szavak vermet ástak, vadásztak és öltek,
ezek a szavak másztak ölembe nevetve, félve, sírva,
ezek a szavak, hét bő, hét szűk esztendő, ki tartja számon őket,
ezek a szavak gyanútlan nyelvvel kóstolták szerelem mérgét, halálét
ezek a szavak felkapaszkodnak mint a borostyán,
szemüket nem nyitják, ha kimondod őket,
szemük nem hunyják le, amikor kéne,
parancsra nem jut semmi eszükbe,
ők az ima és ők szégyen -
ma én vagyok számodra ez a szó,
ma te vagy számomra ez a szó,
szó, szavak, gyöngébb szó, mint a kagyló,
ahogy a homokba porlik
szavak – a jó, ami megmarad,
szavak - a rossz, amely megvan,
kitartó nemzetségünk magvetése,
ezek a szavak, a karomon ringtak,
súlyos szavak és könnyű szavak -
ünnepi tunikám csatját kapcsolom ki:
a szót, szavakat - neked adni mindet.
Fordította: Szabó T. Anna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése