Ady Endre, Kaláka - Új s új lovat

Segítsd meg, Isten, új lovaddal
A régi, hű útra-kelőt,
Hogy sóbálvánnyá ne meredjek
Mai csodák előtt.

Az Irgalmatlant küldd társamnak,
A rohanó, büszke hevet
S az emberségem ezután már
Legyen kegyetlenebb.

Ne rendeld romló nyájaidnak
Sorsa alá a sorsomat,
Az embered, ha nem ma-ember,
Kapjon új s új lovat.

A nagy Nyíl kilövi alóla
Kegyelmed egy-egy szép lovát,
De ültesd szebb lóra az embert,
Hadd vágtasson tovább.

A végesség: halhatatlanság
S csak a Máé a rettenet,
Az Embernek, míg csak van ember,
Megállni nem lehet.

A nagy Nyíl az útját kiszabta,
Teljes és nyugodt mámorok
Célját áhíttatja süvöltve,
Míg a Föld háborog.

Változat és Halál adódtak
Belül egy-egy gyarló körön,
De várja az Embert víg célja:
Piros, tartós öröm.

Élet s Halál együtt-mérendők
S akit a nagy Nyíl útja bánt,
Hadd, óh, Uram, szépülten futni,
Megérkezett gyanánt.

Boldogíts, hogy a nagy Nyíl útján
Megállás nélkül az Öröm
Álmát álmodhassam magamba
Minden mértföld-kövön.

Riadó, szennyes, kerge nyájak
Ne állítsák meg új lovát
Emberednek, hogy hadd nyargaljon
Előbbre és tovább.

A nagy Nyíl útján, meg nem állva,
Hitesen és szerelmesen,
Förtelmeit egy rövid Mának
Nézze túl a szemem.

József Attila - Flóra

1. Hexaméterek

 

Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már,

elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik,

buggyan a lé, a csatorna felé fodorul, csereg, árad.

Illan a könnyü derű, belereszket az égi magasság

s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra.

Látod, mennyire, félve-ocsúdva szeretlek, Flóra!

E csevegő szép olvadozásban a gyászt a szivemről,

mint sebről a kötést, te leoldtad - ujra bizsergek.

Szól örökös neved árja, törékeny báju verőfény,

és beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem.

2. Rejtelmek

Rejtelmek ha zengenek,

őrt állok, mint mesékbe’.

Bebujtattál engemet

talpig nehéz hűségbe.

Szól a szellő, szól a víz,

elpirulsz, ha megérted.

Szól a szem és szól a szív,

folyamodnak teérted.

Én is írom énekem:

ha már szeretlek téged,

tedd könnyüvé énnekem

ezt a nehéz hűséget.

3. Már két milliárd

Már két milliárd ember kötöz itt,

hogy belőlem hű állatuk legyen.

De világuktól délre költözik

a szép jóság s a szelid érzelem.

Mindenségüket tartani a fénybe,

mint orvos, ha néz az üvegedénybe,

már nem tudom, megadom magam kényre,

ha nem segítesz nékem, szerelem.

Ugy kellesz, mint a parasztnak a föld,

a csendes eső és a tiszta nap.

Ugy kellesz, mint a növénynek a zöld,

hogy levelei kiviruljanak.

Ugy kellesz, mint a dolgos tömegeknek,

kik daccal s tehetetlenül remegnek,

mert kínjukból jövőnk nem született meg,

munka, szabadság, kenyér s jószavak.

Ugy kellesz nekem Flóra, mint falun

villanyfény, kőház, iskolák, kutak;

mint gyermekeknek játék, oltalom,

munkásoknak emberi öntudat.

Mint minta, mint az erény a szegénybe,

s ez össze-vissza kusza szövevénybe,

társadalmunkba, elme kell, nagy fénybe’,

mely igazodni magára mutat.

4. Buzgóság

Ha olyan buzgó volnék, mint szerelmes

s megbékülne e háborús család,

az emberek, keresném engedelmes

szívvel

az örökös ifjuság italát.

Nehezülök már, lelkem akkor boldog,

ha pírban zöldel a fiatal ág -

bár búcsút int nekem... E fura dolgot

űzném,

az örökös ifjuság italát.

Fecseghetnének nyelves tudományok -

mind pártfogolna, ki szivébe lát:

legalább keressem, amire vágyok,

bár nincs,

az örökös ifjuság italát.

5. Megméressél!

Már nem képzelt ház üres telken,

csinosodik, épül a lelkem,

mivel az árnyakkal betelten

a nők között Flórára leltem.

Ő a mezőn a harmatosság,

kétes létben a bizonyosság,

lábai kígyóim tapossák,

gondjaim mosolyai mossák.

Ízét adja a tiszta víznek,

száját adja a tiszta íznek,

hazaszólít, amikor űznek,

szemében csikó legelészget.

Ő az okmány, kivel a kellem

a porráomlás ellen, a szellem

az ólálkodó semmi ellen

szól, pöröl szorongó szerelmem.

Érdekeimből megértettél,

bátorrá vakmerőből tettél,

kínlódtál, amig nem szerettél,

egész világom ege lettél, -

hát dícsértessél s hirdettessél,

minden korokon át szeressél

s nehogy bárkiben alább essél

mindig, mindenütt megméressél!

1937. február-március

Alan Alexander Milne - Mi ketten

Az igazi Róbert Gida és Micimackó, 

azaz Christopher Robin és Winnie-the-Pooh

 
Ahol én vagyok, ott van Micimackó,
együtt vagyunk mindenképpen.
Amit én teszek, mindig azt teszi ő,
"Hát ma mit csinálsz:" - kérdezi ő:
"Ejnye, no, az a feltűnő,
nekem is ez a tervem éppen,
csináljuk együtt" - mondja ő.

"Mennyi kétszer hét" - kérdezem.
("Kétszer mi?" - kérdi erre ő.)
"Tizennégy lehet, úgy hiszem."
"Úgy van, épp ennyi" - mondja ő.
"Elég nehéz és fejtörő
feladat volt, no de hiszen
jól megoldottam" - mondja ő.

"Vadásszunk sárkányt" - mondom én.
"Vadásszunk" - mondja ő.
"Van a patak túlsó felén." -
"Igen, sárkányok" - mondja ő.
"Látszik már a csőrük hegyén,
hogy sárkányok" - ezt mondja ő.

"Nem mások" - mondja ő.
"Ijesszünk rájuk" - mondom én.
Ő szól: "Nagyon helyes."
"Én nem félek" - szólok - "no, vén
buta sárkányok, hess!"
Mind elrepült. "Tudd meg, hogy én
nem féltem" - mondja ő -,
"csak fogd a kezem és vezess,
a többit üsse kő."

Ahol én vagyok, ott van MIcimackó,
együtt vagyunk én meg ő.
"Mi lenne énvelem nélküled?" - kérdezem.
"Biz igaz" - mondja ő -,
"Egyedül senki sem mulat, de fő,
hogy ketten vagyunk" - mondja ő.
"Hát ez az" - mondja ő.


Fordította: Devecseri Gábor

Alan Alexander Milne - Us Two

Wherever I am, there's always Pooh,
There's always Pooh and Me.
Whatever I do, he wants to do,
"Where are you going today?" says Pooh:
"Well, that's very odd 'cos I was too.
Let's go together," says Pooh, says he.
"Let's go together," says Pooh.

"What's twice eleven?" I said to Pooh.
("Twice what?" said Pooh to Me.)
"I think it ought to be twenty-two."
"Just what I think myself," said Pooh.
"It wasn't an easy sum to do,
But that's what it is," said Pooh, said he.
"That's what it is," said Pooh.

"Let's look for dragons," I said to Pooh.
"Yes, let's," said Pooh to Me.
We crossed the river and found a few-
"Yes, those are dragons all right," said Pooh.
"As soon as I saw their beaks I knew.
That's what they are," said Pooh, said he.
"That's what they are," said Pooh.

"Let's frighten the dragons," I said to Pooh.
"That's right," said Pooh to Me.
"I'm not afraid," I said to Pooh,
And I held his paw and I shouted "Shoo!
Silly old dragons!"- and off they flew.

"I wasn't afraid," said Pooh, said he,
"I'm never afraid with you."

So wherever I am, there's always Pooh,
There's always Pooh and Me.
"What would I do?" I said to Pooh,
"If it wasn't for you," and Pooh said: "True,
It isn't much fun for One, but Two,
Can stick together, says Pooh, says he. "That's how it is," says Pooh.

Az emberekhez való türelem művészete

Az emberekhez való türelem művészete nem egyenlő a tompán gondolkodás, a mindenbe beletörődés gyakorlatával. Sokkal inkább az elhamarkodott reakciót felváltó mély érdeklődéshez hasonlítható, melynek során őszintén kíváncsivá tesz bennünket, meg akarjuk érteni, miért is cselekedett egy bizonyos módon a másik ember.
Forrás: Pránanadi Nyugat-Magyarországon

Antoine de Saint-Exupéry - A reményről

                                                                Irina Vitalievna Karkabi

A világon semmi sem olyan védtelen, mint a remény.

Áprily Lajos - Virág-ének

Rianás a Balatonon

Odalent a folyón szakadozz már
roppanva a téli palást.
Jöjj le a fűzfa-berekbe,
nézd meg a jég-rohanást.

Hullámot a mélybe szorítva,
a lelkemen áll a palást.
Ülj le a lelkem partján,
várd meg a rianást:

Arany-fejszés tavasz jön
gátolhatatlanul.
A part virága halni
szabad hullámba hull.

Te ringó rózsa-szirmot
szelíd kézzel kifogsz.
Vizemben, karcsú asszony,
megint fürödni fogsz.

Illyés Gyula - Szerelem

Hársfa sor a hóban

Mint egy dalba, dalba, úgy burkolom magam
szerelmedbe és úgy sodortatom magam.
Nevetve fordulok, ha egy-egy szögleten
rámront az izmos szél, birkózni kezd velem.

Lépek mint részeges, kit egy dallam visz és
aki köré a bor egy régi nyárt igéz,
nem állanék meg, ha tekintetemtől e
hófedte hársfasor rügyezni kezdene.

Járok habok gyanánt futó finom havon,
mint egy tűnt lét felé s föl-fölszippantgatom
egy szép szigetvilág édes gyanta-szagát,
két kezemen maradt szerelmed illatát.

Kányádi Sándor - Két nyárfa

Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.

Osztódom én, osztódol te:
só vagy az én kenyeremben,
mosoly vagy a bajszomon,
könny vagyok a két szemedben.

Köt a vére, köt a vérem:
szeretőm vagy és testvérem.
köt a vérem, köt a véred:
szeretőd vagyok s testvéred.

Szellőm vagy, ki megsimogatsz,
viharom, ki szerteszaggatsz,
szellőd vagyok, ki simogat,
viharod, ki szétszaggatlak.

Ha nem volnék, te sem volnál,
én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába.