Márai Sándor - Egészen kis dolgokban

Mindig messze keresik valahol az Istent, a nagy dolgokban, mint egy távcsővel és nagyítóval, a csillagok, felhők és végtelenségek között.
De én már tudom, hogy biztosabban megtalálom Őt az egészen kis dolgokban, a véletlenekben, a jelentéktelenségben, azokban a pillanatokban, mikor csodálkozva pillantunk fel, valamit értünk, amit az elébb, az élet sivatagjai és szakadékai között vándorolva, nem értettünk.
Ez a pillanat, mikor egyszerű és világos lesz valami, ami az elébb homályos és érthetetlen volt, ez a pillanat, mikor fölénk hajol Isten.
Hiszek benne?
Néha azt hiszem, csaknem frivolitás és túl buzgalom hinni benne.
Több és más Ő annál, semhogy hitem, vagy tagadásom eldöntené kettőnk viszonyát.

A négy évszak

Égi, földi szerelem

Istenanyánk és Atyánk szerelme él bennünk.

A teremtés köldöke

Ha a kerék a jelent jelképezi, amely állandóan a jövő felé halad, akkor a jelen voltaképpen a teremtés köldöke, ahol a múlt átalakulásából megszületik a jövő.

Ellen Niit - Az otthonok otthonokká terebélyesednek

A szoba csak lakás,
a ház csak ház.
Az otthon valami más.

Az otthonok idővel válnak otthonokká.
Mikor a kerti ösvény útilapui,
az aszfaltozott udvar
csenevész gizgazai
szívedhez nőttek,
mikor a szív gyökerei
áttörnek pázsiton, kövön és aszfalton,
mikor a szív gyökerei elérik a talajvizet,
akkor vagy otthon.

Az otthonok észrevétlen
terebélyesednek otthonokká.
Szállingózó őszi levelek,
alvó vidékek fölött
vándorló felhők növesztik
napról napra, évről évre.
Az állandóság tudata,
egy-egy bátorító
pillantás, érintés teszi
otthonná az otthont.
A minden reggeli
búcsúintegetés,
az ablakon kopogó
csontos és lombtalan, deres és havas,
bimbós, virágos és lombos, ősszel
tenyerükön almát tartó ágkezek.

A házak is gyökeret vernek,
szobákat hajtanak, nyílnak,
virágoznak, magvakat szórnak szét,
ha már otthonokká
terebélyesedtek.

Fordította: Kányádi Sándor

Radnóti Miklós - ...hol méz, hol áfonya

"a csókok íze számban hol méz, hol áfonya" 

Nem tudhatom (részlet)

Alma Luz Villanueva - A szentségről

· Kailash Kokopelli · Metara (Metamorphosis) ·

 
A szentség nem a mennyekben van, sem távol. Körülvesz bennünket, és kis emberi rítusokban mai napig összekapcsol minket. És természetesen a legnagyobb kihívás (és egyben ajándék is), hogy egymásban lássuk a szentséget.

The sacred is not in heaven or far away. It is all around us, and small human rituals can connect us to its presence. And of course the greatest challenge (and gift) is to see the sacred in each other.

Alma Luz Villanueva

Ziegler - A bizalomról

A bizalom lényege a szív ügye. Egy belső erő.

Szabó Lőrinc - Reggel

Szokatlanul nyugalmas most a reggel;
az úton csak vigyázva járhatunk, mert
a hajnali eső arany csigákat
vert le a fákról. Tisztább vonalakban
sorakoznak fel a távoli dombok
és mikor a lassan melegedő föld
a hajnal könnyét már visszalehellte:
oly friss a szín, üveglelkünkön át oly
zenében úszik minden, mit a szem lát,
hogy e forró és nedves ragyogásban
levedlik rólunk az ember magánya
s nem is magunkat, nem idegeinket
érezzük zsongani: oly mély gyönyörré
sürűsödik az élet, hogy ilyenkor
hajam az erdő ruganyos hajával
összefolyik, karom ölelve nő a
kék láthatárba, mellem eke vérzi,
hangom a szél dala és az örök Nap
az én szemeimből nevet a földre.

Szabó Lőrinc - Titkos párbeszéd

Christian Schloe

S ha ígérném, hogy ma odamegyek?
- Számolni kezdeném a perceket.
Örülnél? Hogy örülnél? Mennyire?
- Ha szeretsz, szíved megszakad bele.
S ha mégse lehet, ha nem leszek ott?
- Füst s láng bennem is együtt kavarog.
Képzeld: máris zörgetem bokrodat!
- Nem mozdulok, el ne riasszalak!
Szép az a lugas, az a friss gyep-ágy?
- Nap! Zöld árny! Tücskök! Ezüst éjszakák!
Mit mond majd az első tekinteted?
- Hogy eddig, csak hazudni mert neked.
Szegény fiú, féltél tőlem, ugye?
- Félelmes az isten igézete!
Utad leszek tőle a föld fele.
- Az vagy, ígéret, minden gyönyöré!
Várj! Ma! Talán! Én sem tudom, mi lesz ...
- Még a boldogság is rettenetes!

Herman Melville - Az életről

Az élet nem más, mint úton lenni hazafelé. 

Life's a voyage that's homeward bound.

Herman Melville

Csepeli Szabó Béla - Egy kis esőillatú szél

Riadt, szelíd kis délutáni szél volt:
apró fellegekkel
s néhány vékonyka villámmal a hátán,
zörögve jött a forró tájon át,

mégis, a föld,
mely hetek óta szomjasan zihált
s nagy, dús emlőjű égről álmodott,
rajongva nézte őt,
s a Nap tüzétől gyötrött sárga fák
oly mámorosan ölelték magukhoz,
mint vágyuk asszonyát,

mert ez a gyengécske, esőszagú szél,
- ez a riadt kis vízhordó leány
ezerszer szebb volt legszebb álmaiknál,
hiszen Valóság, Éltető Valóság,
az Élet anyja volt,

aki villámoktól meghasogatott,aprócska, zörgő fellegeiben,
- ha csak egy szerény kortyot is -
jó, friss esőt hozott!

Életszomj I.-II. kötetből (1999.)

www.csepeliszabo.hu

Birtalan Ferenc - Őrjárat

Fotó: Mazur Péter 20200704


Hallgat az éjszaka,
nincs szava már.
Lombokon szél pihen,
nem muzsikál.

Titkokat lesni el-
indul a Hold.
Tengernyi zsákjából
álmokat old.

Észrevesz, éberen
ringat az ágy.
Szemedre csókot ad,
úgy megy tovább.

Márai Sándor - A fontosabb kérdésekről

Az ember végül mindig egész életével felel a fontosabb kérdésekre. Nem számít, mit mond közben, milyen szavakkal és érvekkel védekezik. A végén, mindennek a végén élete tényeivel válaszol a kérdésre, melyet a világ olyan makacson intézett hozzá. Ezek a kérdések így hangzanak: Ki vagy?… Mit akartál igazán?… Mit tudtál igazán?… Mihez voltál hűséges és hűtlen?… Mihez vagy kihez voltál bátor vagy gyáva?… Ezek a kérdések. S az ember felel, ahogy tud, őszintén vagy hazugon; de ez nem nagyon fontos. Ami fontos, hogy a végén egész életével felel.
Márai Sándor - A gyertyák csonkig égnek

Mitszólmajd....

SzemlÉLETváltás

Radnóti Miklós - Hajnal

Lassan száll a szürke és a kék még
lassabban szivárog át az égen,
homályban áll az erdő s minden ág
puhán mozog, úgy mint a vizfenéken.

A szürkeség eloszlik, győz a kék,
minden égi füstöt magába fal
s a dudoló hajnal elé szalad
két fiatal fa, sötét lábaival.

Harsány fürtökben lóg a fény s a táj
sok ág-bogán ökörnyál lengedez,
ragyogva lép az erdő szerteszét,
lépte vidám és egyszerre lenge lesz,

nedves fején a nappal táncba kezd
s a réten nem jöhet most senki át...
ezüst halakat virágzik a tó
és az éleshangu reggel így kiált:

halihó ha-hó ha-hó halihó!

Dsida Jenő - Július

Nagy József - Pipacsok és búzavirág

 

Július

Itt künn járok a földeken,
kedves.
A kalászok megbókolnak előttem:
olyan hatalmas vagyok, olyan
bronzarany félisten, mikor rád gondolok.
Egyébként pedig költő, sétáló ember,
akire fény hull és sárgaméz-mosolygás.
Tehénkék.
Pásztorok.
Nyári máglya. Búzamező.
Csöndesen feléd sóhajtom a búzavirágok kék szerelmét.
Harsányan feléd kiáltom a lobogó pipacsok vörös
nászindulóját!

1930