Szilágyi Domokos - Hajnal

 Orbán Péter - Pasztell hajnal

 

A csönd lüktet a félhomályban,
hulló lombokat ringatón,
szépségektől terhesen,
mint ahogyan ver a szívem.
Hajnalodik – a nappal ásít
álom-ittasan, fél-éberen,
akárcsak én; – táguló tüdejébe
szívja a kocsonyásan-remegő ködöket,
s mint az ember szeme,
– ha könnyíthet lelkén,
gondjai kevesbednek –,
lassan tisztul a táj.

Várom, hogy mozduljon a hajnal,
friss lendülettel lépjen
a világosság felé,
a hajnal is vár engem.
Farkasszemet nézünk. Tétovázunk,
biztatgatjuk egymást.
Nehéz az első lépés,
csábító a kába álom.
De aztán mégis: egymásra nevetünk,
s megindulunk vidáman, kéz a kézben,
mint szerelmesek,
hogy huszonnégy órán keresztül
gyűjtsük az erőt és a kedvet,
amellyel holnap – újrakezdjük.

Brené Brown - A hitelességről

 

A hitelesség azon döntéseink gyűjteménye, amelyeket minden egyes nap megteszünk. Annak választása,hogy megmutatod magad és igazi vagy. Annak választása, hogy őszinte vagy. Annak választása, hogy hagyjuk valódi énünket láttatni.

 

Brené Brown

Pál Feri - Az élet élvezetéről

A fogyasztói társadalom tulajdonképpen átvágott minket, hiszen ha a személyiségünk alkalmas arra, hogy az életet élvezzük, akkor tulajdonképpen meglepően kevés is elég nekünk. Ha ahhoz, hogy az életet élvezni tudjuk, állandóan élvezetekre van szükségünk, az azt jelenti, hogy valójában nem tudjuk élvezni az életet. Ha tudom élvezni az életet - nagyon kevés is elég. Ha nem - a sok is kevés. Erre mondta valaki, hogy bőven vannak olyanok, akiknek sok a pénzük, de csak kevesen gazdagok közülük.

Pál Feri - Sors és önismeret

Nyitott Akadémia 

Rózsa (népdal)

Napot is szeretem,
Holdat is szeretem,
de fényes csillagot
leginkább szeretem.

Szeretlek, szeretlek,
mint a lágy kenyeret.
Sóhajtok éretted
egy nap százezeret.

Nem es sóhajtanék,
ha nem szeretnélek.
De én úgy szeretlek,
majd' meghalok érted.

Vagy meghalok érted,
vagy enyémmé teszlek,
vagy piros véremmel
földet festek érted.

Mi vagyunk a rózsák,
mi szeretjük egymást.
szép piros hajnalban
megöleljük egymást.

Palya Bea - Egyszálének

(eredetileg moldvai csángó dallam)

Rumi - A szeretetről

  A Szeretet egy Fa és a szeretők az ő árnyéka.

Szabó T. Anna - Közel

 

Nézek és a horizont visszanéz.

Reggel-este vigyázza léptem

követelő napszem, hűvös holdszem,

sohase lehetek egyedül. 

 

Felhők, vizek, fák vissznéznek,

citromból visszanéz a sárga,

tenyeremből kutyafej bólong:

hogy veled vagyok, jól van így.

 

Felel a kávé keserűje,

felel az esővíz az arcon:

velünk vagy, itt vagy, elfogadtunk,

érzékletekkel biztat a test. 

 

Ölelés melege, kéz szorítása,

a jóság közele ahogy átjár,

felel rám, megfelel nekem,

beburkol, megvéd, mikor alszom.

 

Felébredek, kezdődik újra:

minden hívás és felelet,

minden lélegzet átjár rajtam,

átlelkesíti a világot.

 

Az Ár című kötetből, Mesterházi Mónikának ajánlva

Moretti Gemma - Őszül az erdő

Daróczi Csaba - Nincs két egyforma ősz

 

Tegnap százszínű

libegő láng volt,

ma földszagú szél

karjaiban táncolt,

holnap, ha itt jársz,

s felfelé nézel,

elárvult nagy fák

üzennek a széllel.

Arannyal öntve

az erdő alja,

kusza virgács

a bokrok barna gallya,

tüskés ág megfog

s bús őszi jajjal,

elhullt virágát

követeli rajtam.

Moretti Gemma - Elköszön a nyár

Daróczi Csaba - Kopogtat az ősz

A felgyulladó, bíbor hajnalok,

százszinű, harmatos kertek, madárfütty,

villanó fecskék a víz felett;

még elhitetik velem a nyarat.

Ám az elhalkuló erdő,

a fák szélkócolt kontyában

az aranysárga levéltincsek,

alkonyatkor már az őszről vallanak.

Egy délután majd elköszön a nyár

búcsúzva int a borzas dáliáknak.

Még idézzük a régi dallamot,

és illatát bolondos éjszakáknak,

de az emlékszirmok lassan hullanak.

Könnyszitáló ködök, lombot tépő szelek,

ott leselkednek már a kertünk alatt.

Magok vagyunk

Bernadett Bagyinka - Living Tree

 

Megpróbáltak elásni minket. Nem tudták, hogy magok vagyunk.

Quisieron enterrarnos, pero se les olvido que somos semillas.

A mexikói közmondás eredete

Fodor Ákos - Szeptemberi félálom

Potyogó gesztenyékkel

kopogtat az ősz

(habár

a nyár

se hagyott még el);

megkérdeznem: „azért bejössz?”

suta gesztus. Úgyis bejön.

Majd távoznak. (Együtt? külön?)

Szavam havazik; bennem a tél

karcos hangon róluk beszél,

hozzáfűzve: „Hát a Pimaszka Tavasz?

Vagy tán azt se tudod már, hogy mi is az?”

 

Ottlik Géza - A közelségről

 

Annál jobban közeledünk egymáshoz, 

minél beljebb haladunk önmagunkban.

 

Ottlik Géza

Wes Angelozzi - Menj és szeress valakit

 Menj és szeress valakit, úgy ahogyan van. Majd nézd meg, hogyan válik önmaga legnagyobb és legigazabb valójává. Amikor érzi, hogy látják és értékelik a valódi lényét, azonnal erejére talál.

Go and love someone exactly as they are. And then watch how quickly they transform into the greatest, truest version of themselves. When one feels seen and appreciated in their own essence, one is instantly empowered.

Fodor Ákos - Szemelvény a nagy recept-könyvből

A főzés egyik
titka, hogy ne gondolj a
mosogatásra.

 Fodor Ákos - Lehet 

Fodor Ákos - Egy gyakorlat

Magadtól kérdezd:

ajtód azért fontos-e,

hogy zárd? vagy, hogy nyisd?

Sárhelyi Erika - Őzek a városban

Daróczi Csaba - Itt van az őz, itt van újra

A többnapos esőtől bókoló
fák alatt harsogó zöld a szőnyeg.
Azt várná az ember, hogy a város
közepén megjelennek az őzek,
és szelíden, ahogy a szeptember
veszi karjába a múló nyarat,
megállva az út egyik oldalán,
foguk itt még harsány füvet harap,
aztán lassan átlépve az őszbe
a Nap még megfesti lágy szőrüket,
s hogy az égen ordas felhők nőnek,
a nyár, mint megriadt őz, elüget.

Sárhelyi Erika - http://netelka.blogspot.com

Palya Bea - Emberállat

 

S hogyha megjön szeptemberben

a szaladós nyár utáni színes ősz,

Úgy leszek majd én is, mint a fa tövében elidőző, 

vemhességén elmerengő szelíd őz

Palya Bea - Emberállat