vízcsepp: pillanat-gyémánt!
Most gazdag vagyok.
Akik megvilágítják a lelkünk, a szellemünk. Amit helyettünk öntenek szavakba olyan ékesen vagy olyan magától értetődő egyszerűséggel. Olyan szívderítően vagy olyan inspirálóan. Olyan finoman vagy olyan leplezetlenül, pontosan. És akik eldalolják azt.
Kevés a Vad Énünk világába vezető ajtók száma, de igazán értékesek.
Ha van egy mély sebhelyed, az egy ajtó,
Ha van egy nagyon régi történeted, az is egy ajtó.
Ha kimondhatatlanul szereted az eget és a vizet, az egy ajtó.
Ha mélyebb életre vágysz,
egy teljes élet után, egy tiszta élet után, az is egy ajtó.
Igaz, tévedéstől mentes, bizonyos és valóságos.
Ami lent van, az, mint ami fent van, és
Ami fent van, az, mint ami lent van,
Hogy beteljesítse az EGY csodáját (teljességét).
Mert ahogy minden az EGY-ből származik
Az EGY emanációja által,
Úgy keletkezik most minden
Ebből az EGY-ből mágia által.
A Nap az atyja és a Hold az anyja,
A szél hordozza és a föld dajkálja.
Ez az EGY most itt van.
Teljes, ha áthatja a földet.
Válaszd el a tüzet a földtől,
A finomat a durvától,
Lágyan, nagy ügyességgel.
A földről az égbe szállj és
Ismét szállj le a földre.
Így gyűjtsd össze az alsó és a felső világokból az erőt.
Az uralmat a mindenség felett így nyered el.
Minden sötétség megszűnik tebenned.
Ez minden erő ereje.
Legyőzi a lágyat és áthat bármilyen keményet.
Így keletkezett a világ.
S ezért van mágia, melynek az a módja.
Hermész Triszmegisztosznak neveznek,
Mert a bölcsesség mindhárom szintje a birtokomban van.
Ez minden a szoláris operációkról.
Mireisz László fordítása
Minden szívnek van egy csodakertje,
a kert közepében van egy palota,
s minden palotában egy fekete szoba.
A fekete szobában Csontvázember ül.
Sötéten. Egyedül.
Néha a palota zsivajába,
s a tavaszodba belehegedül.
Olykor ősz lesz: vágyak, álmok ősze.
Halkan peregnek, mint a levelek.
(Szívedbe mintha ezer kés hasítna:
zokog, zokog a csontvázembered.)
Idegen szemektől kacagással véded,
jaj csak meg ne lássák: drágább mint a kincs!
Mások palotáit irigykedve nézed:
neki nincs! neki nincs!
Pedig:
minden szívnek van egy csodakertje,
s minden csodakertben van egy palota.
S bent, elrejtve mélyen, valahol, valahol:
minden palotában egy fekete szoba.
Itt járt a felhő. Tűhideg
kicsapódását hátrahagyta.
A sós homok ösvényt jelez,
megcsikordul a csizma talpa.
Langyos lélegzet. Lélegezz.
A forró füst, a hideg pára
Egyformán szürke. Réteges
jégtüske rakódik a fára.
Az ághegyen hagyott dión
Kopognak makacs madarak.
Csak amikor lebukott végleg,
Akkor látszik: fenn volt a nap.