Azért vagy sokszor olyan magányos,
mert lehunyod lelki szemedet,
és nem látod, hogy ott vagyok veled.
És azért hunyod le a szemed,
mert nincs benned bizalom,
melyeket folyamatosan ápolgatok,
de sokáig tart a teljes gyógyulás.
Sebeid nem tűnnek el,
ha begyógyítom őket,
hanem szent sebekké lesznek,
áldás árad belőlük.
Mikor a földre jöttem,
embertestem sátra
betakarta Isten-létem fényét,
sokan csak egy rabbit láttak bennem.
A tömör hús nálad is beárnyékolja
a természetfeletti lelket,
csak a sebeken keresztül
áramlik ki a valódi fényesség.
Szerelmes társamnak teremtettelek
a kezdet kezdetén, s azóta
pillanatra sem váltunk el egymástól.
Sokmillió éve szeretlek, előre tudtam,
mikor fogansz meg,
vágytam rád, dédelgettelek.
Arra születtél, hogy szolgálj,
de ehhez nem kell feladnod magad.
Szolgáló önmagad a legmélyebb,
legsajátabb éned, ilyenre alkottalak.
Mikor én lejöttem a földre, mindenki
szolgája lettem, mégsem látszottam
valaki másnak, volt arcom mindvégig.
Azt hiszed, ez nem is az én hangom,
csak te beszélgetsz saját magaddal?
Megroggyant a hited?
Ne félj, a szíved és a szereteted
annál erősebb, hagyatkozz rájuk.
Semmi baj, ha úgy érzed, fogytán a kegyelem!
Elfogy-e apálykor a tenger?
Dehogy, csak pár száz méterrel odébb vonul!
Ugyanúgy nincs Isten-fogyatkozás,
ha az áradás szintje nő vagy csökken
titkos természete szerint.
