Fodor Ákos - Az ember komédiája

Az ember komédiája: Mindhalálig élni tanul.

Kipke Tamás - Haiku

egyre kevesebb
az, ami hiányzik – de
az egyre jobban

Kipke Tamás

Illyés Gyula - A hirtelen nyárra

Ország-világi vigalom,
gyepen, tetőn gyors fényű bál;
reggel óta az asztalon,
a morzsák közt is áll a nyár.
Füttyel lépek az udvaron,
mosolyom friss szárnyai visznek.
Peng a kútkerék ujjamon.
Jó szaga van a mosdóvíznek.

Napszagú a törülköző,
mely a sövényen vakitott.
Nyakadon is, szeplősödő
arcodon napfényt szagolok.
Mert bújnak ők is már elő,
kedves virág mindnyája nékem!
Négy kelt ki ma. Szerénykedőn
lapulnak itt szemed gödrében.

Te voltál ifjú tavaszom,
ékesebb, hűbb, mint a mezők.
Rajtad, mosolygó arcodon
szemlélem én már az időt.
Bízva köszöntöm benned őt,
benned a siető nyarat,
az ízzel-szesszel teletölt
fürtöt és a feledtetőt:
a daloltató poharat.

David Mamet - A félelmekről

Borsi Flóra

 

Minden félelmünk egy vágyat rejt.

Every fear hides a wish.   

―David Mamet

Alice Walker - Az erőről

A leggyakrabban azért mondunk le az erőnkről, mert azt hisszük, nincs erőnk. 
The most common way people give up their power is by thinking they don't have any.

Alice Walker

Szabó Lőrinc - Fényszárnyú szó

A tűnődés, mely fájt, vagy jólesett,
s mert segítette az emlékezet,
kezdte szavakká alakítani
a világomat. Mihelyt valami
rajz őrizte, kép, megfogalmazás,
rabom maradt az illanó varázs,
és arany lett a nap boldogtalan
bánata, boldog, teltfényű arany.
Ezért szerettem meg a verseket,
ezért aggattam tele csüggeteg
lelkemet mások örömeivel:
s hogy én is írtam, így vesztette el
különbségét jó és rossz: gyönyörű
lehet a kín, s nem én vagyok - a mű,
a vers a fontos! És ez, ez nevelt
félre: lassankint jobban érdekelt
az életnél a róla mondható,
a fényes Napnál a fényszárnyú szó.

Fésüs Éva - A lényeg

A szépben az a legszebb,

ami leírhatatlan,

a vallomásban az,
ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás
vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban
tündöklőn ott sugárzik

Izsó Zita - Egy találkozáshoz

megláttalak.

azaz,
az Istennel vitáztam éppen,
amikor a szemem közé vágott Téged.

a legnagyobb érve vagy
azóta is. 

Izsó Zita

Fecske Csaba - Téged keres majd

már visszatértek hű virágaink
a tetszhalálból ébrednek megint
megannyi lenge szoknya tarka ing
megjött a tavasz menetrend szerint 

a feldúlt testbe élet költözik
mint gazdátlan házba új lakó
örömében hosszú lesz mi rövid
volt, s nagyobb hullámot vet a jó

kidugja szép fejét egy pillanat
a szürke időből életöröm
itatja át s te élvezője vagy 

szemedből ha kikukucskál a könny
nagyítóján át meglátod magad –
téged keres majd minden ami jön

Fecske Csaba művei

Váci Mihály - Nélküled

Elmúlnak így az estjeim
nélküled, csillagom.
Olyan sötét van nélküled,
-szemem ki sem nyitom.

Olyan nehéz így a szívem,
hogy szinte földre ver,
le-lehullok, de sóhajom
utánad- felemel.

Olyan csend van így nélküled,
hogy szinte hallani,
amit még utoljára
akartál mondani...

Csepeli Szabó Béla - Anyám keze

Anyámat látom az úton,
derűsen és fiatalon,
nyugtalan kisfiút vezet
át a kavargó városon...
Ó, fölém hajló messzeség,
látod-e ősz fejem?
Anyám féltő, meleg kezét
még ma is érzi
a kezem...

Életszomj I.-II. kötetből (1999.)
www.csepeliszabo.hu