2026. június 1., hétfő

Ágai Ágnes - Dél

 

Elvágólag.
Az előtt és az után között.
Metszéspont. Tobzódás.
Most van a Nap delelőben.
Csúcsforma. Koncentrált sugárzás.
UV és a többiek.
Az alkony még messze.
Szép, szikrázó perzselődés.
Erőtelj. Délidőben.
Nincs reggelidő és nincs estidő.
Csak délidő van. Ebédidő.
Rágcsálás, nyelés, szusszanás.
Dolce far niente.
A dél nem romantikus.
Délben nem ölelkezünk,
nem születünk, nem halunk meg.
Ezt jobb hajnalra hagyni.
Délben élünk és töltekezünk.
Délben húsz és harminc év között vagyunk.
A dél egy pillanatig tart.
Aztán a Nap szedelődzködik.
De délben ennek nyoma sincs.
Dél van.


2026. május 31., vasárnap

Szabó T. Anna - tatoktatok


(Tudjátok-e, mit oktatok?
Azt oktatom, tatoktatok.)

Tatok, tatok, hol voltatok?
Patakparton mit láttatok?
Fütyültetek? Ugráltatok?
Tatoktatok.

Tatok, tatok, hol voltatok?
Kisvonattal kattogtatok?
Forrásvizet kortyoltatok?
Daloltatok? Tátogtatok?
Tatoktatok.

Tatok, tatok, hol voltatok?
Tábortüzet gyújtottatok?
Indiánost játszottatok?
Kukoricát pattogtattatok?
Tatoktatok.

Tetek, tetek, mit főztetek?
Sárgarépát reszeltetek?
Fokhagymát kevergettetek?
Szelet húst is sütöttetek?
Tetektetek.

Tetek, tetek, hol ettetek?
Szép asztalt terítettek? 
Szalvétát is kitettetek?
Friss vizet is töltöttetek?
Tetektetek.

És torkig töltekeztetek?
Vagy mondjam úgy: jóllaktatok?
Jól ettetek? Vagy ez titok?
Tetektetek, tatoktatok.

Szabó T. Anna - Tatoktatok 

2026. május 30., szombat

2026. május 28., csütörtök

Piahn - Úton a megvalósulás felé


A fehér ló vitte őt 
az álmos kanyonon át,
ahol a régi harcosok lelke
még lebegett az út porában.
 
Hosszú, sötét haja úszott,
mint éjszakai folyó
és a szél úgy fonódott köré,
mintha ismerné a nevét.
 
"Ne félj az ismeretlen ösvénytől -
suttogta a ló halkan, - 
Földanya a vándorlásokon tanít".
 
Így hát átvágtatott a bánatán,
a hangokon felülemelkedve, 
amelyek valaha fölé kerekedtek.
 
A hegyek csendben kísérték,
az ég megnyílt mint egy ima,
 
az úton az halványuló fény
és a föld szívdobbanása tanúskodtak, 
ahogy újjászületik a nő.  
 
Dallá vált,
amire az ősök emlékezni fognak. 
 
~ o ~ o ~ o ~  

She Rode Into Becoming

The white horse carried her
through the sleeping canyons
where the spirits of old warriors
still moved with the dust.

Her dark hair flowed behind her
like a river at night,
and the wind wrapped itself around her
as if it knew her name.

“Do not fear the unknown path,”
the horse whispered softly.
“The Earth Mother teaches through wandering.”

So she rode beyond sorrow,
beyond the voices that once made her small.

The mountains watched in silence.
The sky opened like a prayer.

And somewhere between the fading light
and the heartbeat of the land,
she became more than a woman

she became a song
the ancestors would remember.


Piahn - Forrás


2026. május 26., kedd

Szabó T. Anna - Élj, beleveszve a fénybe ...

♡ 20240824 
Élj, beleveszve a fénybe:
villog a tóban az alkony.
Légy beleveszve a létbe,
szem vagy a fényben a parton.

Látod, a tó tükörében
lég van: az ég van, a nap van.
Élj, beleveszve a fénybe,
légy kicsi porszem a napban.

Alkonya? Reggele? Mindegy:
száll fel-alá, a sötétbe.
Istenek alkonya? Mind egy:
nincs csak az egyszem egésze.

Trükkös az egyszem, a légyszem,
tükrözi földi világod.
Ő vagy, egésze a részben,
légyszemed tükrözi, látod.

Légy, kicsi porszem: a léted
semmi a nagy sokaságban,
mégis a fénye a fényed,
benned az égbeli láz van.
 

2026. május 25., hétfő

Piros pünkösd napján ...

  
I.
Én kicsike vagyok
Nagyot nem szólhatok
Mégis az Istennek
Dicséretöt mondok.

II.
Gyönge vessző vagyok
Mindönfelé hajlok
Szüleim kertjébe
Most nyitni akarok.

III.
Nem anyától lőttem
Rózsafán termöttem
Piros pünkösd napján
Hajnalban születtem.
 


2026. május 24., vasárnap

Lázár Ervin - És aki tesz a megváltásért ...

 

Lehetséges, hogy az az energia, ami szeretetünkben, jobbra való törekvésünkben, hasznos munkánkban testesül meg, az nem vész el - mint ahogy az energia sem vész el, hanem valami magasabbrendűvé alakul, egy olyan világgá, amit Isten célul tűzött ki maga elé. Nagyon sok szeretet, nagyon sok jó cselekedet, nagyon sok hasznos munka át fogja alakítani a világot, a mainál magasabbrendűvé. Ez a megváltás. És aki tesz a megváltásért, az részesül is benne. Aki meg nem, az visszahull az anyagba.
Por lesz. Fény helyett.

2026. május 22., péntek

Wendell Berry - A megosztottságról

 
 
Könnyen el tudom képzelni, hogy a világ következő nagy megosztottsága azok között fog kialakulni, akik teremtményként szeretnének élni, és akik inkább gépként szeretnének élni. 
 
It is easy for me to imagine that the next great division of the world will be between people who wish to live as creatures and people who wish to live as machines.

2026. május 21., csütörtök

Botos Orsolya - Szent dolgokra nincs idő?

 

Szent dolgokra nincs idő? 
Megállni..? Megérezni...? Észrevenni...a csodát...a szépséget...a lényeget...?
Azt tenni, amitől nyílik a szívünk?
Megérkezni Önmagunkba?
Találkozni a lelkünkkel?
Találkozni a másik lelkével?
Igazán jelen lenni valaminek, ami érték?
Egyszerűen csak jelen lenni?
Varázslatban lenni?
Kapcsolódni a magasabbhoz, ami kiemel a beszűkült tudatállapotból, a hétköznapok mókuskerekéből? 
 

2026. május 19., kedd

Ingrid Sjöstrand - Van hozzá közöd?


Van hozzá közöd,
mit csinálok?
És hogy mit gondolok?

Van hozzá közöm
mit csinálsz?
És hogy mit gondolsz?

Van közünk egymáshoz?
Hozzám, hozzád, mindenkihez,
aki véletlenül éppen itt él
épp most,
és akitől függ,
hogy mi lesz a világból?

Van közünk egymáshoz?
Talán igen.

2026. május 18., hétfő

Weöres Sándor - Fekete kandúr

 

Szívem görcs, vérem szilvalé,
közeledem hetven felé.
Macskánk gyógyítja májamat,
ráborul és meleget ad,
vérrel fűtött kis termofor,
karmos talpakkal megtipor.
Állat-lényének deleje,
akár őserdő ereje.
Mint fűből szűrt tea,
áthat pezsdítő árama.
Tappancstól fülig fekete,
bundája, bajsza, termete,
de arcából süt élesen
kerek két citromszínű szem,
s az élő sötét vánkoson
ezüstös fényhullám oson.
Féléves múlt és bölcs nagyon,
tudós, tapasztalt doktorom.
De nem soká időz velem,
nem bír megülni egy-helyen,
nagyot szökken, nem is köszön,
már fönn cikáz a fatetőn.
Gombot, csatot butor alól
s elgurult pénzt előkotor,
mindent vizsgál, zugokba túr,
a kertben, házban ő az úr.
Ha lót-fut élettel tele,
én is száguldoznék vele,
feledném annyi évemet
s hogy vissza élni nem lehet.
 

2026. május 17., vasárnap

Radnóti Miklós - Boldog, hajnali vers

  
Verebek pengtek az útszéli porban
és árnyékok daloltak boldogan
házunk előtt a fán, mert tudták
reggelre asszonnyá leszel már s
mire tél lesz, megjön a gyermek

Éjjel, csokor orgonával a karjai
közt ma, gyerek lopta magát
a bokrok alatt és látod hiába
már! elhullajtott virág festi
nyomát a füvön át!

Most kint jársz a homályban és
szemeiddel költöd a kertet, csak
áldott tested leng ijedten az
alvó út fölött! mert ráfagyott a
hajnali harmat a gyönge virágra
s még nem kelt föl a nap!

De hallod, bokorban a madár
már leengedi szárnyát, repülni
készül s énekel! nézd, napvirradás
ez, mert szerelemre születtél s
ébredő lépteidtől a kert
lelkesen ujra kivirágzik!


1930. május 19.

2026. május 15., péntek

Bolla Ágnes - Egy világvége után



csodálkozó tekintet
már csak ez maradt
más rám nem tapad
heverek az égen
egyedül
 
mollban egy pacsirtával
egy autóval és egy repülőgéppel
ha dúdolgatok, az lélegzet
és végre nem vagyok hamis
 
az éjjel almafa voltam
és inkább csak egyedül álltam
nem tudtam róla, hogy voltunk még
így egypáran
 
olyanok
akiknek sóhajuk madárfészek
mosolyuk rügyfakadás
akadnak még
itt fenn
  
 

2026. május 14., csütörtök

Weiner Sennyey Tibor - füsti fecske

 
gyermekkoromban füsti fecskét mentettünk
sosem tudtam addig miért füsti mígnem
apró kezeimbe fogtam azt a rémülten remegő
kicsiny madarat hevesen dobogó szívével
majdnem szent csíntevő
ferenc öcsémmel a fészerben fészket építettünk
gyerekként a gyerekmadárnak ételként
bogarakat gyűjtöttünk s a fölnőttek megértő
mosollyal legyintettek ránk: „Nem fogja
túlélni, kiesett fészkéből ez a szegény és
szerencsétlen madár!” de mi elhatároztuk
hogy márpedig élni fog túlélni sőt ő lesz
a legfüstibb füsti fecske a Földön „Hiába
etetitek!” mondták a fölnőttek „Hiszen
a fészekben anyja-apja elébb megrágták,
kissé megemésztették a bogarakat, és így
öklendezték fel neki. Nyerset ti sem esztek.”
és mi majdnem szent ferenc csíntalan
fivéremmel megrágtuk és előemésztettük
a bogarakat és így öklendeztük fel neki
csőrébe adtuk és tényleg megette már
erre a fölnőttek undorodva mondták, hogy
„Szomjan fog halni, mert a füstifecskeszülők
csőrükből itatták, belelehelték
a hajnali fűszálakon megálló kristálypárát.”
és erre mi pirkadatkor négykézláb
felnyaltuk az udvari gyepről a hajnali
pírban a párát és csőrébe leheltük
mire a fölnőttek most már aggódni kezdtek
értünk és titkon kiengedték a macskát
de mi elbarikádoztuk a fészert hangosan
és énekelve kergettük el az ősök vadját
és mikor megnőtt és megerősödött
füsti fecskénk láttuk hogy sajnos nem száll
és milyen is az a nem repülő madár
mint a nem beszélő nem olvasó nem író
ember lehet gondoltuk ezért majdnem
szent ferenc csíntalan öcsémmel
kartonból fekete szárnyakat füstifecskeformát
vágtunk és feketére kentük
majd avarból tüzet gyújtottunk
és a fekete füstbe szárnyaink belelegyeztük
mert sosem tudtam igazán
miért füsti a füsti fecske mígnem kezemben
nem tartottam és hozzá egészen közel
nem hajoltam és éreztem bizony
a füsti fecskének füstszaga van ezért
mi is füstösek lettünk szárnyainkkal
hogy aztán kismadarunk előtt imitáljuk
a repülést ott csapkodtunk szinte
teljesen szent ferenc csíntalan öcsémmel
a dunántúli udvaron verdeső madárka
előtt mígnem a fölnőttek legnagyobb
csodálkozására a füsti fecske felszállt
nagy hurkokban örömteli köröket
tett felettünk és elreppent messze
mi pedig vártunk késő esteledtig
leeresztett karton fekete füstös
szárnyainkkal két koszos kis
dunántúli utcagyerek hogy hátha
visszajön hátha visszatér barátunk
akit kilöktek a fészekből talán valami
elszánt kakukkfióka tehette
de a fölnőttek mondták hogy itt az éj
minket az ágy hív a fecskét meg az ég
és készüljünk fel soha többé nem
látjuk őt mégis a következő tavaszon
füstifecskefészek épült a fészer
eresze alá és mi tudtuk hogy ő az
és éveken át is ő volt és gyermekei
ősszel messzi dél felé repültek de
tavasszal újra megjelentek s mikor
felnőttem én is és a fészekből elkerültem
szárnyszegetten kóboroltam
egy-egy füstifecskecsalád mindig
ereszem alá fészkelt ebből tudtam
jó helyen vagyok mígnem egy késő
ősszel a messzi dél partjait elértem
otthonomtól távol szomjas voltam
és éhes voltam és repülni sem tudtam
és sírtam hogy fészket építeni fiókát
nemzeni repülni tanítani én sebzett
félszárnyú pihimadár odahaza
miért nem tudok és a déltenger nem
felelt száraz szél marta szám
mígnem megjelent egy füsti fecske
megrágta és előemésztette a
szavakat és így táplált fel engem
csőrében édes verseket hozott és
így itatott engem nem csak repülni
az a füsti fecske élni tanított
 
 
 
 

2026. május 8., péntek

Kányádi Sándor - Ige–idők

 

– Az én időmben,
– A mi időnkben:
Múltban és mában,
a jövendőben.
– Tízezer éve.
– Tízezer múlva.
Mondották, mondjuk
s mondják majd újra:
volt,
vala,
lesz,
van.
Kifogyhatatlan.
S elfér e három
igealakban.
 

2026. május 4., hétfő

Ha esetleg elfelejtetted volna


 

Ha esetleg elfelejtetted volna:
egy olyan bolygón élünk, ahol a bálnák dalokat énekelnek, amely kilométerekre elhallatszik; ahol a fák felismerik saját utódjaikat és a föld alatt védelmezik őket; ahol a delfinek nevet adnak egymásnak és ahol a villám nyomán üveg születik a homokban; ahol a lovak képesek olvasni az emberi érzelmekben; ahol az esőnek már azelőtt van illata, hogy megérkezne, és ahol az óceán ragyog a sötétben; egy bolygón, ahol a csillagok, amelyeket látunk, talán már nem is léteznek.

in case you forgot: 
we live on a planet where whales sing songs that travel for miles. where trees can recognize their own offspring and protect them Underground. where dolphins give each other names and where lightning can create glass in the sand. Where horses can read human emotions. where rain has a smell before it even arrives and where the ocean can glow in the dark. a planet where the stars we see might not even exist anymore.

Forrás

(eredete ismeretlen)  

2026. május 3., vasárnap

Janikovszky Éva - nem kaptam zsebpénzt

 
Ezen a héten nem kaptam zsebpénzt, mert a tanító néni azt mondta a szülői értekezleten, hogy mostanában nagyon eleven vagyok a tavaszi fáradtságtól.
Pedig az eleven gyerek is szeretne anyák napjára virágot venni az anyukájának.
Szaladtam a Borihoz, akinek mindig van pénze, de a Bori azt mondta, hogy tanuljak meg inkább egy verset, az is van olyan szép, mint a virág.
Szaladtam az apukámhoz, hogy adjon nekem előleget, majd a jövő héten jó leszek érte, de apukám azt mondta, hogy legyek jó ingyen, mert anyukámnak az a legnagyobb öröm.
 
 

Drajkó-Sárosi Kinga - Nem hagy el

– Szabó T. Annának –

Vér, erek, hús, rostok, idegszálak:
apró sejtjeidben ott a válasz.
Felindul, zúg, zsibong, elalél,
a vágy a testben épphogy utolér.

Rejt, ölel, táplál, nevel, erősít, leválaszt,
testből test az ember – elfárad.
Nád, felhő, kurutty, tó, folyó, árad;
hang, szó, szöveg, könyv a házad.

Drajkó-Sárosi Kinga

Szabó T. Anna - Elhagy  

2026. május 1., péntek

Palya Bea - Meztelenül főkötőben

  

Mondta mindig a jó anyám:
Legyél rendes, dolgos leány
(Aki) Mindenkinek kedvére tesz
Mer a falu a szájára vesz

Szólt a világ anyám hangján
Szépen kérünk: ne változzál!
Maradj nékünk mindig ilyen
Visszakérdek: hát az milyen?

Annyi mindent rám aggatnak
Sokan mondnak csak bolondnak
Népdalosnak túlmozgásos
Popzenésznek túl talányos

Túl túl, lesz-e túl
Mi van innen?
Mi van túl?
Túl túl, lesz-e túl
Ki mondja meg,
Mi van túl?

Túl túl meztelen
Ez a lány túl szemtelen
Túl túl szemtelen
Szép szabad es meztelen

Azt is mondta a jó anyám,
mocskos minden, mi szexuál,
SzexuáLIS! - így javítom
“Mit bánom én, ki nem mondom!!!”

Minek ma már a főkötő
A leomló haj nagyobb erő
A testnek is jobb, ha meztelen
Tiszta, érző, szégyentelen

Annyi mindent rám aggatnak
Nem tartanak normálisnak
Asszonynak túl szenvedélyes
Szeretőnek túl szeszélyes

Túl túl, lesz-e túl
Mi van innen?
Mi van túl?
Túl túl, lesz-e túl
Ki mondja meg,
Mi van túl?

Túl túl meztelen
Ez a lány túl szemtelen
Túl túl szemtelen
Szép, szabad és meztelen

Túl túl - nincs ilyen
Így élek és jó nekem
Nem kell népi hacuka
Tüzel bennem hat szuka
Szép szabad a meztelen
Ne sziszegjen senkisem
Szép szabad a meztelen
Belső anyám, csend legyen

Túl túl, lesz-e túl
Mi van innen?
Mi van túl?
Túl túl, lesz-e túl
Ki mondja meg,
Mi van túl?

Túl túl meztelen
Ez a lány túl szemtelen
Túl túl szemtelen
Szép, szabad, és meztelen

A dal születéséről ír Bea   

 

2026. április 28., kedd

Fodor Ákos - Kis gyakorlat

 

gondolj egy súlyra,
melyet letehettél és
lélegezz mélyet

2026. április 22., szerda

Markó Béla - Ismétlések

 

Ismétli önmagát a kert megint,
mert szakasztott úgy nyílik az idén is,
mint eddig sokszor. Így szeretnék én is
megsokszorozni mindent. Terveink

s emlékeink közt ne legyen különbség,
legfeljebb néhány alig látható
sebhely, amivel a mindenható
az öregedő cseresznyét vagy körtét

megjelöli, tán figyelmeztetésül,
hogy úgyis el kell fogadnom majd végül
valamit, amit még nem ismerek.

De egyelőre éppen az a lényeg,
hogy mint a fák is, óvatlanul éljek,
s ismételjem, mit ismételhetek. 
 
 

2026. április 21., kedd

Áprily Lajos - „Ó idő, futós idő"

 

„Ó idő, futós idő"
Csokonai

Futottál, mint az őz, ha valahol
mögötte erdőn vad kopó csahol.

Aztán átvetted szarvas iramát,
kinek farkasok szaglásszák nyomát.

S most, hogy koromból ennyi év lejárt,
száguldasz, mint a síkon a gepárd.

Jelenkor - 8. évf. 3. sz. (1965. márc.)

2026. április 18., szombat

Hajnal Anna - Kisüt a nap



Ingó árnyékunk összeér,
esőhízott lombok remegnek
száradó madarak csevegnek
napfoltokat rezget a szél;

zöld tenyeredben ringok én,
te emelsz vízirózsaszőnyeg,
víz lettél? lágy hullámok nőnek,
te hűlsz, te melegszel körém?
párában zsibbadó karok
üresen nyúlnak ki utánad,
- elfelejtem mit akarok -
illattal érinted a számat,
megcsókolsz átfutó eső.
Most felleg vagy? emelkedő?
eltűnsz a téged kereső
vágyó szemek látóteréből,
átlátszó, fényes lebegő.
Képlékeny lettél? légnemű?
betöltöd a teret köröttem.
Átengedsz. Hangtalan kinyílsz
s hangtalan bezárulsz mögöttem.

1975. június



2026. április 17., péntek

Tóth Csilla - szabadság

 

a szűk ajtón át
is ki tudunk lépni egy
óriási térre
 

2026. április 16., csütörtök

Weöres Sándor - Kerti jelenet


A madár elszáll,
a gally utána kiegyenesül.


Magyar haiku versek; Tükör, 1936/5. 347. oldal

2026. április 15., szerda

Gősi Vali - Áldás


(Várakozás)

Valami különös csend feszül fölénk,
sóhajos, igéző várakozás,
s mint harsány, újszülött beteljesedés,
elborít mindent a bíbor ragyogás.

Szunnyadó lelkek eszmélnek fényre,
fölrázva hosszan álmodók hadát,
múlik az árvák néma szenvedése:
balzsam az éteri hajnalhasadás.

Vedli a szürkület árnyék-ruháját,
omlik a földre a fényüzenet,
enyhül a kín, ahogy árad az áldás,
az ünnepre virradó világ felett.

Forrás

Gősi Vali

2026. április 11., szombat

Kovács-Lázók Nikoletta - Haikuk



nem hagy nyugodni
ajtót nyitok magamra –
gyermek kuporog

*

kettős érzés ez
mert a mélység folyton húz –
lenn is én vagyok

*

nyugtalan a fény
napok óta nem talál –
magamban vagyok


Forrás / Kovács-Lázók Nikoletta

József Attila - A számokról

 

Tanultátok-e a számokat?

Bizony számok az emberek is,
Mintha sok 1-es volna az irkában.
Hanem ezek maguk számolódnak
És csudálkozik módfölött az irka,
Hogy mindegyik csak magára gondol,
Különb akar lenni a többinél
S oktalanul külön hatványozódik,
Pedig csinálhatja a végtelenségig,
Az 1 ilyformán mindig 1 marad
És nem szoroz az 1 és nem is oszt.

Vegyetek erőt magatokon
És legelőször is
A legegyszerűbb dologhoz lássatok -
Adódjatok össze,
Hogy roppant módon felnövekedvén,
Az Istent is, aki végtelenség,
Valahogyan megközelítsétek.

*
1924 első fele
 *
 A magyar költészet napját Magyarországon 1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján ünneplik.

2026. április 10., péntek

Borsi Bálint - Óda a véleményemhez



Te meddő földből nyíló hóvirág,
te szellő nyárest fülledt éterén,
te jászol mélyén ringó messiás,
te nagyszerű, te drága vélemény!

Ha disznók téptek, rágtak dögkutyák,
ha ellened csaholtak érvelén,
hiába dúltak, fúltak féktelen,
te megmaradtál, drága vélemény.

De rút a mások ocsmány tévedése!
De szűkre vannak szabva ész terén!
Te drágakő, te fénylő gyöngy eléjük,
te indokolt, konzekvens vélemény!

Különb vagy, nem csak náluk, bármi másnál,
mi él s mozog e rongyos féltekén,
te szentigaz, te szeplőtlen, te áldott,
te egyetlen, te drága vélemény!

Időnként eltűnődöm, hogy lehet, hogy
te másé is lehetnél, s épp enyém
lettél, te példás, pompás, optimális,
te nagyszerű, te drága vélemény!

Borsi Bálint

Forrás


2026. április 8., szerda

A háromágú tölgyfa tündére


Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon, de még az Óperenciás-tengeren is túl, lakott a zöld királynak egy fia. Egyedül volt a kastélyban, hát unatkozott. Vette fegyverét, kiment vadászni. Mihelyt kiért az erdőbe, talált egy nyulat. Célba vette, hogy lelője. A nyúl rimánkodni kezdett: - Bocsáss meg, királyfi, jó tettedért jót várj hadd meg az életemet. Meghagyta a nyúl életét, nem bántotta. A nyúl elszaladt. Talált aztán egy rókára. A rókát is célba vette, és a róka is azt mondta: - Ne lőj le, királyfi, hadd meg az életemet, jó tettedért jót várhatsz. Azt is elbocsátotta, s ment tovább az erdőbe. Talált aztán az erdőben egy kis őzet. Azt is célba vette, hogy lelője, az is visszaszólt neki: - Királyfi, bocsánatot kérek tőled, hadd meg az életemet, mert jót mondok neked, majd még megköszönöd. Elbocsátotta azt is. Azt mondja neki az őz: - Kegyes királyfi, megmondom most az én hálámat. Menj be az erdő közepéig. Találsz ott egy háromágú tölgyfát. Vágj le abból egy ágat. Majd abból az ágból kijön egy tündérkislány. Az lesz a feleséged. De vigy magaddal egy kicsi vizet, netalán szükség lehet rá. 
 
El is ment a királyfi, meg is találta a tölgyfát, le is vágta róla az ágat, ki is jött abból egy szép tündérlány. Rögtön rikoltott a királyfinak: - Jaj, vizet, mert megfulladok. Forgott a királyfi ott körül kereken, hogy a vizet elővegye, de a flaskó feldűlt, és a víz kifolyt. A szép tündérlány meghalt. Nem volt mit tenni, felvette az ölébe, elvitte haza, eltemette. Telt-múlt az idő, megint elment vadászni. Megtalálta a rókát. - No, kegyes királyfi, bocsánatot kérek, jó tettedért jót mondok. Menj el megint az erdőbe, oda, ahol a tölgyfáról egy ágat már levágtál volt. Vágj le még egy ágat, mert abból is egy szép tündérlány jő ki. De vizet vigy neki, mert szükség lehet reá. 
Járt a királyfi erre, arra, hogy vizet kapjon ott az erdőben, de nem talált. Volt nála egy kulacs bor. Gondolta, hogy hát az is jó. De megint úgy járt, mint a múltkor. Levágta az ágat, kijött abból is egy szép tündérlány, ő bort adott neki, de a lány mégis meghalt, mert a bor igen erős ital volt neki. Nagy búban volt a királyfi, hogy abból is kifogyott. Felvette azt a lányt is, hazavitte nagy szomorúan, hogy milyen szerencsétlen ember is ő. Az isten megadta neki a szerencsét, s ő nem tudta felhasználni. Eltemette azt a lányt is, szép rendesen. 
 
Búsult, búsult egy darabig, de aztán megint elment az erdőbe vadászni. Találkozott akkor a nyúllal. - No, kegyes királyom, jó tettedért jót mondok. De gyere velem, hadd mutassam meg, hol van az élő víz. 
Elmentek ketten, megtalálták a forrást. - Vigyél vizet innen magaddal. Menjünk most tovább. Megtalálták a tölgyfát, amelyről a királyfi már két ágat levágott; a harmadik ág még rajta volt. - No, most vágd le ezt a szép tölgyágat. Levágta, s abból is egy szép tündérlány jött ki. Kiált is rögtön a lány, azt mondja: - Vizet, vizet, mert megfúlok! A kis nyúl kapja a kancsót, odanyújtja a kislánynak. Az jót ivott belőle, és megmaradott, nem halt meg. Akkor a kislány letérdelt a királyfi előtt, bocsánatot kért tőle, hogy kiszabadította a tölgyfából. Elmondta neki a sorsát: - No, tisztelt királyfi, engemet az isten néked rendelt ezen a világon. Köszönöm jótettedet. Hárman voltunk testvérek, de meg voltunk mindnyájan átkozva, hogy ne tudjunk megszaba­dulni ennek a tölgyfának a gyökerétől, valameddig egy ember le nem vágja. Ezentúl már együtt leszünk mi ketten ezen a világon. Megölelték, megcsókolták egymást. 
A kis nyúl ott ugrált előttük, örvendezve, hogy megszabadították az ő kedves asszonyát. No, útra keltek mind a hárman. Mentek, de útközben, mielőtt haza érkeztek volna, a városon kívül volt egy szép kút. Oda leültek, megbeszélték most már a maguk sorsát. Azt mondja a tündérlány a királyfinak: - Tisztelt kedvesem, sajnálom fáradságodat, de én ebben a tündérruhában nem vagyok bátor bemenni a te kastélyodba. Hagyjál itt engemet a kis nyúllal. Menjél előbb csak te haza, hozzál nekem új ruhát. Ott is maradt. 
 
A királyfi elment, hogy hozzon neki ruhát. De örömében sok időt töltött otthon, vadonatúj ruhát csináltatott a tündérlánynak. Várták ők, várták a királyfit, de csak nem érkezett vissza. Jártak a kútra sokan vízért. A tündérleány azért, hogy ne lássák ott a kútnál tündérruhában, felmászott arra a nagy fűzfára, amely árnyékot tartott a kútnál. A kis nyúl meg elment eleséget keresni. Kiment a kútra egy boszorkányné is, vizet meríteni. Betekint a kútba, lát egy fényes fehérségű szép tündért. A tündér már fenn volt a fűzfán, de képe meglátszott a vízben. Tekintett a boszorkány erre, arra, de élő személyt csak nem látott. Végül is azt gondolta, hogy az a kép a kútban az ő képe. De végül mégis meglátta a tündérlányt fenn a fán. Levette a fáról, megkérdezte, hogy mi okból hágott oda. A tündérlány elmondta, hogy mi minden történt véle, s hogy őt egy királyfi szabadította meg. Mindent, mindent elmondott annak a boszorkányné­nak. Azt is, hogy épp most várja ő a királyfit, hogy más gúnyát hozzon neki. Akkor a boszorkányné megfogta, és bedobta a kútba a tündérlányt. Volt neki is egy lánya: elment gyorsan haza, kivezette a maga lányát a kúthoz, és felhágatta azt a fűzfára. Odaérkezett a királyfi a gúnyával. Szólítgatta a tündérlányt, keresi, hogy hol lehet az ő menyasszonya. A tündérruhát már felvette a boszorkányné lánya, de ő maga, hiába, mégis fekete volt. Meglátja végre a kis nyulat a királyfi, kérdi attól is, hogy hol van a lány: - Én itthagytam - mondja a kis nyúl - a kút mellett. Elmentem valami eleséget keresni, közben felmászott a fűzfára. No, már nézik körül kereken, hát hol van az a lány a fán. Mondja a királyfi neki: - Szállj le onnan, öltözzél fel! Mikor leszállt a fáról, látja az ábrázatát, hogy csúnya, fekete. Pedig milyen szép volt! Mi történt vele? - Ó, lelkem, kedvesem - mondja a boszorkányné lánya -, a nap sugara reám tűzött, megfogta az egész ábrázatomat. Felöltöztette így is a királyfi, azt gondolta, hogy ő a tündérlány. Elvitte haza. 
 
De abból a tündérlányból, az igaziból, akit a boszorkányné bevetett a kútba, lett egy szép aranyhal. De hagyjuk most még azt az aranyhalat a kútban. A cigánylány élt, élt a királyfival, felesége volt neki. Elment egyszer a boszorkányné a lányához. Mondja neki: - Vajon nem történik-e valami még abból, amit azzal a tündérlánnyal csináltunk? Mert én kijártam a kúthoz, és egy szép aranyhalat láttam a vízben. Hátha abból a lányból lett az a hal? Azt tanácsolom én neked, fiam - mondja a lánynak -, tedd magad beteggé. Mondjad a királyfinak, addig nem fogsz meggyógyulni, amíg azt az aranyhalat, amely abban a kútban van, ő ki nem fogatja. A királyfi azt is megcselekedte a kedveséért. Kifogatta az aranyhalat, megfőzték; a boszor­kányné lánya evett belőle, és íme, meggyógyult. De mikor a szakácsné tisztította a halat, egy pikkelyecske, egy halpénzecske leesett a földre. Ahogy a földben az kifakadott, lett egy szép aranyalmafa. Az a fa minden éjszaka megvirágzott, délig megért az alma rajta, de éjszaka mindig elvitték a gyümölcsét. Gondolkodóba esett a király, vajon mi lehet az oka, hogy ők annak a fának a gyümölcsét nem tudják használni. Nem tudta, hogy annak a gyümölcsét a tündérek hordják el. No, de a boszorkányné megint elment a lányához. Mondja a lányának: - Mi dolog ez? Valahogy még kiderül, hogy nem te vagy a tündérlány. Ki kéne vágatni azt a fát! Mondta is hát a királyné a királynak: - Semmi hasznát nem vesszük annak a fának! Vágasd le onnét, hogy többet ne is lássuk! 
 
Volt a szomszédban egy szegény ember. Azt hívatta el a király, hogy vágja ki a fát. Ki is vágta az rendesen, de mikor a szegény ember hasigálta, aprítgatta a fát, egy kis darab kiesett belőle. A szegény ember pedig látva, hogy aranyfa ez, azt a kis darabot betette a zsebébe azzal, hogy hazaviszi kincsnek. A király nem tudta, hogy a szegény ember valamit elvisz onnan, megfizette a fáradsága díját. A szegény ember hazament. Letette azt a kis darabka fát, melyet a zsebében vitt, a tűz mellé a kis szegletbe. Az ott megmaradt, de a fa többi részét a királyné elégette. A szegény ember házában pedig, amikor este lett, olyan világosság támadt, hogy gyertya nélkül is láttak. Mondja a feleségének a szegény ember: - Bizonyára ez a kis fadarabocska világít. Úgy is volt. Másnap elment a szegény ember munkába feleségestül, lányostul. Jó reggel elmentek, a házat ki se seperték, s az ágyat se rendezték el. Estére, mikor hazaértek, hát az ő házuk ki van seperve, az ágy felékesítve, minden rendesen. Gondolták magukban, ki járhat az ő házukban, aki úgy dolgozik, mikor ők mindent szerteszét hagytak. Másnap reggel újra készültek, hogy menjenek a királyhoz, munkába. De most otthon hagyták a lányt elrejtve, hogy lesse meg, ki jár az ő házukba. Megint úgy hagyták szerteszét minden portékájukat. A lány az ablak alatt állott, titkon, hogy senki meg ne lássa. Hát abból a kis fadarabból kijő egyszer csak egy tündérlány, kezd sepregetni a házban. A szegény ember lánya csak nézte egy ideig, hogy mit dolgozik az a lány, aki abból a fácskából jött ki. Aztán hirtelen beszaladt a házba, a fácskát megragadja. A tündérlány már nem bírt visszamenni a fába. No, megkapták a tündérlányt. Annak nem volt mit csinálnia, ott maradt velük. Attól fogva a két lány együtt ment el a király udvarába, munkába. Egyszer a király mesét akart hallani. Mondott ez is mesét, a másik is egy mesét. Rákerült a sor a tündérlányra. Mondja a király: - No, mondjál már te is egyet, te vagy itt a legszebb. Lássuk, mit láttál, mit próbáltál életedben. A tündérlány erre elkezdte mondani. Éppen az ő kedveséről kezdett mesélni: - Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királyfi. Kiment az egyszer vadászatra, találkozott egy kis nyúllal... - És végig mondta az egészet addig, hogy: “Én vagyok az a tündérlány, akit a királyfi a tölgyfából kivett!” Megölelte erre a lányt a királyfi, elzavarta a boszorkány lányát, s elvette feleségül a tündérlányt. Máig is élnek, ha meg nem haltak.   
  
 

2026. április 7., kedd

Antonio Vivaldi - A tavasz



A négy évszak - A tavasz

Megérkezett az új tavasz, vidáman
köszönti őt az ujjongó madárdal,
s a csermelyek a szellő sóhajában
frissülve futnak, édes suttogással.

Villám és mennykő súlyos gráciával
jelenti be sötét-libériásan,
s hogy elcsitul az égzengés - madárdal
hallik megint, benne zengő varázs van.

Virágos réten sugdosón lehelget
a fű, a lomb és mély álomba bódul
a kecskepásztor, hű kutyája mellett.

S furulyaszó csendül az álmokon túl:
a tündöklő tavaszban táncra kelnek
a pásztorok s a nimfák csapatostul.
 
Fordította: Baranyi Ferenc

~ o ~ o ~ o ~

Le Quattro Stagioni - La Primavera

Giunt' è la Primavera e festosetti
La Salutan gl' Augei con lieto canto,
E i fonti allo Spirar de' Zeffiretti
Con dolce mormorio Scorrono intanto:

Vengon' coprendo l'aer di nero amanto
E Lampi, e tuoni ad annuntiarla eletti
Indi tacendo questi, gl' Augelletti;
Tornan' di nuovo al lor canoro incanto:

E quindi sul fiorito ameno prato
Al caro mormorio di fronde e piante
Dorme 'l Caprar col fido can' à lato.

Di pastoral Zampogna al suon festante
Danzan Ninfe e Pastor nel tetto amato
Di primavera all' apparir brillante.

Forrás
 
 

 

2026. április 5., vasárnap

Eckhart Tolle - A tanítóról

Az igazi spirituális tanítónak a szó hagyományos értelmében nincs tanítani valója. Nincs semmije, amit neked átadhatna, amit átnyújtva te többé válhatnál: új információja, hite vagy viselkedési szabálya. Az ilyen tanító egyetlen szerepe: segíteni megszabadulni attól, ami elválaszt téged valódi önmagad igazságától és a lényed legmélyén már régóta meglévő tudástól. A spirituális tanító azért jelenik meg, hogy felfedje és megmutassa neked a belső mélység ezen dimenzióját, ami más néven: lelki béke.