.jpg)
Hűséges gyémánt tornyom,
ne hagyj eltántorodnom…
Ma delelőjén áll az életem.
Te, aki sugarat öntöttél szívemre: segíts nekem,
halkan éneklő asszony, aki áthatolsz a mulandóságon!
Mert egyedül csak kúszni tudok én, kígyózni, mint az álom,
feljajdulni, mint az éberség, mely nem segít,
hiába ömleszti tenger könnyeit,
míg őröl magán és másokon…
Add számba a szót, melytől fuldoklom, míg ki nem mondhatom!
(A fogak tornáca; 1947)
(Forrás: Weöres Sándor Egybegyűjtött írások II. kötet 14. oldal; Magvető Könyvkiadó 1970)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése