Akik megvilágítják a lelkünk, a szellemünk. Amit helyettünk öntenek szavakba olyan ékesen vagy olyan magától értetődő egyszerűséggel. Olyan szívderítően vagy olyan inspirálóan. Olyan finoman vagy olyan leplezetlenül, pontosan. És akik eldalolják azt.
2016. február 15., hétfő
László Noémi - Apróságok dicsérete
Valamit adnék még neked:
mákszem nagyságú verebet,
tengeri sünt, törött csigát,
kallódó szarvaskoronát;
ösvényt, bozótosat, noha
tudod már: nem visz sehova;
amit egy pille itt hagyott:
tétova hangot, illatot,
parányi színes szirmokat,
takard be álmos arcodat,
mit bárki rögvest elfeled:
mindenből azt a keveset.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése