Barcza Katalin - Nap, Hold, Csillag megszabadításáról

Hajnalban köd fakít, nem látod a fényed. Messze jár már a nyár, mikor a nap éget.

Este a fellegek borítják a tájat, éjszaka nem tudod, a hold merre járhat.

Vaktában botorkálsz, ujjaid éjsötét szálakat bogoznak.

Mohán csúszik lábad, ősöreg faágak fájón arcul csapnak.

Kint vagy bent van sötét?

Lelkedben lobog-e a reménynek lángja?

Villan-e a szikra, parányi, iramló, amely a rézhídhoz elvezethet szállva?

Vár-e rád egy sárkány, ki elnyelte fényed?

Van-e hozzá erőd, hogy szembe merj szállni?

Mersz-e, tudsz-e, vágysz-e fényedért csatázni?

Csöndben alászállni.

Forrás: Tiszta mese

Barcza Katalin, meseterapeuta

inspiráló mese: Nap, Hold, Csillag megszabadítása (Szalóki Ági előadásában)

 

Pilinszky János - A várakozásról

 

Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.

Pilinszky János - A várakozás megszentelése

Botos Orsolya - Az ítéletekről

 

Ítéleteid egyszerre megvédenek és megfosztanak a megérintettségtől,

mely sebezhetővé tenne, de ugyanakkor feloldhatná a falakat képzelt éned és isteni lényeged között.

Botos Orsolya

Carl Gustav Jung - A találkozásokról

Amikor két ember találkozik, úgy viselkednek, mint két kémiai anyag: ha reagálnak egymásra, mindkettő átalakul. 

The meeting of two personalities is like the contact of two chemical substances: if there is any reaction, both are transformed

Carl Gustav Jung - Modern Man In Search Of A Soul, 1933

Reményik Sándor - Őszi esők

Most ott künn eső zúg és szél süvölt
És úsznak lomha, szürke fellegek,
Az erdő fölé súlyos köd terül
És kioltja az égő színeket.

De holnap talán újra kék az ég,
S nincs változás az ősi fák alatt,
Csak valamivel több bíbort tapos
A vándor lába - és több aranyat.

Ralph Waldo Emerson - A bizalomról

 

Amit eddig láttam, arra tanított, hogy bízzak a Teremtőben, annak ellenére is, amit még nem láttam.

All I have seen teaches me to trust the Creator for all I have not seen.

Lackfi János - Tanulok sziklául ....

 

 . . Corse . Bavella ..

 

Tanulok sziklául,

hűségesnek lenni és mozdíthatatlannak,

öröklétbe gyökerezettnek,

hagyom, hogy kimarjon

és zölden benőjön az élet.

Tanulok patakul,

mindig megújulni és folyton folyvást

önazonosnak maradni,

hordozni tükrömön

képeket és káprázatokat,

mindig szaladni és mindig

megérkezettnek lenni.

Tanulok fául,

felfelé nyújtózni

szüntelenül égbe mártani ágvilláimat,

mélyen kötődni,

mélyből táplálkozni,

minden ősszel megszabadulni

attól, ami fölösleges,

minden tavasszal belefogni

a megújuló energia-projektbe.

Tanulok szélül,

mozgékonyabbnak lenni,

mint bármi, ami mozog,

jönni ki tudja, honnan,

menni ki tudja, hová,

lenni Isten erejének lehelete,

a mindenható dicsőségének

tiszta kicsordulása.

 

Forrás: Lackfi János

Szepes Mária - A teremtésről

Mindig beteljesedik, amire lasszót vet égő fantáziád.

Életfa nő belőle. Leszüreteled a magját.

Teremtő mágus vagy. Jól válaszd meg vetésed talaját!

Antoni Gaudì - Az inspirációról

Akarod tudni, hol találtam az inspirációmat? Egy fában; a fa támogatja a nagy ágakat, ezek a kis ágak, gallyak támogatják a leveleket. És minden egyes része harmonikus, káprázatos!

Gaudí, az építész

Lynda Sexson - Az emlékezetről

  Az emlékezet nem a múlt raktára, hanem a jelen kincsestára.

Lynda Sexson írónő

Zentai Anna - Arról, aminek ideje van

Nem a naptárba van írva, hogy minek van ideje, hanem a szívedbe.

Forrás 

Richard Buckminster Fuller - A változtatásról

 

Soha nem tudsz megváltoztatni dolgokat az által, hogy harcolsz a létező valóság ellen. Hogy megváltoztass valamit, építs egy új modellt és a már létező modell idejétmúlttá válik. 

You never change things by fighting the existing reality. To change something, build a new model that makes the existing model obsolete.

Richard Buckminster Fuller

 

Robert Lawson - Mind utazók vagyunk...

Mind utazók vagyunk... összekapaszkodunk azokkal, akikkel a szívünk, s nem a kezünk köt össze, és reménykedünk, hogy oda érünk, ahová szeretnénk. És az út végén jövünk rá, hogy mind közül csak az számít, hogy tudtunk-e valamit adni magunkból, amitől az útitársunk több lett? Szebb és könnyebb lett-e az út a jelenlétünktől?

Robert Lawson