Csepeli Szabó Béla - Míg vacsorázom...

A teraszon
esőutáni illattal kevert,
szellővel átszőtt félhomály
szelíd esti békéje leng,
s szőlőcukortól részeg méheket
kavart körém a nyári kert.

Előttem,
a megterített asztalon,
ropogós félbarna kenyér,
egy szép szelet sajt, só, paradicsom,
s egy öblös kis pohárban
néhány korty könnyű, tiszta bor
szerény pompája lángol...

Ó, milyen jó is így elüldögélni
el-elmerengve, önfeledten,
egyedül,
a zajló forgatagtól távol,
egy fecsegő, lármás társaságban
eltöltött hosszú nap után:

Lám, lám,
míg teraszom félhomályán
bölcsen, derűsen, szótlanul
elfogyasztom, szerény vacsorám,
nem járatom hiába -
a szám.

Népszava, 1981. június 21. vasárnap