Lackfi János - Mi az öröm?

Mi az öröm? A szemetesbe

Csont nélkül találni bele.

Kivárni három és fél percet,

Ázzon a tea levele.

Érezni, hogy kit régen ringatsz,

Elernyedt már a kicsi test,

Lesni, ahogy nem létező kéz

Minden bokrot deresre fest.

Hibátlan almába harapni,

Íz rohangáljon ínyeden.

Érvényes jegyet kalauznak

Mutatni frissen, bűntelen.

Kutya szőrébe beletúrni,

S tudni, hogy nem harap beléd,

Lelkifúró nélkül kitépni

A kenyér lágy, foszlós belét.

Rájönni, félregombolt inged

Újragombolni van idő,

Figyelni, ahogy levegővel

Telik, majd ürül a tüdő.

Buszt elérni, nagy jattot adni,

Fagyit nyalni, dobni havat,

Számolni, a földön utánad

Összesen hány lábnyom marad.

János ESŐTÁNC című kötetéből

Torma Judit - Gondolat

Suhanó,

Villanó,

Gyertyafénybe surranó.

Észlelő,

Késztető,

Gondolatba fészkelő.

Átható.

Megtartó.

Soha el nem mondható.

Weöres Sándor - Bucsuzó

1

Mit adhatok? majdnem semmit: tanácsot.
Ezernyi sors közül nem léphetek
sorsodba, míg rád örvény torka tátog,
hogy magad ellen is megvédjelek.

2
Mit vágy kér: lopd és rabold magadnak;
mit lényed kér: bőven terítve van.
Csupán a káprázatok szomjuhoznak,
a valóság nem eped szomjasan.

3
Bármennyi gonoszságod, balgaságod
nem is súrolja tiszta mélyedet.
Ha szövevényed és kéged lehámlott,
kiáll, mint pőre szirt, a szeretet.

Forrás

Muzsikás együttes - Adjon Isten

Adjon Isten mind jobbat, mind jobbat,

Ne csak mindig a rosszat, a rosszat.

Mitől félünk, mentsen meg, mentsen meg,

Amit várunk, legyen meg, legyen meg.

Adjon Isten minden jót, minden jót,

Jobb időt, mint tavaly volt, tavaly volt,

Sok örömet e házba, e házba,

Boldogságot hazánkba, hazánkba.

Harka Sára - Fogyókúra

Stephanie Law Art ♥ - Reaching

Ideje leadnom
az évek alatt rám rakódott súlyt,
megszabadulni a feleslegtől,
hogy pehelykönnyűnek érezzem magam,
tündöklőbb formámba kerüljek,
úgyhogy állhatatosan edzek,
napról napra alakítom magam,
és leadok másfél kiló másoknak megfelelést,
fogyok öt centit a túlnagyacombomból,
leizzadok magamról tíz deka teljesítenemkellt,
leadok négy kiló szorongató emléket,
olyan helyekről, hol nem is tudtam,
hogy súlyokat tárolok,
lefogyok fél kiló majdalkalmazkodokot,
ellenben felszedek magamra száz gramm fontosvagyokot,
elengedek húsz kiló ellenem vétett bűnt,
szélnek eresztek kilenc különféle tartozást,
karcsúsodom az önostorozásban,
leizzadom a maradjakcsendbent,
és hízok helyette kicsit a hangszálaimra,
leadom az egykori alakom utáni sóvárgást,
és kidobom a mérlegemet.
Mióta napról napra formálódik az alakom,
muszáj lecserélnem a ruhatáramat,
letekerem a nyakamról a fullasztó emberek sáljait,
lerázom a vállamról az irigyek hangjának boleróját,
ellenben fel merem venni a nemálljól nadrágot,
kiürítem a zsebemből a vásárlással vigasztalódó tárcámat,
elengedem az ajándékba kapott, de sosem szeretett holmikat,
kevesebbet hordom a sikereimet zsugorító szemüveget,
elajándékozom a háthavalahabelefogyok szoknyákat,
lecserélem a berögzött, tanult bakancsot
egy saját kezem által formált,
pont rám illeszkedő
rózsaszín szandálra.
És máris:
mennyivel könnyebbnek érzem magam.

Forrás

Jóna Dávid - Várok

Egész életemben várok,

egy telefonhívásra, zöld lámpára, napos időre,
várok egy ismerős arcra, lelkem akarta hőre.

Várok a gólra, a változásra, egy mozdulatra, egy döntésre,
arra, hogy elindulhassunk, s várok a megérkezésre.

A kapásra, a refrénre, a gyógyulásra,

egy nyitott ajtóra, egy újabb feladatra,
egy érdekmentes társulásra,
és végre egy megbukott árulásra,
ahol meztelenség vár az álruhásra.

Várok valamire, arra, hogy elkezdődjön,
hogy vége legyen,
hogy végre legyen….

Várok arra, hogy összegyűljön, hogy elfogyjon,
hogy megerősödjön, hogy válasszon, hogy elkopjon,
hogy adjon, hogy megmaradjon,
hogy álljon meg, hogy szaladjon.
várok egy újabbat, egy mást,
mert nem értem, miért ez…
Ady gazdagságot ígér annak,
ki várni tud, s várni érez.

Várok az alkalomra, egy igaz hitre, barátságra,
egy megálmodott állomásra,
várok egy bocsánatra, egy vallomásra,
egy nem felesleges önfeláldozásra,
egy őszinte találkozásra,
úgy várok rá, mint fonalra a rokka,
várok igaz kérdésekre, s igaz válaszokra.

Jóna Dávid

Szabó T. Anna - Határok

Minden mozdulattal

határokat keresek
és határokat hágok át.
Mint az újszülött
és a haldokló hadonászik, ahogyan
keresi testének körvonalát.

Kisbaba, megragadom a világot,
mohón magamba tömöm,
anyaseb, anyaűr, csupa fájás,
csupasz létszomj, kell, kell, kell az öröm.

Körülrajzolva, beszorítva
átjárok határaimon.
Ordítva, kiborulva-borítva
a teljességet iszom.

*
Körülrajzolni magamat.
Tért foglalni a nap alatt.
Hogy ez vagyok, hogy ez leszek.
Valakit mindig keresek.
Egy saját testet. Másik testet.
Hogy átszeressen. S ne keressek.

Forrás