Kányádi Sándor - Valami készül...

Elszállt a fecske,
üres a fészke,
de mintha most is
itt ficserészne,
úgy kél a nap, és
úgy jön az este,
mintha még nálunk
volna a fecske.
Még egyelőre
minden a régi,
bár a szúnyog már
bőrét nem félti,
és a szellő is
be-beáll szélnek,
fákon a lombok
remegnek, félnek.
Valami titkon,
valami készül:
itt-ott a dombon
már egy-egy csősz ül:

Nézd csak a tájat,
de szépen őszül.

Csanádi Imre - Szüret után

Pihen a prés.
Mustszag bódít.
Zenél a csönd,
hallgatom.
Szőlőszem és
részeg darázs
hempereg az
udvaron.

Garai Gábor - Ősz elébe

Boris Frkovic - Country Road

Szétpattant ez a reggel,

kék buborék.

Hálózó víz-erekkel

oszlik az ég.

A láthatár gomolygó

ezüst ködök,

ökörnyálak selymébe

öltözködött.

Tollászkodik a fűben,

mint nagy madár,

s elszáll majd alkonyattal,

elszáll a nyár.

Jöhet még forró nappal,

éj, csillagok -

tavuk már jég, ha nyáron

nem ringatott.

Tarló érett szerelmünk

határa, mind

fölmagzottak felejtett

virágaink . . .

Most kell - hűs szél iramlik

Észak felől, -

széles vizekre kelni

a tél elől.

Garai Gábor - Hamvasan érik a szilva...

Hamvasan érik a szilva, a mandula csontosodik már,

csípős ifjukorán túl van a büszke dió.

Immár az ősz e vasárnap. A csillapodott hevü napra

sütkérezni kiült ünneplőben a táj:

fésüli lenge haját s belehinti a vízbe a fűzfa,

pirban fürdik a kert, tombol a dália még.

S én ki az ősz jöttét keserűn szoktam panaszolni,

könnyelmű vagyok és gondtalanul repeső.

Most csak a termést látom: a drága gyümölcsöt, a jó bort,

csűrök színarnyát, - most nem a múlt, az idő

hullani kész rossz vackora ferditi félre a számat .  . .

Jöjj, még messze a tél, fonj be gyönyörrel, ölelj!

Hitvesi csók kell most, gyerekáldás őszi-vetése,

érett alma: piros, gömbölyű, ép szerelem.

Dsida Jenő - Tündérmenet

Richard Doyle - In Fairy Land, An Elfin Dance

A tücsök cirregve fölneszel.
Testem hűs álmokat iszik.
Apró csillagos éjitündérek
a szívemet hozzád viszik.

Parányi szekérre fektetik
pihék, mohák közé, puhán,
befödik zsenge nefelejccsel,
s lehelnek rá éjfél után.

Húzzák lassú, nyüzsgő menetben,
szemükben harmat, áhítat,
csigák, s iszonyú nagy füvek közt
a sárga holdvilág alatt.

Ancsel Éva - A szárnyakról

Scarves as wings

Több embert ismerek, akinek szárnya van - igenis szárnya. Csak nem szoktak erről beszélni, nem lenne helyénvaló. Még viselni is csak rejtve szokták, zakó, kabát vagy blúz alatt. Elvégre nem lehet fedetlen szárnyakkal villamosra szállni, még akkor se, ha nincsen tábla, amely kimondaná: "Szárnyakkal felszállni tilos!"

Bekezdések az emberről - 1987 CXXXIX

Paulo Coelho - Amit teszel

Az vagy, amit teszel, nem az, amiről azt gondolod, hogy tenned kell.
We are what we do and not what we think we must do.

Ancsel Éva - A szenvedélyeinkről

Szenvedélyeinkről nem írhatunk igazoló jelentést, és nincsen jegyzőkönyvbe vehető magyarázatuk, amely a sajátos körülmények ismertetését is tartalmazná.

Bekezdések az emberről - 1987 CXXX

Babits Mihály - Gyümölcsbe harapva...

Tíz órakor bejött a szobalány s hozott
egy tál gyümölcsöt. Körte és barack között
hevert kékes magányban, satnyán, ráncosan
egy bús füge, mint egy sötét rabszolgalány
hajnal felé valami antik orgián,
aléltan, kéjtől elcsigázva, rózsaszin
s fehéressárga hamvas húsok halmain
óh te kit puhává aszalt a lángnapok
sütése: jer! barna melledbe harapok.
Vadbeteg ínyem szomjas rád, te szerecsen,
s kivánós, mert nem érintettem kedvesem
szőke testét x hónap óta már - tanum
ez a zord ágy és ez a szanatórium
ahol fogam most kicsordítja véredet...
Óh érdes bőr, sikamlós vér, nyelvem alatt
foszladó rostok, s csurranó hirtelen íz
mellyel lelkem, mintegy varázslat, megtelik
valami érdes édességben! A füge
bokrát is látni vélem, durva bársonyát
tapintom levelének; ott van a bokor
szöllőhegyünkön, a présház mögött, ahol
a hegy miatt a tető szinte földig ér.
Mennyit ültem töredezett fazsindelyén
kamasz-koromban, ház mögött és hegy előtt,
surló lombok közt, a fügét s a mogyorót
tépdesve, és a füge mint a könnyü nők,
adta magát, de a mogyoró összenőtt
egymással és üngével, csak mókus-fogam
erőszakának engedett. Beh boldogan
dobtam magam a kemény háztetőn hanyatt!
Az égen gyujtogató Neróként a nap
kéjelgett, föntebb énelőttem a hegyen
napszámoslányok hajladoztak; meztelen
lábszáraikat combig láttam; engemet
nem látott senki, csak a huncut istenek.

Paul Eluard - Egy születésnapra

Ünneplem a jelenléted a lényeget

Nem történt semmi új lombot hajtott az élet
Friss fűben futnak a legifjabb patakok

És mert szeretjük a meleg időt meleg van
Csordultig nappal a gyümölcs a színek égnek
Aztán ősz udvarol a szép télnek hevülten

Nem érik vénül az ember s a fiai
Ráérnek mielőtt meghal megöregedni
És megnevetteti fiai fiait

Te ki első vagy és utolsó nem öregszel
És hogy szerelmem és életem beragyogd
Megőrződ meztelen szép lányságod szivét

Fordította: Rónay György

Dsida Jenő - Menni kellene házról házra

Róth Anikó

Nem így kellene hűvös, árnyas
szobából, kényelmes íróasztal
mellől szólani hozzátok, jól
tudom. Menni kellene házról
házra, városról városra, mint
egy izzadt, fáradt, fanatikus
csavargó. Csak két égő szememet,
szakadozott ruhámat, porlepett
bocskoromat hívni bizonyságul
a szeretet nagy igazsága mellé.
És rekedt hangon, félig sírva,
kiabálni minden ablak alatt:
Szakadt lelket foltozni, foltozni!
tört szíveket drótozni, drótozni!

Márai Sándor - Ajándék

És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,

a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg.

Weöres Sándor, Kaláka - Gyönge ágam

 

Gyönge ágam, édes párom,

már enyémnek tudtalak -

távolodsz mint könnyü álom -
minek is bántottalak?
Minden napom tél borúja,
minden éjem új halál.
Csak a hideg kályha zúgja:
édes párom mit csinál?

Szivedet kis mécsnek véltem,
mely egy légynek is örül -
most érzem csak, vaksötétben,
hogy lángerdő vett körül.
Fázom, nincs egy langy lehellet,
minden puszta, pőre, holt.
Most, hogy elfogy a szerelmed,
most tudom csak: mennyi volt.

Te megbántott kedves lélek,
jó hogy nem vagy gyermekem,
hátha néha megvernélek
s fájna néked és nekem.
Jó hogy nem vagy cirmos macskám,
amílyen gonosz vagyok.
Akár kútba ugorhatnám,
önmagamba fulladok.

Majd ha nyárfa-testben élek,
rezgő lombbal hintelek,
majd ha árny leszek, kisérlek,
ha koporsó, rejtelek,
ha tűz leszek, melengetlek,
ha fény leszek, áldalak,
ember vagyok és szeretlek,
minek is bántottalak?

Rongyszőnyeg 68 - Dalok, epigrammák, ütem-próbák, vázlatok, töredékek

Weöres Sándor - Adagio

Szállnak a vadlibák, szállnak,
a gyermekláncfü kelyhe becsukódik,
bugyrot cipel a nénike,
édesem messzire ment.

Megkérdezzem a nénikétől:
hova ment az édesem, hova ment?
Csak a vadlibák láthatják meg őt -
csak a gyermekláncfü szólhatna róla.

A csókod festi kékre az eget,
szemed szinétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret
és világtalan az egész világ.

Multkor a kertembe egy fiu jött,
gyümölcsöt hozott a kosarában.
Kék ruhában jött, mint a napsugár,
kék ruhád eszembe jutott.

Csupasz volt a nyaka íve...
mosolygott... nézett hosszasan...
Gyümölcsöt hozott. Mind fanyar volt,
a madaraktól kérdezd, hova lett.

A csókod festi kékre az eget,
szemed szinétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret
és világtalan az egész világ.

De rég nem láttam két szemedet!
s hogy fölébredtem egyszer éjjel,
a bokorról két mérges bogyó
bámult rám, sötét a sötétből.

De boldog voltam én veled!
s egy kövér ember jött szembe az uton,
bő volt nekem a köpenye,
bő volt neki a bánatom.

A csókod festi kékre az eget,
szemed szinétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret
és világtalan az egész világ.

William Blake - Az ártatlanság jövendölései

Auguries of Innocence

To see a world in a grain of sand,
And a heaven in a wild flower,
Hold infinity in the palm of your hand,
And eternity in an hour.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~
 
Egy porszem világot jelent,
S egy szál vadvirág az eget,
Fogd föl tenyeredben a végtelent
S egy percben élj évezredet.

(Fordította: Kálnoky László)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

Egy homokszemben lásd meg a világot,
Egy vadvirágban a fénylő eget,
Egy órában az örökkévalót,
S tartsd tenyeredben a végtelent.

(Fordította: Weöres Sándor)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Lásd a világot egy homokszemben,
A mennyországot kis virágban,
Őrizd a végtelent két kezedben,
Az örökkévalót egy órában...

George Carlin - Akik hallják a zenét és akik nem

Akik táncolnak, bolondnak tűnnek azok szerint, akik nem hallják a zenét. 
Those who dance are considered insane by those who cannot hear the music.
George Carlin

Fodor Ákos - Egy ajándék elhárítása

(23)
Ne adj igazat.
Neked túlsokba kerül;
nekem meg épp van.

 
Idézőjelek - Xéniák 

Babits Mihály - Zsoltár férfihangra

Siófoki hajnal Mónitól

Tudod, hogy érted történnek mindenek mit búsulsz?
A csillagok örök forgása néked forog
és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog
a te bűnös lelkedért.

Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs.
Madárka tolla se hull ki ég se zeng föld se remeg,
hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg,
aki téged meg nem ért.

Mert kedvedért alkotott mennyet és földet és tengereket,
hogy benned teljesedjenek; s korok történetét
szerezte meséskönyvedül s napba mártotta ecsetét,
hogy kifesse lelkedet.

Kinek színezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arcát? Mind teneked!
És kinek kevert sorsokat és örömet és bánatot,
hogy gazdag legyen a lelked? És kinek adott
annyi bús szerelmeket,

szerelmek bűnét és gyászát? s hogy bűn és gyász egysúlyú legyen,
eleve elosztott számodra szépen derűt és borút,
sorsot és véletlent, világ nyomorát, ínséget, háborút,
mindent a lelkedre mért

öltöny gyanánt: úgy van! eónok zúgtak, tengerek száradtak, hogy a lelked: legyen
császárok vétkeztek, seregek törtek, hogy megkapd azt a bút,
amit meg kellett kapnod, és világok vihara fútt
a te bűnös lelkedért!

Mert ne gondold, hogy annyi vagy, amennyi látszol magadnak,
mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb
részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod
tükörében magadat,

és nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak,
és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd
ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt
az adamant rudakat.

Müller Péter - A csodáról

A csodát nem kívülről küldik, hanem belülről idézed meg. Aki ezt nem érti, ki van téve annak, hogy amire vár, sohasem jön el.

Rumi - A belső kötelékről

Michael Nyman - The Heart Asks Pleasure First

A szavak a körülményekből fakadnak. A belső kötelék az, ami az egyik embert a másikhoz vonzza, nem a szavak.  
Words are a pretext. It is the inner bond that draws one person to another, not words. 
Rumi