Káin és Ábel egy hatalmas tó partjához értek. Még soha életükben nem láttak olyat.
"Van bent valami" - mondta Ábel, ahogy a vízbe nézett, nem tudván, hogy a saját tükörképét látja.
Káin is észrevette és felemelte a botját. A képmás ugyanígy tett. Káin állt, várva az ütést, a képmás is ugyanezt tette.
Ábel nézte a víz felszínét, mosolygott és a képmás visszamosolygott. Felnevetett és látta, hogy a másik utánozza őt.
Ahogy elhagyták a tavat, Káin azt gondolta magában: "Milyen erőszakos emberek élnek ott." Ábel ezt mondta magában: "Szeretnék visszatérni, olyan kellemes és kedélyes emberrel találkoztam."
(Paulo Coelho blog)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése