Charles Bukowski - A szabad szívű emberekről

 

Nagyon ritkák a szabad szívű emberek. De könnyen fel lehet ismerni őket, mert mikor megállsz mellettük azt érzed, hogy egy végtelen békességbe léptél bele.

Fekete István - Június

Fényesebb a napsugár, mélyebb az árnyék, és a rozstáblák suttogva ringatják a szőkülő kalászokat. Hányja már fejét a búza is, s a hajnalban ballagó nyúl csak a zabból látszik ki meg az árpából. A rozs már akkora, hogy abban a szarvas is elfekhetik, nemhogy az őz.
A legelőkön elvirágzott a galagonya, és a nádasok felmelegedő vizében apró vadkacsafiak lesik a bogárnépet. Felettük csattog a nádirigó, hajlik a nád, és ha árnyék úszik felettük, csobbanva buknak le a hínáros vízben, ahova nem ér el a héja karma.
Érnek a vetések, nőnek a fiókák, és a rétek ezerszínű virágai táncra hajlanak a szélben, mely szerelmes virágport hord a levegőben.

Részlet

Engedd, hogy meglepjen az Élet ...

 

Engedd, hogy meglepjen az Élet! Itt és most!

Hidd el, hogy minden, ami után sóvárogsz és vágysz 

az semmiség ahhoz képest, ami a spontaneitásban 

és a megengedés szabadságában rejlik!

Engedd meg magadnak, hogy meglepjen az élet!

 

(A forrást most nem találom...)

Sarkadi Kriszta - Legenda

Most talán nehéz.

Később izgalmas kaland.

Így meséled majd.

 

Sarkadi Kriszta

Inspiráló haiku 88

Victoria Erickson - Gyönyörű szeretetnyelvek

Tisztelni valaki idejét.

Újra és újra felbukkanni.

Készségesnek lenni.

Levest hozni.

Szeretni valaki állatait. 

Meghallgatni.

Jelenlét.

Séták.

 Teljességgel hinni bennük.

 Megerősíteni őket kérés nélkül.

 Kis üzeneteket írni.

Kényelmes csendben időzni.

Beautiful love languages

Respecting someone's time.

Showing up over and over.

Responsiveness.

Bringing soup.

Loving someone's animals.

Listening.

Presence.

Walks.

Utterly believing in them.

Reassurance without being asked.

Notes.

Comfortable silence.

 

Forrás

Bali Anikó - Kimérni dekára

Bocsánat, Uram, hogy csak úgy megszólítalak,

szavaim talán sürgetőnek tűnnek, és eléggé suták is.

Kalácsot sütöttem ma itthon,

csordult a tészta át a tálon,

eszembe jutott kelesztés közben,

amit régen meg akartam kérdezni tőled:

használtál-e öntőformát az első nő teremtésekor?

Volt-e recepted, vagy improvizáltál

a hozzávalókkal?

Egyszerűen fogtad Ádám bordáját,

adtál hozzá pár evőkanálnyi kerekséget, puhaságot,

gyorsan párolgó könnyeket?

Futott-e túl leheletedre a lélek az anyag határán?

Amikor kész lett, mit illesztettél először

a csupasz testre,

szájat, szempillákat, gömbölyű mellet,

vagy azonnal magokat szórtál

a medencecsontok közé a nemesebb

célok érdekében?

Ismerted te egyáltalán a szépség fogalmát, Uram?

gondolkodtál azon, mit kezd a nő vele,

és mit a férfi?

Kimérted dekára a józan ész és az érzékek arányát?

Felvágtad-e az első nő nyelvét a boldoguláshoz.

Voltak elvárásaid felé, hogy mennyit szüljön,

meddig maradjon otthon kenyeret sütni,

mikor adja bölcsődébe gyermekét?

Számoltál akkor a szingliség

vagy az egyedülálló anyaság eshetőségeivel?

Gondoltad volna, ha a nő kilakozza körmét,

vörösre festi száját, miniszoknyát húz,

a férfiak szabad prédának tekinthetik?

Adtál-e tanácsot, ahogy egy jó szülő,

hogy óvja magát, ha Ádám

mégsem találja benne kedvét?

Fülébe súgtad, amíg kezed között forgattad,

hogy a teste nem eladó?

És vajon felháborodtál-e,

amikor megtudtad,

másoknak mennyit ér?

Kézen fogod, ha körömcipőben botladozik,

dicséred-, ha előléptetik,

kimosod száját a céges bulit követő hányás után,

vagy ha mérgében káromkodik?

Megbocsátod szertelenségét?

Haragszol, amikor rossz döntéseket hoz?

Küldesz-e hozzá angyalokat, ha szüksége van vigasztalásra?

De, valójában csak annyit akartam kérdezni, Uram,

elégedett vagy-e azzal, amit most bennem látsz.

 

Bali Anikó

Forrás

Eckhart Tolle - A macskákról

Számos Zen mesterrel éltem már együtt. Mind macska volt.

I have lived with several Zen masters -- all of them cats.

 

A ​most hatalma

 

The Power of Now

Pablo Neruda - 40. szonett

Zöld volt a csend és nedves volt a fény, 

június hava rezgett, mint a lepke,

s ez ausztrális vidéken a tenger s a kövek közt

kiléptél, Matilde, a déli fényre.

Vasas virágokat szedtél, amerre mentél,

a déli szél kidobta és ottfeledte algát,

amit már megrepesztett a maró só fehéren,

a part minden kalásza ott lengett a kezedben.

Szeretem, amilyen vagy, kő-símaságú bőröd,

ujjaid napjaként felkelő pici körmöd,

örökös vidámsággal csorduló szád,

 

de házamnak, amely a mélységgel határos,

add meg a csend dúlt rendszerét, a tenger

zászlaját, mit a fövenyen feledtek.

 

Száz szerelmes szonett 

 

Fordította: Somlyó György

 

~ o ~ o ~ o ~ 

 

Green was the silence, wet was the light
the month of June trembled like a butterfly
and in the south dominion, from the sea and the stones,
Matilde, you traversed the midday.

You were loaded with ferrous flowers,
seaweeds that the south wind torments and forgets,
still white, shrivelled by the devouring salt,
your hands raised the stalks of sand.

I love your pure gifts, your skin of untouched rock,
your nails offered in the sun of your fingers,
your mouth spilt through all the joy,

but, for my house neighboring the abyss,
give me the tormented system of the silence,
the pavillion of the sea forgotten in the sand.

100 Love Sonnets

Lackfi János - A csend

 

A csend nem felületi kezelés,
nem csak afféle zuhany,
amellyel leöblítem magamról
a nap szennyét és zsivaját,
mielőtt újra bekoszolódnék.
A csend az a belső állapot,
mely szüntelenül áramlik a mélyben,
de ha nem merülök oda
vissza rendszeresen, akkor
igazából magamon kívül élek.
Újra és újra át kell itatódnom
ezzel az intenzív közeggel,
bele kell merülnöm, mint egy tóba,
ráhuppannom, mint egy matracra,
átengednem magamat,
mintha álomba zuhannék.
Különben nem találok haza,
mindig csak zizegek, pörgök
a külvilág eseményeinek felszínén,
melyekhez jószerivel semmi közöm.
Ha a csend felingerel, és ideges
leszek tőle, annál tanácsosabb
rendszeresen keresni rá az alkalmat.
Ha a csendtől tevékenykedési
viszketegségem lesz, mindent
rendezgetni, tisztogatni, simítgatni
szeretnék magam körül, az jó.
Ha a csend elviselhetetlenné
sűrűsödik bennem, ha a képek,
teendők, emlékek zavarórepülése
ellehetetleníti a nyugalmat,
akkor megfelelő irányba indultam.
Lehet, hogy öt perc múlva
a csend tengerében lebegek már,
lehet, hogy fél óra kell hozzá,
lehet, hogy csak holnap sikerül,
de ha rendszeresen elindulok
a csendbe, előbb-utóbb odaérek.
És ha egyszer már odataláltam,
akkor máskor is oda fogok,
és felderengenek, kiragyognak
belső növényei, rejtőző állatai,
elsüllyedt kincsei.
Kiderül, hogy valójában
csendlényegű létező vagyok,
a zajos helyzetekben pedig
majd el tudom mesélni,
mint messziről jött kalandor,
hogy mit hoztam a csendből,
amit mások nem mertek megközelíteni,
mert félnek, ahogy félek én is,
pótcselekvésekbe menekülök,
mert a csendben nem lehet sumákolni,
csak akkor unatkozom,
ha nem merek eléggé belevetődni.
S bár tudom, hogy ott benn
vár rám a Teremtő képe-mása,
meg az én igazi arcom is,
ritkán tudom úgy elengedni magam,
hogy valódi lényemhez visszataláljak.
A csend nem a hang vagy a zene hiánya,
csend nélkül zene se lenne,
anélkül tagolhatatlan a hangok sora.
A csend nem a semmi, hanem a minden.

Forrás 

Pablo Neruda - Óda a kolibrihez

 

A kolibrin,                           
repdeső                                                    
víz-szikrán,                               
az amerikai                            
tűz                                        
izzó cseppjén,                                 
a vadon                                            
lángra gyúlt                               
foglalatán,                                 
az égi  
finomság        
szivárványán:
a kolibrin          
diadalív,       
arany  
fonál,  
zöld    
lángnyelvek!

Ó        
legparányibb  
eleven
villám,
ahogy
a levegőben    
libeg   
a te     
virágpor-,
toll-
és láng-alkatod,
kérdelek,
mi vagy te,
honnan eredsz?
Talán egykor az özönvíz
vak korszakában
a termékeny
iszapban,
mikor
a rózsa maroknyi
antracittá fagyott
s helyükre kerültek a fémek,
mindegyik a maga
titkos
folyosóján,
talán akkor
a megsebzett
hüllőről
lehullt egy töredék,
az arany
egy atomja,
az utolsó
kozmikus pikkely, egy
cseppje
a földi tűzvésznek,
és felröppent
a légben függve szépséged,
irizáló,
nyílsebes zafírod.
 
Elalszol
egy dióban,
beférsz a legapróbb
virágkehelybe,
nyílvessző,
célpont,
pajzs,
méznek
rezgése, pollen-sugár,
oly bátor
vagy te,
hogy a sötét
tollazatú sólyom
sem ijeszt meg;
pörögsz,
mint fényben a fény,
levegő a levegőben,
s röptödben
hatolsz be
egy reszketeg virág
harmatos perselyébe,
és nem félsz,
hogy nászi méze lefejezhet.
 
A skarláttól a porított aranyig,
a lángoló sárgáig,
a ritka
hamvas smaragdig,
a narancsszín s fekete bársonyig,
napraforgó-vértedtől
melled
borostyántüske
formájú
rajzáig,
felséges pici lény,
csoda vagy te,
és a
forró Kaliforniától
lángolsz te alá délig,
hol Patagónia keserű
szelei fütyülnek.
A napnak
vagy te magja,
tollas
tűz,
aprócska
repülő
zászló,
hallgató népek szirma,
eltemetett vér
egy szótaga,
az ősi,
alámerült
szív
bóbitája.

Fordította: Tótfalusi István

 ~ o ~ o ~ o ~

Oda al picaflor

Al colibrí
volante
chispa de agua,
incandescente gota
de fuego
americano,
resumen
encendido
de la selva,
arco iris
de precisión
celeste:
al picaflor
un arco,
un hilo
de oro,
¡una fogota
verde!
 
Oh
mínimo
relámpago
viviente,
cuando
se sostiene
en el aire
tu
estructura
de polen,
pluma
o brasa,
te pregunto,
¿qué cosa eres,
en dónde
te originas?
Tal vez en la edad ciega
del diluvio
en el lodo
de la fertilidad,
cuando
la rosa
se congeló en un puño de antracita
y se matricularon los metales,
cada uno en
su secreta
galería,
tal vez entonces
de reptil
herido
rodó un fragmento,
un átomo
de oro,
la última
escama cósmica, una
gota
del incendio terrestre
y voló
suspendiendo tu hermosura,
tu iridiscente
y rápido zafiro.
 
Duermes
en una nuez,
cabes en una minúscula corola,
flecha,
designio,
escudo,
vibración
de la miel, rayo del polen,
eres tan valeroso
que el halcón
con su negra emplumadura
no te amendrenta:
giras
como luz en la luz,
aire en el aire,
y entras
volando
en el estuche húmedo
de una flor temblorosa
sin miedo
de que su miel nupcial te decapite.
 
Del escarlata al oro espolvoreado,
al amarillo que arde,
a la rara
esmeralda cenicienta,
al terciopelo anaranjado y negro
de tu tornasolado corselete,
hasta el dibujo
que como
espina de ámbar
te comienza,
pequeño ser supremo,
eres milagro,
y ardes
desde
California caliente
hasta el silbido
del viento amargo de la Patagonia.
Semilla del sol
eres,
fuego
emplumado,
minúscula
bandera
voladora,
pétalo de los pueblos que callaron,
sílaba
de la sangre enterrada,
penacho
del antiguo
corazón
sumergido.

 

Forrás: Magyarul Bábelben

Esther & Jerry Hicks - Az ősszehangolódásról II.

Amikor összhangban vagy azzal, aki valójában vagy, nem tudod nem felemelni azokat, akikkel kapcsolatba kerülsz. A körülötted lévők számára egyetlen dolgon múlik az, hogy ki vagy valójában: hogy mennyire vagy összhangolódva a Forrással. És ez példaként szolgálhat a másiknak. Ez az egyetlen dolog, amit adnod kell neki. Ezt megfigyelheti, aztán kívánhatja, majd megdolgozhat érte, de nem adhatod meg neki. Mindenki felelős a gondolataikért és a dolgokért, amiknek odaadja a figyelmét.

 

When you are in alignment with who-you-really-are, you cannot help but uplift those with whom you come into contact. Your value to those around you hinges upon only one thing: your personal alignment with Source. And the only thing you have to give to another is an example of that alignment—which they may observe, then desire, and then work to achieve—but you cannot give it to them. Everyone is responsible for the thoughts they think and the things that they choose as their objects of attention.

Böszörményi Zoltán - Fohász

 

A tökéletesen megvalósult

valóság vagy,

benned rejlik

a mindenség lehetősége:

a vágy,

a naponta szenvedéllyel feltöltött

képesség arra:

legyek,

olyan, amilyennek szeretnéd.

Akaratom soha ki nem merülő

energiája vagy,

szavaimban visszhangzó

megmutatkozás,

a lélek,

melyből felépítetted mindazt,

ami fontos: a hitet, a rendet, a szorgalmat,

az igazságot, a szeretetet, a kitartást.

 

Maradj mindig velem,

gyenge pillanataimban

megfoghassam kezed,

és bátorító pillantásodért

újra és újra felnézzek rád.

 

Forrás

 

Böszörményi Zoltán