Kopog a föld.
Lám, alig néhány napja még
kéken nevetett ránk az ég,
s puha bocskorban járt-kélt az idő
a halkan zizegő avarban,
ma pedig kemény hajnali fagyok
kérges, nehéz bakancsa döng
didergő udvarunkban,
s havat kavaró lomha varjak
kárognak mezőink fölött...
Ám túl e zord világon,
egy illatos fenyőrengetegben,
mint ámuló gyermekszemekben
felragyogó karácsonyi álom,
nagy, riadt szürke farkasok
között,
végigcikkantva homlokuk
villámait a reszkető homályon,
hatalmas fehér szarvasok
ügetnek át a tájon...
Életszomj I.-II. kötetből (1999)
www.csepeliszabo.hu
Lám, alig néhány napja még
kéken nevetett ránk az ég,
s puha bocskorban járt-kélt az idő
a halkan zizegő avarban,
ma pedig kemény hajnali fagyok
kérges, nehéz bakancsa döng
didergő udvarunkban,
s havat kavaró lomha varjak
kárognak mezőink fölött...
Ám túl e zord világon,
egy illatos fenyőrengetegben,
mint ámuló gyermekszemekben
felragyogó karácsonyi álom,
nagy, riadt szürke farkasok
között,
végigcikkantva homlokuk
villámait a reszkető homályon,
hatalmas fehér szarvasok
ügetnek át a tájon...
Életszomj I.-II. kötetből (1999)
www.csepeliszabo.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése