illessen téged, ismeretlen angyal,
aki ajkunkra tapasztod a port,
mit annyi rég-elmúlt ősünk tiport,
s aki bőrünkhöz érinted a szellőt,
pillantásunkba foglalod a felhőt -
nem tudjuk, ki vagy: életünk? halálunk?
Előtted szinte felhasítva állunk.
pillantásunkba foglalod a felhőt -
nem tudjuk, ki vagy: életünk? halálunk?
Előtted szinte felhasítva állunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése