Áprily Lajos - Az illanó szín

A derű színe. Eljátszik velem,    

finom kék csíkot húz a lelkemen,  

múlót, amilyent szajkó szárnya von 

völgyünk felett, borongó, hűs napon.

Csepeli Szabó Béla - A föld és a menny bokrai

Esti tűnődés Einstein relativitásáról, szabadon

Szép, nyári estéken, ha a láthatár súlyos,
csillagos ága mélyre lehajlik,
oly közelinek és emberinek tűnik a menny,
mint egy friss, üde málnabokor,
máskor pedig, homályos hajnalokon, ha járom a kertet,
a málnás alig jó ölelésnyi zöld­
piros bokrairól,
az embertelenül távoli égbolt
óriás-bokrai jutnak eszembe...

Hát nem különös, hogy elménk
ezt így befogadja és összeveti?
Mondjátok, mi más, ha nem csoda ez?
Hogy íme, versem szélesre
kitárt kertkapujában,
mint két igaz testvér
íly szépen, szelíden összehajol,
a végtelen csillagos ég,
és egy kis földi málnabokor...

Fodor Ákos - Három negatív szó

nincs

semmi 

baj

Vincent van Gogh - Csodáld a világot

Vincent van Gogh - Csillagos éj

Csodáld a világot, amennyit csak tudod. A legtöbben nem teszik.
Admire as much as you can; most people don't admire enough.
Vincent van Gogh levele Theo van Gogh-nakLondon, 1874. január

Csepeli Szabó Béla - Tollhegyem tengerén

Tollam hegyén nagy, kék egek,
s zöld tengerek hűs éje leng,
felhő suhan át, szél suhog,
s ezernyi jéghegy tántorog...
Csillagok fénye hull elém:
itt élek lám, egy toll hegyén,
itt küszködöm, itt öl a kín,
mély titkok zsongó habjain.
Rőt tollhegyen egy cseppnyi kék,
s benne zúgó messzeség,
a trópusok, a déli táj,
s a hajóm csak egy deszkaszál,
egy deszkaszál, tenyérnyi csak,
mit kőszirtek közt űz a hab,
s melyen moszat és cápanyál
szakállt növeszt a vén halál...
Mégis: szállok fenségesen,
mert szívem mégsem védtelen, -
tollhegynyi tájam óriás-
egében szikrát ver a láz,
s kigyúl bennem a büszke hit,
hogy erőm part felé röpít,
új part felé, hol tiszta fény
dereng fel tollam kék egén...

Életszomj I.-II. kötetből (1999.)

www.csepeliszabo.hu

Szabó T. Anna - Vándordal

Ha testedet mész visszakapni,
légy bátor, bátor, bátor.
Merj átölelni, megharapni,
és menj, ha nem bírsz itt maradni,
légy az, aki még sose voltál,
a többi megy magától.

Ha önmagad vágysz visszavenni,
légy bátor, bátor, bátor.
Merj sírni, fájni, felnevetni,
a meggyűlöltet megszeretni,
légy újra az, ki egyszer voltál,
a többi megy magától.

De ha már mindent visszavettél,
ha megtetted, mit megtehettél
akkor légy újra bátor,
hogy az legyél, aki lehettél,
de azt szeresd, akit szerettél,
hogy ővele is magad lehess,
a többi megy magától...

Szabó T. Anna 

Radnóti Miklós - Alszom, s szívem virraszt

Alszom, s szívem virraszt

Mindig tehozzád vágyom,

S mellém varázsol egy aranyló szárnyu álom.
A szívem szíveden. Kezemmel reszketeg
érintem bõrödet, feszes lesz és remeg.
S egy indulat riaszt, az álomképi béke
széthull és zaklatott, rossz ébredés a vége.
Magamban fekszem itt, felgyúlva azt hívém,
szép szádat csókolom,
s a párnát csókoltam én;
és álmomban karom ölelni vágyva tested,
a párna pelyheit
ölelte csak helyetted.

József Attila - Várlak

Alice Mason - Alice Dream in Autumn

Egyre várlak. Harmatos a gyep,
Nagy fák is várnak büszke terebéllyel.
Rideg vagyok és reszketeg is néha,
Egyedül olyan borzongós az éjjel.
Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét
És csend volna. Nagy csend.
De hallanánk titkos éjjeli zenét,
A szívünk muzsikálna ajkainkon
És beolvadnánk lassan, pirosan,
Illatos oltáron égve
A végtelenségbe.

Beney Zsuzsa - Hogyan vártalak?

Azt kérdezed tőlem,

hogyan vártalak?

Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jő az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget –
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.

Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap csillagát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret –
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget –
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.