Két zen szerzetes, Tanzan és Ekido olyan úton lépdeltek, amely a heves esőzés hatására rendkívül sárossá vált.
Egy falu közelében találkoztak egy fiatalasszonnyal, aki éppen az úton próbált átkelni, ám a sár olyan mély volt, hogy az tönkrette volna a selyem kimonóját. Tanzan azonnal a karjaiba kapta a hölgyet, átvitte az út másik oldalára.
A szerzetesek csendben folytatták útjukat. Öt órával később, amint közeledtek a számukra szállásul szolgáló templomhoz, Ekido nem tudta tovább visszatartani magát, és kifakadt: "Miért cipelted át azt a lányt az úton?! Nekünk, szerzeteseknek nem szabad ilyesmit tennünk!"
"A lányt én már több órája letettem - felelte Tanzan. - Te még mindig cipeled?"
~ o ~ o ~ o ~ o ~
Two monks, Tanzan and Ekido, traveling on pilgrimage, came to a muddy river crossing. There they saw a lovely young woman dressed in her kimono and finery, obviously not knowing how to cross the river without ruining her clothes.
Without further ado, Tanzan graciously picked her up, held her close to him, and carried her across the muddy river, placing her onto the dry ground. Then he and Ekido continued on their way. Hours later they found themselves at a lodging temple.
And here Ekido could no longer restrain himself and gushed forth his complaints, “Surely, it is against the rules what you did back there… Touching a woman is simply not allowed… How could you have done that? And to have such close contact with her! This is a violation of all monastic protocol…” Thus he went on with his verbiage.
Tanzan listened patiently to the accusations. Finally, during a pause, he said, “Look, I set that girl down back at the crossing. Why are you still carrying her?”
