Balogh József - Nyár

Horváth Tibor - A szörnyeteg és a magányos fa 

Nyár kacsint be az ablakon
egy tikkadtságos
hajnalon,
fénye a redőnyt törve át
magával füröszt hűs szobát.

[...]

A dinnye tőle cukrosul,
nevet a Nap rá huncutul,
izzad az erdő, fű, a rét,
patak párolog, és az ég
szinte önmagát fényli szét.

Vihar, ha orvul mennydörög:
kugliznak fönn az ördögök,
fürge felhő száll, dús - esős,
lenn fű között időz az őz,
hisz’ messzi még az ősz, a csősz.