Várnai Zseni - Őszi napfény

Ne gondolj a télre
Ne hallgass a szélre
gyere velem sütkérezni
A sárguló rétre

Mondok neked szépet
ragyogó meséket
nap aranyát neked adom
s az eget, a kéket

Nézd, a nap sugara
ragyog még a tájra
édes-meleg búcsúcsókot
hint a fűre, fára

Arany most itt minden
osztozunk a kincsen
és akinek nincs belőle
adunk majd mi ingyen.

Wass Albert - Ha jön az ősz

Ha majd az ősz,
összegyűjt minden bánatot, s vele
a lelkemet behinti csendesen:
eljössz-e vigasztalni, kedvesem?

Eljössz-e akkor simogató szóval,
mikor a lelkem többé nem nevet,
s mesélsz-e majd, mikor a könnyem éget,
hajnal-fényből szőtt, színes-szép meséket,
amiket egyszer én mondtam neked?

Ha akkor eljössz:
áldani fogom a lábaid nyomát,
s áldott legyen a rózsaszínű út,
az út, melyen menni fogsz tovább,
áldott legyen a szív, mely erre kerget,
s áldott legyen, áldott legyen a lelked,
legyen a boldog álmok temploma.

Hanem azért
áldani foglak téged akkor is,
ha nem gondolnál rám többet soha.

Johann Wolfgang von Goethe - A csodáról

Rembrand Harmenszoon van Rijn - Faust

A csoda a hit legkedvesebb gyermeke.
Das Wunder ist des Glaubens liebstes Kind.
The dearest child of Faith is Miracle.

Faust, I. 1. 413,
Johann Wolfgang von Goethe

Weöres Sándor - Holdbéli csónakos

Alexander Jansson - It was a dull night

Úszom az égen arany csónakon,
az éj homályán én uralkodom,
az eget-földet végig láthatom,
a csillagot tengerbe buktatom.
Szállok a sötét légtenger hátán,
kuszált felhőbe feszül a csáklyám,
ezüst evezőm dalolva csobban,
úszom fekete égi habokban.

Holdbeli csónakos, örök szerelmem,
arany sajkádra vegyél föl engem!
Sokat szenvedtem, sokat bágyadtam,
a sötét erdőt könnyel áztattam,
eleget sírtam a földi porban,
ölelj magadhoz a tiszta Holdban.
Nem él a földön, akire vágyom,
holdbeli csónakos, te légy a párom.

Fénylő csónakom szeli az éjet,
legszebb csillagom, szeretlek téged,
egyedül vagyok, vágyódom érted,
enyém leszel majd, ha a tavasz éled.
Mellém ültetlek szép csónakomba,
eleget sírtam a földi porban
hajad az eget aranyba vonja,
ölelj magadhoz a tiszta Holdban.

A lenti bút-bajt mind elfelejted,
A lenti bút-bajt mind elfelejtem,
fejed örökre vállamra ejted,
fejem örökre válladra ejtem,
fejed örökre vállamra ejted.

Melis László szerzeménye

Weöres Sándor, Szalóki Ági - Gyöngy az idő

Gyöngy az idő
Vándoroljunk
Nincs szekerünk
Bandukoljunk

Lassú folyó
Ága mellett
Járjuk a nagy
Fűzfa berket

Este a láb
Gyönge fáradt
Lombok alatt
Nézünk ágyat

Szőcske bokán
Jő az álom
Száll a világ
Lepke szárnyon

Fűzfatündér