Szabó T. Anna - A vér dala

Tüzet viszek: dobogok.

Didergek és dadogok.

Könnyű láng, nehéz teher.

Égek, mégse égek el.

 

Lángot viszek: lobogok.

Lihegek és loholok.

Ha látnátok, hogy lobog,

meghalnátok, boldogok.

 

Nem látod meg: elrejtem.

Nem igazodsz ki rajtam.

Ha rám lelnek, elfutok,

kihűlni én nem fogok.

 

Egyhelyben nem állok meg,

senkit sosem várok meg,

tüzem zúgón farsangol,

tombol, őrjöng, marcangol.

 

Kicsi vagyok, vad vagyok,

kergetnek az angyalok,

tőlük loptam lángomat,

irigylik a táncomat.

 

Tüzet viszek: ki véd meg?

Égve futok felétek.

Fogjátok meg a kezem.

Aki nem fél, fut velem!

 

Rácmolnár Lili - A gyógyulásról

 

Fontos azonban tudni, hogy a gyógyulásban sosem az eredeti, a betegség előtti állapotot kell visszaállítani. Hanem felállítani egy új normarendszert, amelyben a korábbi, téves utat felismerve és az ezzel járó veszteségeimet feldolgozva, megfogalmazhatom a saját válaszaimat. És meghozhatom a saját döntéseimet.

 

Rácmolnár Lili

 

Forrás

Jókai Anna - A múlt is létezik ...

A múlt is létezik - valahol egy más szférában - megcsonkíthatatlanul. Visszük a jövőbe magunkkal - de nem azért, hogy ismételjük, hanem hogy ne felejtsük, miért történhetett, ami velünk megtörtént. 

 

Jókai Anna - Perc-emberkék ​dáridója

Simone Weil - A szépségről

A szép magában foglalja a pillanatnyi lét 

és az örökkévalóság egységét.

 

Simone Weil

Faludy György - Tanuld meg ezt a versemet

 

Tanuld meg ezt a versemet

mert meddig lesz e könyv veled?

Ha a tiéd, kölcsönveszik,

A közkönyvtárban elvesztik,

s ha nem: papírja oly vacak,

hogy sárgul, törik elszakad,

kiszárad, foszlik, megdagad

vagy önmagától lángra kap,

kétszáznegyven fok már elég-

és mit gondolsz, milyen meleg

egy nagyváros, mikor leég?

Tanuld meg ezt a versemet.

 

Tanuld meg ezt a versemet,

mert nemsokára könyv sem lesz,

költő se lesz és rím se lesz,

és autódhoz benzin se lesz,

és rum se, hogy leidd magad,

mivel a boltos ki se nyit,

s kivághatod a pénzedet,

mert közeleg a pillanat,

mikor képernyőd kép helyett

halálsugarat közvetít,

s mert nem lesz, aki megsegít,

ráébredsz, hogy csak az maradt

tiéd, mit homlokod megett

viselsz. Ott adj nekem helyet.

Tanuld meg ezt a versemet.

 

Tanuld meg ezt a versemet,

s mondd el, mikor kiöntenek

a lúgtól poshadt tengerek,

s az ipar hányadéka már

beborít minden talpalat

földet ,akár a csiganyál,

ha megölték a tavakat,

s mankóval jön a pusztulás,

ha fáján rohad a levél,

a forrás dögvészt gurguláz

s ciánt hoz rád az esti szél:

ha a gázmaszkot felteszed,

elmondhatod e versemet.

 

Tanuld meg ezt a versemet,

hogy elkísérjelek. Lehet,

s túléled még az ezredet,

s pár kurta évre kiderül,

mert a bacilusok dühödt

revánsa mégse sikerül,

s a technológia mohó

hadosztályai több erőt

mozgatnak, mint a földgolyó-

memóriából szedd elő

s dúdold el még egyszer velem

e sorokat: mert hova lett

a szépség és a szerelem?

Tanuld meg ezt a versemet.

 

Tanuld meg ezt a versemet,

hadd kísérlek, ha nem leszek,

mikor nyűgödre van a ház,

hol laksz, mert nincs se víz, se gáz,

s elindulsz ,hogy odút keress,

rügyet, magot, barkát ehess,

vizet találj, bunkót szerezz,

s ha nincs szabad föld, elvegyed ,

az embert leöld s megegyed-

hadd bandukoljak ott veled,

romok alatt, romok felett,

és súgjam néked: tetszhalott,

hová mégy? Lelked elhagyott,

mihelyest a várost elhagyod.

 

Tanuld meg ezt a versemet.

Az is lehet , hogy odafenn

már nincs világ, s te odalenn

a bunker mélyén kérdezed:

hány nap még ,míg a mérgezett

levegő az ólomlapon

meg a betonon áthatol?

s mire való volt és mit ért?

Hogyan küldjek néked vigaszt,

ha nincs vigasz, amely igaz?

Valljam meg, hogy mindig reád

gondoltam sok-sok éven át,

napfényen át és éjen át,

s bár rég meghaltam, most is rád

néz két szomorú, vén szemem?

Mi mást izenhetek neked?

Felejtsd el ezt a versemet!

 

2001 

Faludy György

Petőfi Sándor - Kalmár szellő ...

Kalmár szellő járt a szomszéd mezőkön, 

S vett a füvektől édes illatot.

 

A négyökrös szekér (Kaláka)

Gál Éva Emese - Örökölt csend

Tested: idő szántóföldje, tavasz illatú föld,

fények útvesztője mindegyik barázda,

s fönt, a homlok forró lombjain

átsüt a kék, a végtelen.

 

Engedd,

hogy a körülkerített nappalokból

bár annyi maradjon szabad,

amennyit rábíz a képzeletre

a körülhatárolt értelem.

 

Fáj a csendnek, ha éles penge

gyanánt metszi ketté a szó,

mert van csend ami legyőzhetetlen,

van csend, ami kimondható,

van csend, ami olyan hatalmas,

mint az egész bolygó világ,

és van csend, amit viselned kell,

mint örökölt egyenruhát.

 

Állunk a csendben, várunk csendben,

Ahol ennyi vágy együtt hallgat,

ott a csend nem kimondhatatlan,

és rejteni

már nem lehet hatalmad.

 

Gál Éva Emese

Erin Hanson - Mi van, ha ...?

 

Szabadság vár rád

az égi szellők szárnyán 

és te azt kérdezed:

"Mi van, ha leesek?"

Ó, kedvesem.... 

és mi van, ha repülsz?

There is freedom waiting for you,
On the breezes of the sky,
And you ask "What if I fall?"
Oh but my darling,
What if you fly?

Erin Hanson

Mary Oliver - Az elképzelhetetlenről

 

Valeri Tsenov Art

Hagyj a szívedben egy kicsi teret az elképzelhetetlennek.

 

Keep some room in your heart for the unimaginable.

 

Mary Oliver

Ottlik Géza - Amikor valami baj ért bennünket...

Valaha, amikor valami baj, rosszízű kitolás, megaláztatás ért bennünket, éppen Szeredy találta ki a megoldást rá: elmesélte. Délután a tanteremben, ha tíz percre kiment a felügyelő altiszt, vagy este az árnyékszéken, ahol mindig összegyűltünk, Dani elmondta újra, eljátszotta egy kicsit, hogy hogyan is volt a dolog. S mint egy keleti sámán, afrikai varázsló, ezzel a ráolvasással, vajákolással, egyszerű elmeséléssel elvarázsolta, ártalmatlanná tette, átformálta az egész rosszat, s szinte a szemünk láttára semmisült meg a mérge, szinte érzékelhetően szakadt le lelkünkről gonosz nyomása. Pedig Szeredy sosem humorizált, sosem parodizált, sőt, a lehető legszabatosabban, a valósághoz teljesen hűen foglalta szavakba a történteket. Talán éppen az volt a titka, hogy a teljes és hű valóságot mondta el.

 

Iskola a határon - Medve kézirata

Osho - A szív útjáról

A szív útja a bátorság útja. 

Magunk mögött hagyjuk a múltat, 

és engedjük, hogy megérkezzen a jövő.

Kamand Kojouri - Az egyetlen út

 .

Anna Speshilova Art

 ,

Az egyetlen út, ami kellően széles mindannyiunk számára, 

a szeretet.  

 

The only path wide enough for us all is love.

Kamand Kojouri

Kahlil Gibran - Az Örömről és a Bánatról

Daria Petrilli

 

Akkor egy asszony azt mondta: Beszélj nekünk az Örömről és a Bánatról.
És ő így felelt:
A ti örömetek maga a bánat, mely igaz orcáját mutatja.
És ugyanazon kút, melyből kacagástok buzog fel, nemegyszer volt már könnyekkel telve.
Hogyan is lehetne másképp?
Minél mélyebb árkot hasít lényetekbe a bánat, annál több öröm befogadására lesztek képesek.
Hiszen a korsó, mely borotokat tartja, nem égett-e meg maga is a fazekas kemencéjében?

És a lant, melynek szava lelketeket megnyugtatja, nem azonos-e a fával, melyet késsel vájtak üregessé?
 

Amikor örvendeztek, nézzetek szívetekbe mélyen, és látjátok majd, hogy ahonnan örömetek származik, ugyanonnan való bánatotok is.
Amikor bánkódtok, ismét nézzetek szívetekbe, és meglátjátok, hogy ami miatt sírtok, abban valaha örömöt leltetek.
Vannak közöttetek, akik azt mondják: "Az öröm hatalmasabb, mint a bánat", és mások azt: "Nem úgy van, hanem a bánat a hatalmasabb".
De én azt mondom néktek, hogy e kettő el nem választható.
Együtt érkeznek, és mikor egyikük magában ül veled asztalodnál, jusson eszedbe, hogy a másik az ágyadban aluszik.
Bizony, mérlegként függtök öröm és bánat között.
Csak aki üres, az mozdulatlan és kiegyensúlyozott.
Amikor a kincstartó fölemel, hogy aranyát s ezüstjét megmérje rajtatok, el nem kerülhetitek, hogy örömetek, bánatotok megemelkedjék avagy alászálljon.

 

Kahlil Gibran: A próféta