Sorsod minden mozzanata beavatásod szimbólumjátéka. Addig vetíti köréd
egy-egy bonyodalom díszletét, amíg meg nem oldottad benne a szerepet.
Akik megvilágítják a lelkünk, a szellemünk. Amit helyettünk öntenek szavakba olyan ékesen vagy olyan magától értetődő egyszerűséggel. Olyan szívderítően vagy olyan inspirálóan. Olyan finoman vagy olyan leplezetlenül, pontosan. És akik eldalolják azt.
2019. november 30., szombat
2019. november 24., vasárnap
Csepeli Szabó Béla - Szerelmi-hidak
Üszkös esték, hideg holdak
nem rémítenek már engem,
érdes, nehéz tenyeremben
selymes folyók csavarognak.
Szerelmünk dús televényén
buja flórát teremtettél,
s élő új rendet emeltél
szívem meddő, holt vidékén.
Útjainkon eső fénylik,
ereinkben friss vér lüktet,
s esténként, ha átölellek,
folyóinkon tízezer híd
köti össze életünket.
Aranymosó kötetből (1989.)
www.csepeliszabo.hu
nem rémítenek már engem,
érdes, nehéz tenyeremben
selymes folyók csavarognak.
Szerelmünk dús televényén
buja flórát teremtettél,
s élő új rendet emeltél
szívem meddő, holt vidékén.
Útjainkon eső fénylik,
ereinkben friss vér lüktet,
s esténként, ha átölellek,
folyóinkon tízezer híd
köti össze életünket.
Aranymosó kötetből (1989.)
www.csepeliszabo.hu
2019. november 21., csütörtök
Anthony de Mello - A segítésről
New Yorkban egy utas felszállt a vonatra, és közölte a kalauzzal, hogy
Fordham-be szeretne menni. - Szombatonként nem állunk meg Fordhem-ben -
szólt a kalauz - de majd segítek. Amikor lelassítunk a fordham-i
állomáson, kinyitom az ajtót, és ön kiugrik. Csak arra vigyázzon, hogy
amikor földet ér, akkor még fusson egy darabig a vonattal, különben
elvágódik. Fordham-nél kinyílt az ajtó, az utas leugrott, és futni
kezdett a vonattal. Egy másik kalauz, amint meglátta a vonat mellett
futó embert, szintén kinyitotta az ajtót, és egy mozdulattal berántotta
az illetőt. Eközben a vonat ismét felgyorsult. - Öregem, roppant
szerencséje van - mondta az újabb kalauz. - Ez a vonat ugyanis nem áll
meg szombatonként Fordham-en. Ha kicsiben is, de segíthetsz másokon azáltal, hogy nem állsz az útjukba.
A commuter hopped on to a train at New York and told the conductor he
was going to Fordham. “We don’t stop at Fordham on Saturdays,” said the
conductor, but I’ll tell you what I’ll do. As we slow down at Fordham
station I shall open the door and you jump off. Make sure you’re running
along with the train when you hit the ground or you’ll fall flat on
your face.”
At Fordham the door opened and the commuter hit the ground running forward. Another conductor, seeing him, opened the door and pulled him in as the train resumed speed. “You’re mighty lucky, buddy,” said the conductor. “This train doesn’t stop at Fordham on Saturdays!”
In your own small way you can be of service to people —by getting out of their way.
There is the noble art of getting things done and the noble art of leaving things undone.
~ o ~ o ~ o ~ o ~ o ~ o ~
At Fordham the door opened and the commuter hit the ground running forward. Another conductor, seeing him, opened the door and pulled him in as the train resumed speed. “You’re mighty lucky, buddy,” said the conductor. “This train doesn’t stop at Fordham on Saturdays!”
In your own small way you can be of service to people —by getting out of their way.
There is the noble art of getting things done and the noble art of leaving things undone.
2019. november 20., szerda
Jékely Zoltán - A tél küszöbén
Ül a bogáncson a sárga csicsörke,
félszeme lopva az égre tekinget,
másik a földre pillog ijedten.
Ám, hogy a zord ég hirtelen enged,
s fellege nyíltán ömlik a napfény,
éneke buggyan: csókot ígérő,
angyali tiszta, mennyei nektár!
S a Temetőkert és a November
hallja s nem érti: honnan e bízás,
e hihetetlen lelkierő, a tél küszöbén is,
e cseppnyi madárban?
félszeme lopva az égre tekinget,
másik a földre pillog ijedten.
Ám, hogy a zord ég hirtelen enged,
s fellege nyíltán ömlik a napfény,
éneke buggyan: csókot ígérő,
angyali tiszta, mennyei nektár!
S a Temetőkert és a November
hallja s nem érti: honnan e bízás,
e hihetetlen lelkierő, a tél küszöbén is,
e cseppnyi madárban?
2019. november 15., péntek
2019. november 9., szombat
Mert ő adta nekem a dolgok biztos ismeretét
17Mert ő adta nekem a dolgok biztos ismeretét, hogy értsem a világmindenség szerkezetét és az elemek működését, 18az idők elejét, végét és közepét, a napfordulat változását és az évszakok váltakozását, 19az év lefolyását és a csillagok állását, 20az állatok természetét és a vadállatok indulatait, a szellemvilág hatalmát és az emberek gondolkodását, a növények különbségeit és a gyökerek gyógyító erejét. 21Mindent megismertem, ami el volt rejtve s ami látható volt; mert a mindeneket művészien alakító bölcsesség megtanított rá.
Bölcsesség könyve, 7,17-21
Palya Bea - Az én piros vérem
Az én piros vérem, s a te piros véred
Egy árokba folyjon, s egy malmot meghajtson.
Egy árokba folyjon, s egy malmot meghajtson.
Pedig az a malom háromkövű legyen
A legelső köve virággyöngyöt járjon.
A második köve aprópénzt hullasson
A harmadik köve szeretetet járjon.
Annak szeretetnek első víg órája
Zúgadoz az erdő sok szép énekszótól
Tündöklik a mező sok búzavetéstől
Zúgadoz az erdő sok szép énekszótól.
(Moldva)
2019. november 7., csütörtök
Ágai Áges - Ha esik az eső
William Pullen - A múltról
A
múlt eseményei nem lehetnek fontosabbak, mint az a felelősség, hogy kezelnünk kell
a régi tettek következményeit a jelenünkben. A gyógyulás nem abban rejlik, hogy
folyton újraéljük a múltunkat, hanem abban, hogy felismerjük a hatását. Annál
több erőt ad, minél pontosabban meg tudjuk érteni, milyen szerepe volt a
jelenünk formálásában.
William Pullen - Fuss önmagadért
William Pullen - Fuss önmagadért
2019. november 4., hétfő
Csoóri Sándor - Közel az éghez
kéken kapaszkodik a füst magasba,
s október göröngyös egén kicsi apácafelhők
suhannak hazafelé.
E múlt századi tájban sűrűbben gondolok rád,
s magamra is. Órákig elhallgatom,
micsoda mozarti lombsusogás sajogtatja szélben a kertet,
pedig már lassan kopog a dió.
Itt minden közelebb van: a falevél, a bőröd,
s lábad nagyujjához a forrongó csírák.
Ha földre fekszem, duhaj vizeket hallok robogni lentről,
mint kocsin vágtázó, lakodalmi népet.
Elfáradtam talán? Vagy csupán silányulok,
s hátrálok vissza bimbózó kezdetekhez?
Nem tudok semmit, de nyakad zsályaillatától
a végtelenséget is meghittnek érzem.
Ha látnád a tűznyelő rigót hátrahanyatló fejjel,
mosolyoghatnál rajta: mit akar ez az őrült?
Csak amit én! Habzsolni fényt és tízezer napot,
s ragyogni még a föld alól is, mint vándorló gyémánt.
Itt a dombok között sűrűbben gondolok rád,
s magamra is. Itt kéne még élnem
sokáig, halottaim lombosodó emlékével és veled,
közel az éghez s a föld suttogó szájához közel.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)