Weöres Sándor - Szívnek

Édes szívem
jobbik lelkem,
szebbik életem!
sok időmet
miért kell tőled
távol töltenem?

Távol tőled
erdőt, rétet
hívok neveden...
mostan mégis
még az ég is
olyan idegen.

Ha itt volnál
rám-hajolnál
(vagy már nem lehet?)
Ákombákot
bolondságot
mesélnék neked.

Rám-hajolnál,
kegyes volnál
s nem mint tapsi, vad...
simogatnám
számlálgatnám
arany-hajadat.

Azután csak 

átkapnálak,

csókolnám a szád -

megijednél,

megremegnél,

mint szélben a nád -

Fodor Ákos - Vallomás

úgy szeretem, hogy
nagykabátban is vágynék
vele-aludni

Gittai István - Lírai flört

Arca szomorúságát
rögvest elűzendő
bátorkodom én
előhozakodni
immunerősítő
magammal önért.
Ily zord és zimankós
időt átvészelni
egyedül az utcán
szinte lehetetlen.
Néma merengés,
vacogás helyett
páros repülést,
örömös lebegést
ígérhetek önnek
az éjszaka hosszán.

Csak nézzen a szemembe,
ha megérintem a karját,
s máris repülhetünk
magához és hozzám.

Szabó Magda - Madár

Christian Schloe - Fly me to Paris

Azt kérdezed, hogy ki vagyok,
micsoda kis lélek vagyok,
ki ablakodon kopogok,
és mint a gránát, tüzelek,
és lengek-ingok-libegek,
és hámba fogom a szelet,
és hintálom a levelet,
összekuszálom a leget,
s azt a suttogó szövetet,
amit a hajnal tereget,
min villogás az erezet?

Vagyok az élő suhanás,
vagyok az élő zuhanás,
lengés vagyok, kerengés,
zengés meg visszamerengés
arra, amiről azt hazudod,
azt hazudod, hogy elfeledted,
ám én megszólalok feletted,
ám én átsuhanok feletted,
megvillantom szárnyaimat,
a selyem kardokat,
melyek átmetszik az eget
és hazugságodat,
és akkor már tudod,
akkor rögtön tudod,
hogy az angyal vagyok,
aki gyerekkorodban
úgy magadra hagyott.

Kormos István - Csillagom…

Szárnyas cseléd az anyám

Elment a Tejútra,

Kócos angyalok ingét
Kék teknőben mossa.
Szőke kontya kibomlik,
Haja száll a szélben,
Teregeti a ruhát
Napsugár-kötélen…

Mosásért az angyalok
Csillagokat adnak,
Ezüstöst és ragyogót
Kötényibe raknak.
Boldogan viszi szegény,
Bandukol a porban,
S megáll gyönyörködni a
Kapott csillagokban…

Kiveszi a legszebbet
Csöndben a kötényből,
Mutatja a fiának:
Énnekem az égből.
Azt a fényes csillagot
Lesem minden este,
Így láthatok a sárból
Szegényen is mennybe…

József Attila - Nagy ajándékok tora

Ökölnyi nagy rubinkövet adok,
Akaszd nyakadba s nézd hogyan ragyog
Szived fölött, a melled közepén,
Csudáld, hogy ízzik, mint parázs, a fény.

Szememből fődre koszorút szövök,
Mint istennőhöz, hozzád úgy jövök,
Utad selyemmel, rímekkel verem,
De rajt' ne járj, mert ott sohaj terem.

Ha szomjazol, hát asszubort adok,
De pár sötétlő könnyet benn hagyok
S ha érzed, hogy az íze keserű -,
Azért csak idd, nincs édesebb nedű.

Ha tested fázik, lelkem Rád adom,
Két vállad bársonnyal betakarom.
És reszkető agyam, ha éhezel -,
Szükségbe nálam soha nem leszel.

S ha fáradt tested megpihenni vágy,
Nyugodj karomba, - nincs puhább faágy
S mert kell majd egyszer mégis oltalom:
Fogadd, fogadd el, kérlek, a karom.

Fogadd el, vélük bármit is tehetsz,
Azért hozzám kegyetlen nem lehetsz.
Ha nem jönnél is, mind Tiéd marad,
Nem kéri vissza gyönge pillanat.

1922. máj. 17.

Radnóti Miklós - Rózsa

Egy bordóvörös könyv vagy -
Dús, csevegő szirmok lapjaid,
Melyek között a szél borzolva lapoz…

Nehéz illatú, nedves szirmaid
Telítve vannak titkos regékkel,
Melyeket a múlt a földben hagyott…

Lapoz, lapoz szirmaid közt a szél,
- Pompás kötésed most nyílt ép’ széjjel,
S elmeséli nékem , amit olvasott…

Weöres Sándor - Rejtelem

illessen téged, ismeretlen angyal,
aki ajkunkra tapasztod a port,
mit annyi rég-elmúlt ősünk tiport,

s aki bőrünkhöz érinted a szellőt,
pillantásunkba foglalod a felhőt -
nem tudjuk, ki vagy: életünk? halálunk?
Előtted szinte felhasítva állunk.

Somlyó Zoltán - Arany az arannyal

Arany az arannyal, ezüst az ezüsttel kapcsolódik forrón, szikrázó gyűrűkkel; karperecek halmán, női bársonybőrön, vagy dús markolatban drágamívű tőrön. Csupa arany minden, csupa ezüst minden, s én szerelmi kincsem rád hiába hintem: ezüst az ezüsttel, arany az arannyal – csak én nem játszhatom soha a hajaddal.

Isaac Newton - Óriások vállán állok

Blind Orion Searching for the Rising Sun, Nicolas Poussin, 1658,
(New York, Metropolitan Museum of Art)

 

Ha többet látok, ez csak azért van, mert óriások vállán állok.
If I have seen further it is by standing on the shoulders of giants.

"óriások vállán állok"
 Sir Isaac Newton

Werner Heisenberg - Aki belekortyol a tudomány kelyhébe ...

Eppur si muove. 

Aki belekortyol a tudomány kelyhébe, ateista lesz. Aki kiissza, a kehely alján meglelé Istent.

The first drink from the cup of natural science brings atheism, but at the bottom of the cup waits God.
Werner Heisenberg (1901-1976) .

Mihai Eminescu - Erdőkön át bolyongtam

Erdőkön át bolyongtam mint egy gyermek,
Sok forrás partján dőltem el hanyatt,
S, hogy jobban halljam, habjuk mint pereg,
Tarkom alá csúsztattam jobbomat.
Álmos szagot lehelt a rengeteg,
és ágról ágra halk szellő szaladt,
Lengvén lágy hangok hullámos vizén,
Éjt éjten át ott időztem én.

Veronica A. Shoffstall - Egy idő után…

Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt
a kézfogás és az önfeláldozás között.
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel,
és a társaság a biztonsággal.
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét,
és a bók nem esküszó.
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével.
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd,
mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget,
ha túl sokáig ér.
Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet,
ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked.
És megtanulod, hogy valóban sokat elbírsz, valóban erős vagy
és valóban értékes vagy.
És tanulsz,
és tanulsz,
minden alkalommal, amikor búcsút mondasz, tanulsz.

                                            ~ o ~ o ~ o ~ o ~

After A While

After a while you learn
the subtle difference between
holding a hand and chaining a soul
and you learn
that love doesn't mean leaning
and company doesn't always mean security.
And you begin to learn
that kisses aren't contracts
and presents aren't promises
and you begin to accept your defeats
with your head up and your eyes ahead
with the grace of woman,
not the grief of a child
and you learn
to build all your roads on today
because tomorrow's ground is
too uncertain for plans
and futures have a way of falling down
in mid-flight.
After a while you learn
that even sunshine burns
if you get too much
so you plant your own garden
and decorate your own soul
instead of waiting for someone
to bring you flowers.
And you learn that you really can endure
you really are strong
you really do have worth
and you learn
and you learn
with every goodbye, you learn...

1971 -  Veronica A. Shoffstall