Ne gondolj a télre
Ne hallgass a szélre
gyere velem sütkérezni
A sárguló rétre
Mondok neked szépet
ragyogó meséket
nap aranyát neked adom
s az eget, a kéket
Nézd, a nap sugara
ragyog még a tájra
édes-meleg búcsúcsókot
hint a fűre, fára
Arany most itt minden
osztozunk a kincsen
és akinek nincs belőle
adunk majd mi ingyen.
Akik megvilágítják a lelkünk, a szellemünk. Amit helyettünk öntenek szavakba olyan ékesen vagy olyan magától értetődő egyszerűséggel. Olyan szívderítően vagy olyan inspirálóan. Olyan finoman vagy olyan leplezetlenül, pontosan. És akik eldalolják azt.
2013. október 19., szombat
2013. október 12., szombat
Wass Albert - Ha jön az ősz
Ha majd az ősz,
összegyűjt minden bánatot, s vele
a lelkemet behinti csendesen:
eljössz-e vigasztalni, kedvesem?
Eljössz-e akkor simogató szóval,
mikor a lelkem többé nem nevet,
s mesélsz-e majd, mikor a könnyem éget,
hajnal-fényből szőtt, színes-szép meséket,
amiket egyszer én mondtam neked?
Ha akkor eljössz:
áldani fogom a lábaid nyomát,
s áldott legyen a rózsaszínű út,
az út, melyen menni fogsz tovább,
áldott legyen a szív, mely erre kerget,
s áldott legyen, áldott legyen a lelked,
legyen a boldog álmok temploma.
Hanem azért
áldani foglak téged akkor is,
ha nem gondolnál rám többet soha.
összegyűjt minden bánatot, s vele
a lelkemet behinti csendesen:
eljössz-e vigasztalni, kedvesem?
Eljössz-e akkor simogató szóval,
mikor a lelkem többé nem nevet,
s mesélsz-e majd, mikor a könnyem éget,
hajnal-fényből szőtt, színes-szép meséket,
amiket egyszer én mondtam neked?
Ha akkor eljössz:
áldani fogom a lábaid nyomát,
s áldott legyen a rózsaszínű út,
az út, melyen menni fogsz tovább,
áldott legyen a szív, mely erre kerget,
s áldott legyen, áldott legyen a lelked,
legyen a boldog álmok temploma.
Hanem azért
áldani foglak téged akkor is,
ha nem gondolnál rám többet soha.
2013. október 2., szerda
Johann Wolfgang von Goethe - A csodáról
A csoda a hit legkedvesebb gyermeke.
Das Wunder ist des Glaubens liebstes Kind.
The dearest child of Faith is Miracle.
Faust, I. 1. 413,
Johann Wolfgang von Goethe
2013. október 1., kedd
Weöres Sándor - Holdbéli csónakos
Alexander Jansson - It was a dull night
Úszom az égen arany csónakon,
az éj homályán én uralkodom,
az eget-földet végig láthatom,
a csillagot tengerbe buktatom.
Szállok a sötét légtenger hátán,
kuszált felhőbe feszül a csáklyám,
ezüst evezőm dalolva csobban,
úszom fekete égi habokban.
Holdbeli csónakos, örök szerelmem,
arany sajkádra vegyél föl engem!
Sokat szenvedtem, sokat bágyadtam,
a sötét erdőt könnyel áztattam,
eleget sírtam a földi porban,
ölelj magadhoz a tiszta Holdban.
Nem él a földön, akire vágyom,
holdbeli csónakos, te légy a párom.
Fénylő csónakom szeli az éjet,
legszebb csillagom, szeretlek téged,
egyedül vagyok, vágyódom érted,
enyém leszel majd, ha a tavasz éled.
Mellém ültetlek szép csónakomba,
eleget sírtam a földi porban
hajad az eget aranyba vonja,
ölelj magadhoz a tiszta Holdban.
A lenti bút-bajt mind elfelejted,
A lenti bút-bajt mind elfelejtem,
fejed örökre vállamra ejted,
fejem örökre válladra ejtem,
fejed örökre vállamra ejted.
Melis László szerzeménye
Weöres Sándor, Szalóki Ági - Gyöngy az idő
Gyöngy az idő
Vándoroljunk
Nincs szekerünk
Bandukoljunk
Lassú folyó
Ága mellett
Járjuk a nagy
Fűzfa berket
Este a láb
Gyönge fáradt
Lombok alatt
Nézünk ágyat
Szőcske bokán
Jő az álom
Száll a világ
Lepke szárnyon
Vándoroljunk
Nincs szekerünk
Bandukoljunk
Lassú folyó
Ága mellett
Járjuk a nagy
Fűzfa berket
Este a láb
Gyönge fáradt
Lombok alatt
Nézünk ágyat
Szőcske bokán
Jő az álom
Száll a világ
Lepke szárnyon
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)