Hajnalban köd fakít, nem látod a fényed. Messze jár már a nyár, mikor a nap éget.
Este a fellegek borítják a tájat, éjszaka nem tudod, a hold merre járhat.
Vaktában botorkálsz, ujjaid éjsötét szálakat bogoznak.
Mohán csúszik lábad, ősöreg faágak fájón arcul csapnak.
Kint vagy bent van sötét?
Lelkedben lobog-e a reménynek lángja?
Villan-e a szikra, parányi, iramló, amely a rézhídhoz elvezethet szállva?
Vár-e rád egy sárkány, ki elnyelte fényed?
Van-e hozzá erőd, hogy szembe merj szállni?
Mersz-e, tudsz-e, vágysz-e fényedért csatázni?
Csöndben alászállni.
Forrás: Tiszta mese
inspiráló
mese: Nap, Hold, Csillag megszabadítása (Szalóki Ági előadásában)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése