Nem szükséges állandóan észszerűen viselkednünk ahhoz, hogy jól működjenek a kapcsolataink, mindössze arra kell rájönnünk, hogyan tudjuk alkalmanként jó szívvel beismerni, hogy egy-két területen némileg őrültek vagyunk.
2026. január 28., szerda
Alain de Botton - némileg őrültek ...
Nem szükséges állandóan észszerűen viselkednünk ahhoz, hogy jól működjenek a kapcsolataink, mindössze arra kell rájönnünk, hogyan tudjuk alkalmanként jó szívvel beismerni, hogy egy-két területen némileg őrültek vagyunk.
2026. január 26., hétfő
Szabó T. Anna - Három szonett a kilencven éves Lator Lászlónak
1.
A józanságban mennyi alkohol van,
a tiszta szemben mennyi tiszta szesz:
fakérgen gombát, bogarat a porban,
bár egészet néz, részt is észrevesz,
és megemeli, testet enyhe mámor,
átborzongatja, mint a szerelem,
kilát a térből és kilát a mából,
csak földi súlya tartja idelenn,
de nem tántorog, ismeri a járást,
a szédülésben is magára lel,
mert élvezi az érzést és a látást,
és megosztja, ha kell, mindenkivel.
Színjózanul a gyönyört elbeszéli,
aki a lelket teljes testtel éli.
2.
Aki a lelket teljes testtel éli,
és szenvedéllyel szítja szellemét,
ki észben észak, de érzékben déli,
föld rögét tudja és ég fellegét,
a szavak súlyát egyenként leméri,
a megnevezés ízét ismeri,
ki tudni tanít, és tudva reméli,
hogy ördögi nincs, de van isteni,
ki figyelemmel, okos fegyelemmel
józanságra és mámorra kapat,
mutatja, hogy lesz szellemé az ember,
és szenvedélyben párja nem akad -
kit utol nem ér a por és a kor,
ő az, csakis: a kortalan Lator.
fakérgen gombát, bogarat a porban,
bár egészet néz, részt is észrevesz,
és megemeli, testet enyhe mámor,
átborzongatja, mint a szerelem,
kilát a térből és kilát a mából,
csak földi súlya tartja idelenn,
de nem tántorog, ismeri a járást,
a szédülésben is magára lel,
mert élvezi az érzést és a látást,
és megosztja, ha kell, mindenkivel.
Színjózanul a gyönyört elbeszéli,
aki a lelket teljes testtel éli.
2.
Aki a lelket teljes testtel éli,
és szenvedéllyel szítja szellemét,
ki észben észak, de érzékben déli,
föld rögét tudja és ég fellegét,
a szavak súlyát egyenként leméri,
a megnevezés ízét ismeri,
ki tudni tanít, és tudva reméli,
hogy ördögi nincs, de van isteni,
ki figyelemmel, okos fegyelemmel
józanságra és mámorra kapat,
mutatja, hogy lesz szellemé az ember,
és szenvedélyben párja nem akad -
kit utol nem ér a por és a kor,
ő az, csakis: a kortalan Lator.
2026. január 25., vasárnap
Vaskor Gréta - Másét meg nem szőheted
a madarat, szövi bele a virágot,
a világot szövi,
a menekülést.
A szoba elhagyott, ki szőheti tovább a megkezdettet, ki fejezheti be?
"Kihirdette a király az egész országban, hogy aki a megkezdett szőttest befejezi, az lesz a királyné, azt veszi feleségül!...Meghallotta ezt egy hercegkisasszony, aki a szövésben ügyes volt, és megpróbálta befejezni a félbemaradt munkát. De a hercegkisasszony a mintával sehogy nem boldogult. Ha a színén szőtte, nem fogyott a szál, ha a fonákján, akkor mindjárt elakadt...ilyen nehéz mintával még nem akadt dolgom! Holtomig itt ülhetek akkor sem tudom befejezni!"
A másét nem szőheted, befejezni nem tudod, szőheted a színén, lehet a fonákján, a mintát folytatni nem tudhatod!
A minta nem a tiéd!
Másét folytatni nem lehet
azt a világot megérteni,
nem ismeri az ujj,
nem a mozdulat!
Mégis próbálod?
Másét nem szőheted!
"S akkor a lány leült a szövőszék elé, felfejtette, amit a hercegkisasszony rosszul csinált, s aztán gyorsan haladt a munkával..."
Sződd a sajátod,
a másét csodálhatod!
Mese: Királylány a szigeten
Forrás
2026. január 24., szombat
Bartók Béla - A dalról és a táncról
2026. január 20., kedd
2026. január 19., hétfő
2026. január 17., szombat
Tóth Árpád - A fa
Oh nézd a furcsa ferde fát,
Mint hajlik a patakon át,
Oh lehet-e, hogy ne szeresd,
Hogy benne társad ne keresd?
Már ága között az arany napot
Nem tartja, madara elhallgatott,
Virága nincs már, sem gyümölcse,
Ő mégis áll, az alkony bölcse,
Mint a tünődő, ki ily estelen
A végtelen titkába elmerűl
És testtel is szelíden arra dűl,
Amerre lelke vonja testtelen...
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)