Váci Mihály - Tollászkodó csillag

Véremen hintáztál,
szálltál szívemen.
Széllel kerítettelek:
szabad voltál szerelmem.

Leveles ujjakkal
kerestem homlokod,
mint térdelő bodza
kérlel ablakot.

Gyökerek közt gyalogút,
hemperegtem érted,
porban, egek harmatában
kérleltem a térded.

Tördelt téli vaspatkó,
gyalult vihar éle,
– arcom kintről ráfagyott
ablakod jegére.

Lámpa voltál, vetkeztél:
tollászkodó csillag.
– Csókoltam forró sebét
levett szárnyaidnak.