Bolyai mondá: a végtelenben találkoznak;
de mióta a végtelen te vagy, magam is tudom,
ha párhuzamosaimmal - a napot, a holdat -
átkarollak,
s ujjaimat - a világ végén valahol -
a derekadon
összekulcsolom.
de mióta a végtelen te vagy, magam is tudom,
ha párhuzamosaimmal - a napot, a holdat -
átkarollak,
s ujjaimat - a világ végén valahol -
a derekadon
összekulcsolom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése