Makám - Ősz

 

Alma, körte a tenyeremben,
Ringva hulló falevél.
Mézét pergetik ma a nyárnak,
Nem lesz üres a kenyér.

Tükre-fátyola a Tavasznak,
Szórja gyöngyeit az Idő,
Köd világol a vizeinken,
Porba csepeg az eső.

Őszi éjben a bizonyosság,
Sárga szőnyege falevél.
Könnye csordogál a fenyőnek,
Zsákban kuporog a Tél.

Kétkedők hava a december,
Boldogok hava január,
Ördögök sara a szekéren,
Jólesik a suba már.

 

Makám együttes

Paulo Coelho - Isten titkairól

Stephanie Law
 

Isten bőkezűen megosztja a titkait minden teremtménnyel.

 

Az alkimista

 

Palya Bea - Suttognak a vének

 

Suttognak a Vének,

mindig legyen ének,
dúdoljunk dalt egymásnak,
mint anya gyerekének.

Repüljön az ének,

zendüljön a lélek,

hangunkat a dalnak adjuk,

hajunkat a szélnek.

 

Hangos már az ének,

búcsúznak a Vének,

a folyónak túlpartjáról

vissza sose térnek.

Jacob Glass - Fohász a továbbutazóért

 

Semminek nem kell ellenállnom, és semmit sem kell siettetnem,
így tiszteletben tartom a születés – halál - újjászületés körforgását.

 

Jacob Glass - Invocations (részlet)

Fordította: Sarkadi Kriszta 

A körről

 

A körben mindannyian egyformák vagyunk.
Nincs előtted senki, és nincs mögötted senki.
Senki sem áll feletted és senki sincs alattad.
A kör szent, mert egységet teremt.

Lakota bölcsesség

In the circle, we are all equal.

There is no one in front of you and there’s nobody behind you.

No one is above you, no one is below you.

The circle is sacred because it’s designed to create unity.

Lakota wisdom

Szilágyi Domokos - Ősz

Tövist virágzik az idő,
mázsás ködöt a levegő,
légüres bánatok lebegnek,
szállanak, zuhannak, leesnek.

Avar hullámzik, bokámat
nyaldossa, szívemig fölárad
- ősz, te szilaj, te szomorú,
kegyelmes szívbéli háború,

add, hogy a szemem szép tágra,
kerekedjél a világra,
s legyen a szavam oly könnyű
s oly éles, mint a tavaszi fű.

 

Brigit Anna McNeill - A virágzásról

Mi lenne, ha egyszer csak a méhek már nem követnék a pollen rezgését, mert nem bíznának a megérzéseikben?

Mi lenne, ha a növények mindenhol megtagadnák a virágaikat, mivel szégyenkeznének a színük és formájuk miatt?
Mi lenne, ha a fa azért nem hozna gyümölcsöt, mert félne, hogy mások majd nevetnek rajta?
Mi lenne, ha a gyógynövények azért nem hagynák, hogy a gyógyerejük a testükben lakjon, mert nem tartanák magukat erre méltónak?
Mi lenne, ha a madarak azért nem repülnének, mert már nem hinnének magukban?
Mi lenne, ha a pitypangok, százszorszépek és hócseppek nem bukkannának elő kora tavasszal, mivel attól félnének, hogy a testük nem elég tökéletes?
Szürkévé és szomorúvá válna a világ, amelyben élünk.
Annyi mindent elveszítenénk.
Mégis pontosan ezt teszi az ember, ennek a természeti közösségnek az egyetlen része, aki oly gyakran nem hajlandó megélni a saját növekedését, saját virágzó ragyogását és gyümölcsét.

Brigit Anna McNeill

Forrás