Jacob Glass - Fohász a továbbutazóért

 

Semminek nem kell ellenállnom, és semmit sem kell siettetnem,
így tiszteletben tartom a születés – halál - újjászületés körforgását.

 

Jacob Glass - Invocations (részlet)

Fordította: Sarkadi Kriszta 

A körről

 

A körben mindannyian egyformák vagyunk.
Nincs előtted senki, és nincs mögötted senki.
Senki sem áll feletted és senki sincs alattad.
A kör szent, mert egységet teremt.

Lakota bölcsesség

In the circle, we are all equal.

There is no one in front of you and there’s nobody behind you.

No one is above you, no one is below you.

The circle is sacred because it’s designed to create unity.

Lakota wisdom

Szilágyi Domokos - Ősz

Tövist virágzik az idő,
mázsás ködöt a levegő,
légüres bánatok lebegnek,
szállanak, zuhannak, leesnek.

Avar hullámzik, bokámat
nyaldossa, szívemig fölárad
- ősz, te szilaj, te szomorú,
kegyelmes szívbéli háború,

add, hogy a szemem szép tágra,
kerekedjél a világra,
s legyen a szavam oly könnyű
s oly éles, mint a tavaszi fű.

 

Brigit Anna McNeill - A virágzásról

Mi lenne, ha egyszer csak a méhek már nem követnék a pollen rezgését, mert nem bíznának a megérzéseikben?

Mi lenne, ha a növények mindenhol megtagadnák a virágaikat, mivel szégyenkeznének a színük és formájuk miatt?
Mi lenne, ha a fa azért nem hozna gyümölcsöt, mert félne, hogy mások majd nevetnek rajta?
Mi lenne, ha a gyógynövények azért nem hagynák, hogy a gyógyerejük a testükben lakjon, mert nem tartanák magukat erre méltónak?
Mi lenne, ha a madarak azért nem repülnének, mert már nem hinnének magukban?
Mi lenne, ha a pitypangok, százszorszépek és hócseppek nem bukkannának elő kora tavasszal, mivel attól félnének, hogy a testük nem elég tökéletes?
Szürkévé és szomorúvá válna a világ, amelyben élünk.
Annyi mindent elveszítenénk.
Mégis pontosan ezt teszi az ember, ennek a természeti közösségnek az egyetlen része, aki oly gyakran nem hajlandó megélni a saját növekedését, saját virágzó ragyogását és gyümölcsét.

Brigit Anna McNeill

Forrás 

Szepes Mária - A mulandóság farsangjáról

 

Susan Seddon Boulet

Az emberek, akik a mulandóság farsangján összeakadnak egymással, maskarát viselnek, és az álarc alatt sokszor nem ismernek rá saját testvérükre sem. Aki azonban tudja, hogy legjobb barátja, rokona, szellemének kedves, régóta nélkülözött társa az, akivel egy idegen test rövid időre felöltött jelmezében találkozott, nem törődik a külsőséggel, és csak a lényeget, az ősi valóságot szolgálja a másikban.

Jancsó Ágnes - héj nélkül

héj nélkül kellesz

csak a csutka, magok és rostok

a kásás hús, a kukacok járta alagutak és

az erjedés a héj alatt

a hegek, az élet fognyomai

a bőrödön

a nyers lelked

amit magadtól is féltesz

a héj nélküli te

 

Jancsó Ágnes

 

Forrás 

Weöres Sándor - Alkonyi felhők

Szállnak az alkonyi felhők
mint halovány-haju lányok,
tűz-szinü csillag az ékük,
libben a fátyol utánok.

Mennyei őzre vadásznak,
nincs nyoma égi vadaknak.
Lassan a hegyre hanyatló
hold poharába zokognak.

Aurevoir - Égi Vadak

 

Sárvári György - A megértés illúziója

Cameron Gray - The Mystery of Ourselves

Az ember egyik legnagyobb illúziója, hogy azt gondolja, ha megért valamit, afölött hatalma is van. A megértés nem a változás kulcsa, hanem az előszobája. A transzformáció műhelyébe belépni csak a bátrak és hittel teliek tudnak.

Bardo Consulting

Kipke Tamás - találkozás

két szabadság egymásba lelket lehel 

 

 

Kipke Tamás

 

Forrás

Garai Gábor - Minden élet

Nem hiszek egyszer volt és megkövült örömökben
Minden élet
folyton megújuló örömében hiszek.

Hiszem, mert látom:
föltámad a dermedt föld alól
évelő hajtásaival a málna,
a tavaly letiport diófa-csemete
eleven gyökere idén újra kihajt,
nyüzsgő népszámlálásra gyülekeznek
a százszor szétdúlt hangyabolyok;
a féreg-járta almafán fehér
szirmok fürdőznek habos tavasz-sugárban;
a hajnali gyep nyálkás harmatában
vidulnak a csigák, csont-házuk fémesen csillog;
sárga kiscsibék igyekeznek a tyúkok
aggodalmának tollas sátra alá;
botladozó csikókat sodor a kancák
oldala mellé a szorgos úti-sietség…

Ó, mindent lángra lobbantó sietség!
Sietsége megifjult elemeknek!
Benned immár rendelt helyükre lelnek
a gyomok és virágok, férgek és szárnyasok,
az emlősök – s az ember.

Az ember,
aki művét építve, s bizakodva
szemléli ezt az egészet,
az ember, aki nagy-kerekű gyermekkocsikban
és épp csak testére szabott kis otthonokban
sokasodik,
hogy továbbadja utódainak
e sókból és savakból százezerszín,
százezer-forma, mozgó s mozdulatlan
eleven lényt formáló Földgolyót,
s a Mennyet is, a vegytanilag végleg
elhanyagolhatót…

A Mennyet, mely kék tündöklés odafent,
a Mennyet, mely már senkié,
s nem maradt benne semmi más, csupán
a téli lombtalan fák árnyképei –
ha alkonyodik
és sóhajai a létből menekülőknek –
ha föltámad a szél.

De idelent ez a Föld a miénk,
füveké, rügyeké, barmoké, embereké,
árva vadhajtásoké és kilobbant szirmoké,
s fiainké, kik lelkes gépeikkel
egyenest szállnak a görbülő tér
folyton elmozduló ábráin át.

Miénk ez a világ,
miképpen léte-holta gondja is miénk,
s miképpen nem hiszünk
az egyszer volt és megkövült örömökben:
csak minden élet
folyton megújuló örömében hiszünk.

Végtelen meg egy, 1967 [172-173.]

Anna Ahmatova - A lágy fényhez fohászkodom

 

A lágy fényhez fohászkodom,

Szitál az ablakon.

S egész nap nincs mit mondanom,

A szív - dereng-borong.

Kis fémlavórom peremén,

Hol zöldre vált a réz,

Úgy játszadoz a könnyű fény,

Vidáman elbecéz.

Ily egyszerű és bűntelen

A csendes alkonyon

E profán szentély szűntelen,

S miként aranynak ünnepe,

Oly hű vigasztalóm.

 

Fordította: Konczek József

Rudy Francisco - Az önszeretetről

Anne-Marie Zilberman

Talán olyan hevesen kellene szeretnünk magunkat, hogy amikor mások meglátnak minket, pontosan tudják, hogyan kell ezt csinálni. 

Perhaps we should love ourselves so fiercely, that when others see us they know exactly how it should be done.

Rudy Francisco

Szabó T. Anna - Útravaló

 

Bátorság. Indulj. Meg ne torpanj.
Ne kérdezd, hogy a célod hol van.
Köss könnyű kendőt, köss sarut.
Ki tudja, meddig visz az út.

Ha minden lépés élvezet,

tán mindegy is, hová vezet.
Csak lélegezz, csak lépj. És ennyi.
Szívdobogásra menni, menni.

Vidd, ami kell. Kevés elég.
A tűz, a föld, a víz, az ég.
Aki ismeri önmagát,
útvesztőiből is égre lát.

Nem baj, ha körbe-körbe jársz:
aki vár, úgyis rátalálsz.
Úgyis rád talál, aki vár:
az út kinyit, a pont bezár.

A labirintus közepe
csalogat, csábít befele:
puha, fészekmeleg, sötét.
Ki kit talál meg, az a tét.

Indulj. A többit rád hagyom.
A táska leng a válladon:
az ellensúlyról énekel,
miközben lelked égre kel.

Itt tart a földön: el ne szállj.
Vedd, vidd, vidulj! Menj, meg ne állj!
Ha messze jut, ha visszafut:
mindig magadhoz visz az út.

Garai Gábor - Növényi hit

A természet hitében élők
tudják: növények, állatok
hült porából nőtt, amivé nőtt
az ember,
s visszatántorog
a porba, virágba, madárba;
és sárba fúl, és szállni kél;
s nem jön el végső pusztulása, –
tovább él minden, ami él:
a falon a futó bogárka,
utcán a kolduló veréb,
égbe nyújtózó szomjú pálma,
s elefánt, mely tűnődve lép,
mind – az Ő s az Én – elegyedve.

 

S a változás formáin át
egyszerre vált halált új rendre
az innen- és a túl-világ.

 

A kert öröme, (1971) [26-27.]

Szabó T. Anna - Tűz

Egy régi vers Géher Istvánnak

 

Mert a varázsló tudja.

Ülnek körülötte, a szemük parázslik,

a szívük mohóság és szomj. Körülülik,

mint a barbárok a tábortüzet.

Tűzzé akarnak válni maguk is.

 

De a varázsló tudja.

Nem erdőtüzet akar, nem

mindent felfaló lángot,

hamut a szív helyén. Nem.

Koncentrált izzást, egy tűzben a mindent.

 

És a varázsló tudja.

Aki barbárságát már tógára cserélte,

ide akar majd visszatérni, mindig.

Ez volt a leghevesebb láng, amikor még

körben sötétség. Ott és akkor: éltünk.

 

Forrás

Garai Gábor - Fényes ősz

Lehullt a záporos nyár minden fanyar gyümölcse,
s most lobban föl az ősz: deres prizmákon át
harmatos ég ragyog rám, hogy gyöngéden betöltse
e zord, szeszélyes év késő varázslatát.

Fűbe ájult az alma, de zöld a lomb a fákon,
fölpattant a dióhéj, de eper-inda jár
rögtöl-rögig a torzs közt, s rügyet fakaszt sugárzón,
hol bambán körbe-leng a faggyal-verő halál.

 

És harmadszor virágzik az asszony-húsu rózsa,
tomboló dáliák mámorban ringanak.
S a lágyan érkező est hűs arcomba sodorja
a jövendő tavaszból kihajló ágakat.

Mert ujjászületést igér minden e földön;
mert: égjen az avar, – hamva új fát nevel.
És a hajnalmadár – ha bíbor napja följön –
örökös forradalmak deléről énekel.

Kedd, (1966) [51.]

Forrás

Az vagyok...

Alice Mason

 

Nem az vagyok, ami történt velem, az vagyok, azzá leszek, amit választok.

 

I am not what happened to me, I am what I choose to become.

 

(Ezt nem Carl Gustav Jung mondta.)

Elena Bernabè - A sötétségről

~ Nagyi, hogy vészelsz át egy ilyen sötét pillanatot?

~ Kicsikém, a sötétség csak egy meghívás. Megszabadít attól, ami volt, hogy lásd, ami van.

~ Ezen a ponton csak feketét látok.

~ Miért keresed a fényességet, ha helyette a sötétben találod meg az erődet. Újjászületni egy új életre. Ne utasítsd el a sötétséget, menj át rajta.

~ Meg is lehet halni...

~ Valószínűbb, hogy inkább meggyógyulsz. Az összes belső gyengeségedtől.

~ Nagymama, a gyógyulás az egy más dolog. Azt jelenti, hogy az ember jól érzi magát, békében van önmagával és a világgal, azt jelenti, hogy fittnek kell lenni, és megvan a szükséges erő az élettel való szembenézéshez.

~ Gyermekem, elhitették velünk, hogy ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, időt kell szánni a problémák megszüntetésére. De a belső gazdagodáshoz vezető út más. A gyógyulás azt jelenti, hogy megvan a bátorságod átmenni a saját sötétségeden. Nem ismerek más gyógyulási módot, mint a sötét és titokzatos utazást. Magadban...

 

Elena Bernabè

 

Marianne Williamson - A bőségről

 

Addig, amíg ügyelünk arra, hogy a benső bőségünket építsük – egység bősége, megbocsátás bősége, szolgálat bősége, szeretet bősége – addig bármilyen külső hiány csak átmeneti.

As long as we remain vigilant at building our internal abundance — an abundance of integrity, an abundance of forgiveness, an abundance of service, an abundance of love — then external lack is bound to be temporary.

Marianne Williamson - Everyday Grace